"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2019. január 9., szerda

Az egykori császári és királyi Duna Biztosító Társaság valamikori reprezentatív székháza az Andrássy úton


1853-ban, az akkori Sugárúti (ma Andrássy út) telket Thurn Erzsébet vette meg és egy új, kétszintes lakóházat építtetett Wágner János tervei szerint. Az 1850-es évek végén erőteljesen folytak a Sugárút világvárosi színvonalú kialakítási tervei, ami azt jelentette, hogy modern lakóépületeket, bérházakat, palotákat építettek ide, egységes, többnyire neoreneszánsz stílusban. Szóban forgó épületünkre – hogy illeszkedjen a többi ház historizáló külsejéhez – ráépítettek egy harmadik szintet és a homlokzatot is átalakították. Ez 1875-ben történt.
   Az épületet 1885-ben Wahrmann Mór üzletember és politikus vette meg (Wahrmann a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. igazgatója, országgyűlési képviselő. Kiváló politikus és kiváló üzletember, nemes lelkű mecénás. Ő volt az, aki egy képviselőtársával együtt 1870-ben egy törvényjavaslatot nyújtott be Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről. A megtisztelő "Városegyesítő" cím birtokosa. Ő volt az, akinek kezdeményezésére 1897-ben lebontották az egykor, a mai Szabadság téren állt, a császáriak hatalmas alapterületű, hírhedt börtön- és laktanya komplexumát, az ún. Újépületet, aminek a Hold utca, Báthory utca sarkán végezték ki az osztrákok gróf Batthyány Lajos miniszterelnökünket, az udvar belső falánál pedig több 48-as mártírunkat. A bontás után így elkezdődhetett az építkezés; a Szabadság tér akkor nyerte el mai arculatát a gyönyörű palotákkal).
   Az épületet 1906-ban vásárolta meg a „Duna” császári és királyi Szabad Osztrák Biztosító Társaság. Később Duna Biztosító Társaság néven működött. Az épület ma siralmas, borzalmasan elhanyagolt állapotban van, főleg belül; romos kapualj és belsőudvar málló vakolattal. Mintha 150 évet repültünk volna vissza az időben… A földszinten, a kapualj udvarra néző végén, íves nyílásban álló, egykor üvegezett vasajtóból csak a tetején lévő nagy „D” emblematikus betű maradt meg. A csodás, maratott tejes ablaküvegekből (telis-tele lehetett velük az épület) csak kettő maradt meg, a földszinten, a lifttel szemben. Fénykorában az épület belső kialakítása, díszítése fényűző és bámulatosan szép lehetett, ahogy persze egy bankhoz, biztosítótársasághoz illik. A lépcsőház kovácsoltvas korlátjai most is gyönyörűek (a hazai vasművesség, kovácsmesterség művészi darabjai), akárcsak az emeleti folyosókat elzáró szépséges, cizellált, díszes vaskapuk, tetejükön a jellegzetes „DUNA” cégjelzés betűvel. A korlátfák faragottak és oroszlánfejben végződnek. A zárt, belső udvar a Nagymező utca felőli oldalon loggiás, a másik három oldala függő folyosós kialakítású. A loggiás boltívek fölött kör alakú tondók, erősen pusztuló, málló állapotban. Bennük a női- és férfifej ábrázolások többüknél már alig kivehető, vagy hiányzik. Az udvari boltíveken és az azokat tartó oszlopokon golyónyomok tucatjai fedezhetők fel. 1956-os vagy világháborús, valószínű gépkarabélyból származó golyóbecsapódások lehettek.





















































































































































































































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése