Egy apró görög „sziget” Magyarországon, Fejér megyében: Beloiannisz, a görög falu
1940-ben Mussolini ultimátumot intézett
Metaxasz görög diktátorhoz. A hellén tábornok az olasz katonai megszállásra
határozott nemet mondott. Nemleges válasza bevonult a történelembe, és azóta is
a görög nemzet ünnepeként tartják számon (október 28-a az OHI=NEM ünnepe).
Németország hadüzenetére a Nemzeti Felszabadító Front (EAM), később pedig a
Görög Népi Felszabadító Hadsereg (ELASZ) megalakulása volt a válasz. Az ELASZ
fegyverletétele után megtorlással és a kommunista ellenállók üldözésével
kezdetét vette a polgárháború, mely megannyi görögöt késztetett hazája
elhagyására. A Vöröskereszt segítségével és a környező országok támogatásával,
határmegnyitásával az élet észak felé tűnt a legbiztonságosabbnak. Stabil
célpontnak számított Magyarország. A gyerekeket vidékre, többek között
Fehérvárcsurgóra, Dégre, Balatonalmádiba, Iszkaszentgyörgyre, különböző
szállókba, kastélyokba, szanatóriumokba szállították, ahol a velük érkezett
tanítók gondoskodtak az oktatásukról. A létszám növekedésével egyre nagyobb
igény volt egy biztos élettér kialakítására, melynek első állomása a budapesti
Kőbányai út és Hungária körút sarkán álló Dohánygyár volt. Fejér megyében
megindult Görögfalva építése is. Példátlan magyar és görög összefogással,
rohamtempóban épültek az új otthonok, nemre és korra való tekintet nélkül
mindenki ott segített, ahol csak tudott. Öt hónap múlva már birtokba vehették a
házakat az új lakók, élet költözött az újonnan emelt falak közé.
A falu átadásakor 418 földszintes,
barakk-jellegű, az összkomfortot ugyan nélkülöző, de az Egészségügyi
Minisztérium jóvoltából egy-két bútorral ellátott lakást adtak át. Kert
mindegyik épülethez tartozott, mely zöldségek, gyümölcsök termesztésére kiváló
volt.
Magától értetődően mielőbb szükség volt
olyan létesítményekre, mint óvoda, iskola, tanácsház, kultúrház, közkonyha és
sütöde – 1951 nyarára már ezek is használtra készen álltak. A település
1952-ben vette csak fel a Beloiannisz nevet, egészen addig Görögfalvaként
ismerte mindenki. A névadó Nikosz Beloiannisz a kommunista mozgalom kiemelkedő
alakja volt, akit az 1935-43 között véghezvitt tevékenysége miatt börtönbe és
koncentrációs táborba zártak, majd nemzetközi tiltakozás ellenére kivégeztek.
A falu 1952-ben volt a legnépesebb, ekkor
mintegy 1850 főt számlált. A görög lakosság 1966-ban gyönyörű görög ortodox
templomot emelt magának és mindenkinek, mert ide is és kis falujukba mindenkit
szívesen látnak. Dolgos, kedves, vendégszerető emberek. Görög hagyományaikat töretlenül ápolják, nem meglepő és természetes,
hogy a falu iskolájában a gyerekeknek görög nyelvet oktatnak, kultúrájukhoz,
szokásaikhoz, ételeikhez, zenéjükhöz híven ragaszkodnak. Itt lelték meg második hazájukat. A Jóisten áldja meg Őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése