A pisznicei kőbánya a Gerecsében; a rómaiak ókori kőfejtőjében, ahol a piszkei vörösmárványt bányászták

A „gerecsei vörös márvány”, vagy más néven „piszkei márvány” már évszázadok óta igen kedvelt építőkő volt. A jura korú, vörös színű "márvány" hazánk egyik legszebb díszítőköve, tele ammoniteszekkel. Hazai középületeinkben gyakran láthatjuk, és a csiszolt felületeken az ammoniták ősmaradványait, megkövesedett fosszíliáit is fellelhetjük. Éppen a kövületek mutatják, hogy nem márvány, hanem mészkő. A márvány ugyanis a mészkő egy átalakult, átkristályosodott formája, amiben sosem láthatóak fosszíliák. Bár hazánkban – több más polírozott mészkőhöz hasonlóan – márványnak nevezik, valójában nem márvány, nem több, mint roppant kemény, tömör mészkő, amely nem metamorfizálódott, azaz nem alakult át márvánnyá. 

   A jura kori tengerben vöröses színű mésziszap rakódott le. Ebből keletkezett a testszínű, halványvörös Pisznicei Mészkő, amelynek vörös színét a hematit nevű vas-oxid rendkívül apró méretű ásványszemcséi adják.

   A rómaiak nagy volumenű kőbányászatot és kőfaragást folytattak a pisznicei bányában. Rabszolgák ezrei fejtették a réteges kőfalakat. A hegység környékén előkerült régészeti leletek (sírkövek, emléktáblák, épületmaradványok, mérföldkövek stb.) bizonyítják a gerecsei „márvány” felhasználását. A rómaiak szemében a vörös kőzet a méltóságot jelképezte, ezért értékes nyersanyagnak számított, ezért a pisznicei, majd a tardosi vörös mészkövet a provincia távolabbi területeire is eljuttatták. A kőműves mesterek a polgári és katonai műhelyekben faragták meg a köveket. 

   A Római Birodalom bukása után, az V. és X. század között a Kárpát-medencén átvonuló, vagy itt ideiglenes megtelepülő népek kultúrája nem igényelte a díszítőköveket építkezéseikhez, ezért ezekben a századokban a gerecsei, így a pisznicei bányákat elhagyták, azok látványos, monumentális sziklafalait hátrahagyva. 
   Ha itt járunk, és felnézünk a függőleges, szédítő magasságú falakra, a méretek, a látvány, a hatás lenyűgöző, olyan élményt ad, mintha az ősi, jordániai Petrában járnánk... Szigorúan, fokozottan védett hely (a kerecsensólyom itteni költőhelye miatt is kiemelt védelmet élvez), egész évben őrök vigyázzák, és csak a Duna-Ipoly Nemzeti Park külön engedélyével látogatható.