"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2018. december 9., vasárnap

Farkaslaka és Szejkefürdő, ahol a két székely géniusz hamvai nyugosznak és a szejkefürdői székelykapu-sor


                                                                      Farkaslaka

1910-ben 1327 lakosából 1326 székely-magyar és 1 német. 1992-ben 1865 lakosából, 1851 székely-magyar, 13 román, 1 német volt. Székely eredetű lakói a magyar nyelvet használják anyanyelvként, de több helyi szó és kifejezés tarkítja nyelvüket. A székely-sziget adta körülmények miatt is a lakosság töredéke tud csupán a hivatalos állami nyelven, románul, elfogadhatóan írni, olvasni és beszélni. A székely ember csökönyös fajta és ott dobog benne a kiolthatatlan magyarságérzés, mert inkább agyonvereti magát, semmint hogy megtanuljon románul.
   Hagyományos foglalkozás a szénégetés, amit a falu lakói közül még ma is többen űznek. Farkaslaka és Tamási Áron - a falu és az író - eggyé nőtt a hely- és a környékbeliek tudatában. Tamási Áron (1897–1966) székely író sírja két cserfa között a templom mögötti virágos parkban áll, síremléke egy 8 tonnányi andezitsziklából faragott dombormű, amely Tamási hőseit ábrázolja: Magdót, az "Énekes madár" ifjú szerelmesét, Jégtörő Mátyást és az ördögöt, akit megbicskáztak a csíkszentmihályi farsangon (Ördögváltozás Csíkban), meg Ábelt, a hargitai pásztorfiút, aki Amerikában döbbent rá az igazságra: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...".
                      
                                                   Szejkefürdő

Szejkefürdőn igazi látványosság a legnagyobb székely, Orbán Balázs síremléke. Megható érzés volt sírhelye előtt állani. Orbán Balázs hosszú évek kitartó munkája után 1868-ban tette a nemzet oltárára a 6 kötetes „Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból” című munkáját. A mai napig a legrészletesebb leírása Székelyföldnek, újra hitet adott a székely népnek, megmentette a múltat a jövőnek. Orbán Balázs 1829. február 23-án született Lengyelfalván. Középiskolai tanulmányait Udvarhelyen végezte a római katolikus iskolában, majd a református kollégiumban. Az Udvarhelyen eltöltött évek eldöntötték és kijelölték küldetését. Így vall erről: „…háromszorosan anya nékem, mint kedves szülőföldem… Kedves és kegyelt nekem e pont, a Székelyföldnek, szép hazámnak anyavárosa, mert …itt tanultam meg honom múltját, itt ismerkedtem meg annak magával ragadó nagyszerű történelmével, itt fogalmazott az eszmélettel egyidejűleg a hon – szabadságszeretetnek éltem irányát meghatározó dicső érzete.” 1890. április 19-én hunyt el. Négyszer temették újra, a jelenlegi emlékművet 1969-ben emelték.
   A domboldalon álló síremlék előtt tizenegy székelykaput emelt a hálás utókor. A több mint 100 év alatt fölállított különböző stílusú, gyönyörű kapuk méltó felvezetést adnak a síremlékhez. Az emlékmű előtt álló első kapu 1888-ban készült, Orbán Balázs kapuja volt és szejkefürdői Kossuth-lak bejáratánál állt. A síremlék terméskőből készült, rajta Orbán Balázs dombormű arcképe. Emléke és tisztelete mélyen beleivódott a székelyekbe, melyről Nyirő József így beszélt a síremlék avatásakor: „nincsen ezen a földön egyetlen fűszál, egyetlen porszem, amely őt ne ismerné, lényege ne volna, nincsen öröm és nincsen egyetlen tenyérnyi hely, melyet lába ne érintett volna, élet és igazság, melyet világgá ne kiáltott volna…”































































































































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése