A
Nagy Lajos király útja mentén, a Wass Albert téren (előtte Pákozdi tér), egy
jellegzetes, 50-es évekbeli házakból álló lakótelep található. A dísztelen, egysíkú
betonházak, a környezet kétségtelenül az ötvenes évek hangulatát idézik (ilyen,
ehhez hasonló lakótelep persze több is épült az 1950-es, 60-as, 70-es években
Budapesten). Az épületek egy hatalmas belső teret, parkot fognak közre. A
köztérre kívülről, a főút felől egy széles, boltíves bejáraton, kapuzaton
keresztül lehet át-, illetve bemenni. A kapuzat fölötti épület tetejére még egy
tűzjelző tornyot is építettek. A szocreál lakótelep másik érdekességét abban a
bizonyos kapualjban láthatjuk. Egy - természetesen stílszerű, a szocialista
lakótelephez illő -, másik szocialista realista stílusú művészi alkotást, egy jellegzetes, négy
faliképből álló, nagyméretű, kültéri mozaikkompozíciót. Az átjáró két oldalát
díszítik. A képeket Jánossy Ferenc festőművész készítette.
A négy mozaikkép tökéletesen kifejezi és lefedi
a szocialista embertípus, a dolgozó nép tagjai számára megszabott és kialakított
mindennapi időbeosztását. A négy kép megmutatja azt a tevékenységsort, ami az
ideális, a néphez és a párthoz hű munkástól, paraszttól, értelmiségitől, a
nőktől és persze a gyermekektől elvárható volt.
„Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc
óra szórakozás”; énekli a Beatrice együttes, Nagy Feróval. Körülbelül ez
jellemezte és határozta meg a szocialista eszmerendszer által nyíltan sulykolt,
a szocializmushoz, a népi demokráciához lojális állampolgár ilyen szellemben
való nevelését.
Egyébként, az itt lakók elmondása szerint,
az itteni „szocreál” lakások kellemesen élhető lakások, kedvelt, kategóriájában
egy élhető, jó beosztású lakástípusúak voltak.
A mozaikképek címei; Munka, Pihenés, Játék (amibe
benne foglaltatik a szórakozás), és Tanulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése