"Felkiáltójel ez az épület a város sivár háztengerében"; a Bródy Sándor utca legszebb palotája: az Ádám-ház, ahol a Lotz-freskók az utcán vannak

Ha valaki Lotz Károly freskóiban szeretne gyönyörködni, azt könnyen megteheti, a budapesti közintézményekben, palotákban, bérházakban sokat láthat. Azokba viszont sokszor nem egyszerű a bejutás. De ha a mester olyan freskóit szeretné látni, amelyek nem bent, hanem kint vannak a szabadban és ott láthatók, nos, akkor ilyet csak a VIII. kerület, Bródy Sándor utca 4. szám alatt láthat. Az utcáról viszont nem annyira élvezhető a látvány, mert távol van. Az emeleti erkélyről lenne az ideális hely a szemlélődésre, de sajnos a bejárás nem lehetséges, mert egy intézmény működik benne. Nekem valamiképpen mégis sikerült. Így közelről látva és fényképezve, megpróbálom megmutatni Lotz gyönyörű freskóit.

Az 1860-as években a pesti városfalon (a városfal nagyjából a mai Múzeum körút mentén húzódott) kívül eső, kissé kiesnek mondható vidék, a már – még csak magányosan – álló Nemzeti Múzeum környéke meglehetősen beépítetlen volt. A jobbára legelőként funkcionáló szabad térségen évtizedekig  előszeretettel ütöttek tábort a Pesten vendégszereplő teátristák, artisták és mutatványosok. Ekkor kezdték a város tehetősebb családjai építeni itt palotáikat. Beindult a palotaépítési láz. Ekkortájt, pontosabban 1874-ben vette meg Ádám Károly – fehérnemű- és vászon nagykereskedő – és neje Aigner Matild a közvetlenül a Nemzeti Múzeum melletti, azaz a mai Bródy Sándor utca 4. szám alatti, akkor még üres telket. A palota felépítésére a vagyonos, főúri család az akkori idők egyik legkedveltebb építőmesterét, Weber Antalt (1823–1889) bízta meg. Weber kiváló építész, Ybl méltó párja (és sógora), a magyar építőművészet oszlopos tagja.  „Weber – írja egy méltatója a jeles építészről – igazi nagy komponáló erejét az Ádám-ház loggiás bérpalotáján csillogtatja meg, műemlékké avatásra méltó épületet hagyván a fővárosra művészi örökségül, melyet még értékesebbé tesznek Lotz Károlynak, Weber sógorának ma is ragyogó színpompájú freskói. Egy boldog, életvidám művészetet kedvelő kort idéző felkiáltójel ez az épület a város sivár háztengerében.” Lotz más helyütt is együttműködött a tervező és építész Weber Antallal.

   A ház érdekessége, hogy egy velencei palota szinte pontos másolata. Az utcafront visszaugró középrészében kétoszlopos kapu látható, az első emeleten pedig szintén kétoszlopos, nyitott loggia, bábos korláttal.

   Az 1876-ban felavatott, kora eklektikus (neoreneszánsz), háromemeletes palotában a két nagy utcai termen kívül 31 szobának, három konyhának és négy fürdőszobának jutott hely. A földszinten, az éléskamrákon, előszobákon és egyéb kisebb helyiségeken kívül kocsiszínt és istállót, míg az alagsorban hatalmas fáspincét alakítottak ki. Az épület rendkívül gazdag belsőépítészeti kiképzése részben máig fennmaradt: eredeti formájukban láthatók például a lakások kétszárnyú ajtói, a fából készült csigalépcső és több cserépkályha. A kapualj sgraffito díszítései gyönyörűek. A faragott kőhomlokzatú ház földszintjén először a bejárat melletti kovácsoltvas kerítés és a kapu díszei ragadják meg a figyelmet, de érdemes egy pillantást vetni az emeleti loggia díszes oszlopaira és oszlopfőire is. Itt, az első emelet magasságában csodálhatók meg Lotz Károly gyönyörű falfestményei. A freskók között az élet örömeit, a szerelmet, a művészetek szeretetét és az emberi élet legfontosabb ciklusait, eseményeit ábrázoló kompozíciók borítják a loggia falait és a mennyezetét, mint például a főképek, a Galathea diadala és Ámor diadalszekere (Galathea egy tengeri nimfa a görög mitológiában).