Szent Miklós püspök, alias a Mikulás
A pravoszláv ortodox hitvilágban, így a templomban is Szent Miklósnak nagy kultusza van és a szent itt őrzött ereklyéjét
nagy becsben tartják. Mürai Szent Miklós (Patara, 270. március 15.– Myra,
343. december 6. Patara és Myra, városok Kis-Ázsiában, Törökországban) myrai püspök,
a katolikus és a görögkeleti egyházak szentje, a tengerészek, kereskedők, utazók, az
illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, házasság előtt álló lányok, a nők, gyermekek, diákok és általában
minden nehéz körülmények között élő patrónusa Oroszországban, Görögországban és
Szerbiában, a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje Magyarországon. Életéről
több legenda ismert, íme az egyik:
„Miklós, szülei
elhaltával azon kezdett gondolkozni, hogyan tudná roppant vagyonát az emberi
dicséret helyett Isten dicsőségére fordítani. Volt egy szomszédja, nemes
ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült,
hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek
tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó
aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül,
titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén
az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva, kiházasította
elsőszülött leányát.”
|
|
Jacobus de Voragine (itáliai
történetíró): Legenda aurea (Arany legenda);
Szent
Miklós püspök (1488)
|
|
A
legenda szerint az elkövetkező években – szerénységből ezeket is titokban tartva,
megőrizve inkognitóját és anonimitását -, így tett a másik két lánnyal is. A
harmadik évben azonban az apa megleste az adakozót – lebukott a Mikulás -, hogy
megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak
köszönettel. A püspök, a szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Segítette
a szegény gyermekeket és ezért szentnek tartották őt. Tehát mégis kitudódott a
titok, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós a város keresztény püspöke. Így
vált a jótevő, jótékonykodó, másokat segítő, ajándékozó püspökből a közismert,
mindannyiunk és főleg a gyerekek kedves, aranyos Mikulásává. Azóta a Miklós
névnap és az a várva várt esemény, amikor a Mikulás csokit és/virgácsot rak a
gyerekek fényesre suvikszolt cipőjébe, december 6-án van, Szent Miklós
földi létéből való eltávozása napján.
A
magyar Mikulás elnevezés a Miklós névből eredeztethető. A december 6-i
ajándékozás szokása csak a 19. század közepén érkezett Magyarországra. Bár
számos helyen olvasható az az állítás, hogy korunk – így a Magyarországon is
ismert – klasszikus Mikulásának külsejét (kövérkés, fehérszakállas, piros ruhás, jókedvű „ho-ho-ho”-zó,
idős apóka) a Coca-Cola nevű üdítőitalokat gyártó cég találta ki 1931-ben, ez
korántsem igaz, bár tény, hogy az említett cégnek is lehetett szerepe abban,
hogy Mikulás alakját az említett figurával azonosítjuk manapság. Régi
gyermekkönyvek oldalain (az 1920-as évekből) ugyanis már ennél korábban is
találhatunk nagyon hasonló rajzokat, grafikákat a Mikulásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése