Budapest
egyik legrégebbi, teljesen elfeledett temetője. 1874-ben nyílt meg, a két régi
pesti temetőt váltotta fel, a Pesti útit és a Váci utcait, amelyek ma már nem
léteznek, beépültek. A volt Lehel úti temetőből is kerültek át ide régi, ősi sírkövek
és halottakat is helyeztek át onnan. Elődje volt a nagyobb és jóval ismertebb
Kozma utcai temetőnek. Mivel kis alapterületű temető volt, hamar betelt, az
1900-as évek elején már nem temetkeztek ide. Emiatt a temető páratlanul
egységes összképet nyújt. A pesti zsidóság elitjének végső nyughelyéül
szolgált. Az 1920-as évektől a fővárosi zsidóság már a Kozma utcai izraelita
temetőben helyezte el az elhunytakat.
A zsidó szimbólumok és a magyar népi
motívumkincs elemeit egyesítő sok síremléke, valamint a fogadóépület, a
díszudvar, a szertartási (ravatalozó)- és a kapuépület a szecesszió korának
hazai géniusza, Lajta Béla munkásságát dicséri. Lajta Béla a XX. század
legnagyobb Magyarországon tevékenykedő funeral építő- és szobrászművésze volt,
aki számos síremléket tervezett ebbe és a Kozma utcai temetőbe is. Lajta
mellett Fellner Sándor és Quittner Zsigmond tervezte a legtöbb mauzóleumot. A
kor legjobb magyar építészei, tervezői alkottak itt: Gerster Kálmán, Alpár
Ignác, a Kármán-Ullmann és a Barát-Novák mesterpárosok. Lajta Béla, Maróti
Géza, Körössy Albert, Vidor Emil. És a szobrászművészek: Telcs Ede, Vedres
Márk, Kövesházi Kalmár Elza. A tipikus zsidó szimbólumok (menóra – az öröklét,
a lélek szimbóluma –, Dávid-csillag, lévi kancsók, kohanita – papi, áldást
osztó – kezek) mellett megjelennek a magyar népi folklór díszítőelemei is: virágfüzérek,
kalász, házaspárok sírján a galambpár, az elhunyt foglalkozására utaló
eszközök, a nemesi, családi címerek. A temetőnek több híres halottja van,
többek között Weiss Manfréd gyáriparos, neves hazafi, Fényes Adolf festőművész
és számos építőművész.
1944 hideg telén és 1945-ben, Budapest
ostroma után ide temették át a budapesti gettó halottainak többségét a
gettóbeli tömegsírokból. Így a vészkorszak idején a nyilasok kivégzett zsidó
áldozatai és a Dunába lőtt civilek közül is van, aki itt nyugszik.
Innentől datálható a temető rohamos
pusztulása, mert a Rákosi- és a Kádár érában egyáltalán nem törődtek vele. A
temetőt az 1950-es években be- és lezárták. A temetőt, a sírokat, teljesen
benőtte a növényzet, a hajléktalanok és bárki bejöhetett, a családi mauzóleumokat,
kriptákat megrongálták, feltörték és kifosztották, vandál pusztítást hagyva
maguk után. A hatalmas családi sírboltok vannak a legrosszabb állapotban, nem
egy a teljes összeomlás szélén, a fák gyökerei szétfeszítették a falakat, vagy
a vandálok kíméletlenül megrongálták. Sok kripta nyitott, mert a fedő kőlapokat összetörték. A szertartási épület csodálatos, fehér
mázas Zsolnay-kerámiával burkolt kupolája az 1980-as években omlott be. A
természet, a gondatlanság és a vandalizmus elvégezte a dolgát...
A páratlan értékű, műemlék temető 2002-ben
lett védetté nyilvánítva és 2016-ban került a Nemzeti Örökség Intézetének
kezelésébe, amikor is a temetőt megnyitották a látogatók előtt, a főbb útvonalak
megtisztítása, járhatóvá tétele után. A temetőben most az enyészet az úr, valódi
ősállapotok uralkodnak, elhanyagolt állapotban van, a temetőt, a sírokat, a
családi kriptákat a régiek mai utódai egyáltalán nem látogatják. A temető
szinte teljesen elhagyatott. Ez évben, 2018-ban indult meg a temető kezdeti
felújítása. Ami persze még csak afféle állagmegőrzési munkálatokat jelent (pl. a mauzóleumok
aládúcolása, az összedőlést elkerülendő) és az őserdei állapotok felszámolása,
a sűrű fák és bokrok, az elvadult, burjánzó folyondárok, borostyán, vadszőlő
irtása. Pusztuló állapotát megállítva mindenképpen érdemes lenne megmenteni a
temetőt, mert Budapest történetének, művészetének, temetőkultúrájának része, a
korabeli Monarchia idejének társadalmi, művészeti képét mutatja és tárja elénk.
Ez a megállapításom ugyanakkor vonatkozik a főváros nagy történelmi temetőire is,
így pl. a Fiumei úti Sírkertre (Kerepesi temető), a Kozma utcai keresztény Új Köztemetőre és a mellette lévő Izraelita
Temetőre is, mivel ezek is pusztuló, méltatlanul rossz állapotban vannak. (Később
mindhármat bemutatom).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése