A fény és árnyék, azaz az ellentmondások háza, ahol békében együtt lakott főispán és lakatos, lapszerkesztő és cseléd a Dózsa György út 64. szám alatt, a volt Aréna úton

A csodálatos kivitelezésű, gazdagon díszített háromemeletes szecessziós bérvilla 1909-ben épült. Az épületet Fodor Gyula tervezte, akinek több tucat ma is álló budapesti épület köszönhető, amelyek főként hasonló jellegű bér- és lakóházak. Az épületet az Országos Tisztviselő Szövetség Házépítő Szövetkezete rendelte meg az 1908-as év elején. Homlokzatán és oromzatán monumentális alakos domborművek vannak, melyek Maróti Géza munkái, a lépcsőházában pedig színes ólomüveg ablakok láthatók, amelyek a Róth Miksa keze munkáját dicsérik. A háznak az építőmester is lakója volt. A ház a második világégéskor megsérült, több belövést kapott, mert az oroszok fegyvernek, golyószórók kiálló csövének nézték a loggiák vízelvezető csöveit.

   Az épület eléggé elhanyagolt állapotban van, noha fővárosi védettségű. Pusztulása főleg az épület külső, homlokzati részén és a hátsó traktusában figyelhető meg. A hátsó lépcsőház állapota kritikán aluli. Koszos, elhanyagolt, sötét. A hátsó részben valamikor a szegényebb réteg munkásai, cselédei laktak, de ennek ellenére a – bár valamivel szűkebb – lépcsőházat ugyanolyan pompával és díszítéssel tervezte és építette meg a mester, mint a főlépcsőházat. A mester úgy vélte, hogy a nem éppen tehetősebb embereknek is kijár a szépség. Mára ennek szinte alig találtam nyomát. (A fővárosnak a századfordulón rohamtempóban kellett megoldania az egyre növekvő népesség lakásgondjait). A függőfolyosós lakások ablakai a koszos, potyogó, fekete vakolatú, meztelentéglás, alig karnyújtásnyira lévő tűzfalakra néznek. Nyomasztó. A zártudvaros, gangos, levegőtlen, sötét udvarra néző, rosszul megvilágított kisméretű lakásokba soha nem süt be a Nap, nem sok természetes fényt kaptak. Lehangoló. Az építész Spiegel Frigyes a pesti bérház válságáról szóló tanulmányában már 1902-ben így fogalmazott: „Nem ismerek az egész földkerekségen fejletlenebb, a kényelem, mint az egészség követelményeinek ellentmondóbb, esztétikailag alacsonyabb fokon álló és drágább építkezést, mint az átlagos budapesti bérház”. Spiegel úgy gondolta, hogy a függőfolyosó alkalmazása „a fő oka annak, hogy lakásainkban úgy lakunk, mint a nyílt vásáron és hogy Budapest a kontinens legegészségtelenebb városa”. (A sok ezernyi rossz állapotban lévő, lepusztult, düledező bérház, gerendákkal alátámasztott függőfolyosóival, siralmas lépcsőházaival ma is nagy gondja a fővárosnak…És nem csak gondja, hanem szégyene is a sok ezer Ybl, Alpár, Hild és Spiegelék építette - készen egykor impozáns - mára elhanyagolt állapotú bérház és főúri palota…) Viszont a főlépcsőház a hatalmas üvegablakaival ma is olyan állapotban tündököl, ahogy azt az építész megálmodta. És az előtéri, az utcára néző és a zárt, belsőudvari lakások is tágasak és kellő fényt kapnak.

   Vajon kik lakhattak ebben a gyönyörű házban, kik élhettek itt több mint száz évvel ezelőtt?.. Kik voltak a nem is oly rég ott élt elődeink?.. Fodor Gyula építőmesteren és édesanyján kívül 1928-ban még itt lakott dr. Glück József fogorvos, Bakonyi Ödön székesfővárosi tanító és Ödönné nyugalmazott tanítónő, Klegner Ferencné és Újlaki Gizella tanítónők, Bereczky Sándor és Füred Aladár dr gimnáziumi tanárok, dr György István műegyetemi tanár, Gaál Miklós nyugalmazott lelkész, Sándor Ákos nyugalmazott főispán, Fanta Lajos, Katz Miklós tisztviselők, Barcza István lapszerkesztő, Csillik Sándor MÁV lakatos, Elek Sándorné, Goldberg Salamonné és Fodor Pálné magánzók, végül Tamási Varga Móricz nyugalmazott ezredes… Ebben a házban élt és alkotott S. Nagy István dalszövegíró 1995-től.