A jégkorszak páncélos tankja: az óriás őstatu és a Föld, 65 millió évvel ezelőtt; a Természettudományi Múzeum néhány csodája

A Magyar Természettudományi Múzeum geológusai és őslénykutatói a múzeum Őslénytani és Földtani Tárának pincéjében egy eldugott, porral vastagon fedett faládára bukkantak, amelyben dugig töltve, több ezer apró, hatszög alakú, lyukacsos csontdarabkák hevertek. Ezek hajdan két Glyptodon példány hátpáncélját alkották. Ezek az ősi, növényevő nagyemlősök, a mai övesállatok (tatuk és armadillók /sörtés tatu/) távoli, kihalt rokonai Dél-Amerikában éltek a pliocénben és a pleisztocénben. A pliocén vége felé, kb. 3 millió éve, amikor Észak- és Dél-Amerika összekapcsolódott, nagy faunavándorlások vették kezdetüket, melyek során a Glyptodon-ok – nevezhetjük őket akár óriás őstatuknak is – eljutottak Közép-Amerikába és Észak-Amerika délebbi területeire is. A hatalmas, teknősre vagy tankra emlékeztető állatok a pleisztocén, azaz a jégkor legvégén, körülbelül 10–11 ezer éve mindenhonnan kihaltak, azonban nyomaik, maradványaik sok helyen megmaradtak Amerikában, nem csak üledékekkel betemetve, hanem a felszínen is. Amerika őslakói, a paleoindiánok minden bizonnyal vadásztak is rájuk. Az általuk vagy más ragadozók által elejtett, esetleg természetes módon elpusztult állatok nagy, másfél méter átmérőjű hátpáncéljait alkalomadtán földbe vájt ideiglenes hajlékok fedeléül is használhatták.

   A múzeumi régi fényképeken még látható, hogy ezek, az akkor még ép őstatú páncélok milyen látványosságai voltak a régi őslénytani kiállításoknak. A páncélok a Nemzeti Múzeum épületének 1956-os kiégésekor mentek tönkre és estek szét, egy részük sajnos meg is semmisült.

   A legnagyobb feladatot és kihívást a sok ezer páncéldarabka „összerakása”, rekonstrukciója jelentette a múzeum lelkes szakembereinek. Ide idézem a mai Puzzle „kirakós játék” egyik őslénykutató résztvevőjét, aki így számol be az őslény páncéljának megalkotásáról:

   „2007-ben alkalom nyílt az óriásőstatu-páncél rekonstruálására, hogy a 2008 márciusára tervezett „Jégkorszak” kiállításunk egyik fontos látványeleme legyen. Lelkesen belefogtunk a munkába, ám mindjárt az elején beleütköztünk abba a kérdésbe, hogy vajon az első látásra többé-kevésbé hasonló páncélelemek az egykori páncélnak mely részeihez tartoznak. Hatékony segítségünk akadt: a Bécsi Természettudományi Múzeum jégkori kiállításában ugyanis egy aránylag ép Glyptodon-csontváz áll, és ami a legfontosabb: eredeti, teljes páncéllal. Elutaztunk tehát Bécsbe, minden oldalról lefotóztuk a kiállított csontvázat, majd Budapesten folytattuk a megkezdett rekonstrukciós munkát. Kifaragtunk egy mérethű műanyagalapot (styrofoam), amire ráragasztgattuk az egyes páncéldarabokat. A munkában többen vettek részt, de az oroszlánrészét az Állattár egyik preparátora, Cseke Diána végezte el nagy szakértelemmel és odafigyeléssel. Bár kijelenthetjük, az egyes elemek alighanem csak nagyjából vannak eredeti helyükön, a „mű” mégis magáért beszél: első pillantásra nemigen lehet észrevenni, hogy a csinos és látványos páncél valójában egy tudományos, őslénytani kirakó eredménye.” 

(A múzeumban több száz, ezer képet készíthettem volna, de sajnos nem volt szabad fotózni…)