Ahol a marhák gyülekeztek; a ferenczvárosi Közvágóhíd a Bikaréten

Marhajó! Lehet, hogy lebontják a Közvágóhidat?   

    A ferencvárosi Közvágóhidat 1872-ben nyitották meg Közvágóhíd és marhavásártér néven. A kivitelezést Julius Hennicke porosz királyi mérnök és építőmester végezte, Van der Hude építész tervezte. A helyszín kijelölésénél körültekintően figyelembe vették az ipartelep várható bűzös voltát, valamint az ezt szállító szélirányt. Ezért esett a választás Dél-Pestre, az akkori Pest déli határára, a Soroksári úti szántóföldekre. Ez az akkori Bikarét, azaz marhalegelők területét jelentette.

    Építésének elsősorban közegészségügyi okai voltak: Pest városának belterületén megnövekedett az állatok tartása, terelése, hajtása s ez lassan tűrhetetlen állapotokat eredményezett, járványveszélyt, betegségek terjesztését idézte elő, valamint - nem utolsó sorban -, a több száz magánvágóhíd és mészárszék kiváltására szolgált. További két fontos cél is közrejátszott a megépítésében: az egyik, a vágómarhák Alföldről vasúton történő szállítása és koncentrálása a pesti vágótelepen. Valamint az az elgondolás, hogy az állatállományt a pesti hizlaldákból ezentúl ne élve szállítsák Bécsbe (a magyar marha, különösen a szürkemarha igen kedvelt volt a Habsburgok körében…), hanem itt levágva, lehűtve, vagonokban közvetlenül a vágóhelyről kerülhessen a bécsi vásárcsarnokokba. Ugyanakkor e tervben a vasút fejlesztésének és összekapcsolásának, az áruszállítás növekvő hatékonyságának elképzelése is meghúzódott. Eme nagyszerű és haladó gondolatok megvalósítására született meg a terv egy ideális, központi marhavágóhíd és a szomszédos marhavásárhely megépítésének kivitelezé-sére; korszerű vágóépületekkel, benne vágókamrákkal, hűtőhelyiségekkel, hússzállító kocsik megrakodására alkalmas fedett udvarral, rámpákkal, istállókkal. Ezt a grandiózus célt segítette a délebbre, az Alsó Bikaréten (Gubacsi út), a később felépített Sertésközvágóhíd és a Duna-parton létesített Jégraktár. A két vágóhíd Európa legmodernebb vágóhídjai közé tartozott. A vasúti szállítást a Duna-pályaudvarról indították, amelynek az akkori helye a mostani MÜPA és Nemzeti Színház helyén volt. (A helyszínről egy részletes, az akkori időkből származó térképet mutatok). A terv szülőatyja, megálmodója a zseniális, főváros-építő Kamermayer Károly miniszteri tanácsos, aki a város köztisztasági és közegészségügyi ügyeiért volt felelős. Nevéhez fűződik a város erőteljes infrastrukturális fejlesztése, korszerűsítése. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor ő volt a székesfőváros első polgármestere.

    A főbejárat két oldalán lévő, eredetileg kőből készült, szarvasmarhabikát és házibivalyt megfékező fiúk szobrait Reinhold Begas berlini szobrász készítette. Később, mivel megrongálódott, 1937-ben Sződy Szilárd bronzba öntötte őket. Ezek láthatók most. A Marhavágóhíd igen mutatós épületegyüttes volt, a bejárat előtt zöldelő pihenőparkkal, padokkal, virágokkal. S milyen volt egy nyüzsgő, mozgalmas nap egy marhavásár napon? Álljon itt egy szemtanú beszámolója, amely szerint „a megállapított vásárnapokon a vonatok hosszú sora szállítja egyenesen a közvágóhíd közelébe a legelőkön vagy hizlalókban kerekre nőtt szép alföldi vagy erdélyi marhákat, a borjúk, birkák és bárányok ezreit s már kora reggel kezdetét veszi a vásár. Ha az országhatár állati betegségek miatt nincs lezárva, itt látjuk a Balkán különböző nemzetiségeit is, amint piacra hozzák vadoncz és tarka állataikat.” A vágóhídon akár 600 marha is összejöhetett, de a mellette lévő hatalmas vásártéren akár további ötezer is elfért.  

    Kapuit végleg 1984-ben zárta be. Manapság az ipartelep sorsa bizonytalan. Ugyan egy helyi építészeti, védettség alatt álló, kimagasló építészeti és ipari örökséggel van dolgunk, de jelenlegi állapota leromlott és kritikán aluli (mint megannyi műemlék épületünknek a városban…). A mai Közvágóhíd csak részben emlékeztet a régi, nagyhírű, látványos vágóhídra. Az épületek és környezete elhanyagolt, csúnya átépítések, szakszerűtlen toldások tömkelegével. Eddig, ki nem használt vállalkozási területként működött, egészen mostanáig: kis- és vegyes kereskedelmi cégek, szórakozóhelyek, üzemek, vendéglátó-ipari egységek, különféle raktárak működtek területén. 2017 augusztusában az összes itt működő üzletet bezárták, a bérlőknek hamar ki kellett költözniük. A legfrissebb hírek szerin egy török ingatlan-befektető cég vásárolta meg. Ugyan született egy monumentális terv, mely szerint az épületkomplexumot úgy lehetne a leghatékonyabban kihasználni, ha múzeum, lakó- és irodaépület-együttes beépítési koncepciója valósulna meg. De ez a jövő zenéje és Isten malmai lassan őrölnek. Az mindenesetre bizonyos, hogy a főépületeken kívüli (mögötti) kisegítő- és melléképületek nagy részét már lebontották és most már az intenzív beépítés nyomán, többszintes lakóépület-együttes emelkedik a helyén.

   Megmenekülnek a megmaradt épületek, vagy ezek is dózer alatt végzik? Mi lesz veled Közvágóhíd?

    A napokban sikerült lefotóznom a még megmaradt épületeket. De úgy vélem, hogy nem sokáig fognak állni, egy-két éven belül már nyomuk sem marad; a buldózerek és az építődaruk nem a spájzban, hanem a hátsó udvarban vannak…

    A legeslegfrissebb értesüléseim alapján, annyit sikerült megtudnom az ott dolgozó portás bácsitól (a portások a legjobb informátorok), hogy az épületegyüttes ipari műemlék jellegét adó főbb épületek (az erkélyes- és oszlopdíszes épületek, a Víztorony, a Bálterem és a szobrok) megmaradnak, felújítják őket, harmonizálják az új, modern épületkomplexumba, míg minden más lebontásra kerül.
  A Borjúvásárcsarnok műemlék épülete 1927-ben épült Riva József tervei alapján, a Marha-közvágóhíd utolsó elemeként, közvetlenül a szomszédságában. Felújítása után, most, Máriássy-ház néven irodaházként működik.