"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2019. január 9., szerda

Egy darabka Görögország magyar földön: szirtaki Beloianniszban; a móri Lamberg-kastély; Don Quijote szélmalmai Tés fennsíkján és a Károlyi-kastély Fehárvárcsurgón


      Egy apró görög „sziget” Magyarországon, Fejér megyében: Beloiannisz, a görög falu

1940-ben Mussolini ultimátumot intézett Metaxasz görög diktátorhoz. A hellén tábornok az olasz katonai megszállásra határozott nemet mondott. Nemleges válasza bevonult a történelembe, és azóta is a görög nemzet ünnepeként tartják számon (október 28-a az OHI=NEM ünnepe). Németország hadüzenetére a Nemzeti Felszabadító Front (EAM), később pedig a Görög Népi Felszabadító Hadsereg (ELASZ) megalakulása volt a válasz. Az ELASZ fegyverletétele után megtorlással és a kommunista ellenállók üldözésével kezdetét vette a polgárháború, mely megannyi görögöt késztetett hazája elhagyására. A Vöröskereszt segítségével és a környező országok támogatásával, határmegnyitásával az élet észak felé tűnt a legbiztonságosabbnak. Stabil célpontnak számított Magyarország. A gyerekeket vidékre, többek között Fehérvárcsurgóra, Dégre, Balatonalmádiba, Iszkaszentgyörgyre, különböző szállókba, kastélyokba, szanatóriumokba szállították, ahol a velük érkezett tanítók gondoskodtak az oktatásukról. A létszám növekedésével egyre nagyobb igény volt egy biztos élettér kialakítására, melynek első állomása a budapesti Kőbányai út és Hungária körút sarkán álló Dohánygyár volt. Fejér megyében megindult Görögfalva építése is. Példátlan magyar és görög összefogással, rohamtempóban épültek az új otthonok, nemre és korra való tekintet nélkül mindenki ott segített, ahol csak tudott. Öt hónap múlva már birtokba vehették a házakat az új lakók, élet költözött az újonnan emelt falak közé.
   A falu átadásakor 418 földszintes, barakk-jellegű, az összkomfortot ugyan nélkülöző, de az Egészségügyi Minisztérium jóvoltából egy-két bútorral ellátott lakást adtak át. Kert mindegyik épülethez tartozott, mely zöldségek, gyümölcsök termesztésére kiváló volt.
   Magától értetődően mielőbb szükség volt olyan létesítményekre, mint óvoda, iskola, tanácsház, kultúrház, közkonyha és sütöde – 1951 nyarára már ezek is használtra készen álltak. A település 1952-ben vette csak fel a Beloiannisz nevet, egészen addig Görögfalvaként ismerte mindenki. A névadó Nikosz Beloiannisz a kommunista mozgalom kiemelkedő alakja volt, akit az 1935-43 között véghezvitt tevékenysége miatt börtönbe és koncentrációs táborba zártak, majd nemzetközi tiltakozás ellenére kivégeztek.
   A falu 1952-ben volt a legnépesebb, ekkor mintegy 1850 főt számlált. A görög lakosság 1966-ban gyönyörű görög ortodox templomot emelt magának és mindenkinek, mert ide is és kis falujukba mindenkit szívesen látnak. Dolgos, kedves, vendégszerető emberek. Görög hagyományaikat töretlenül ápolják, nem meglepő és természetes, hogy a falu iskolájában a gyerekeknek görög nyelvet oktatnak, kultúrájukhoz, szokásaikhoz, ételeikhez, zenéjükhöz híven ragaszkodnak. Itt lelték meg második hazájukat. A Jóisten áldja meg Őket.























































































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése