„Flandria
mezején pipacsok nőnek,
Keresztjei
közt egy temetőnek”
John
A. McCrae: Flandria mezején
A
Brit Nemzetközösség országaiban a háborús emlékezés jelképe a „poppy”, a
pipacs, az Emlékezés Napjának egyszerű, kis virága. Már az I. világháború - vagy
ahogy akkor nevezték, a Nagy Háború -, idején vált jelképpé. Nyugat-Európa
lepusztult, kietlen, sivárrá vált hadszíntereinek lövészárkai mellett egyre
gyarapodtak az értelmetlenül elesett fiatal angol, francia és
német katonák sírjai. De a sírboltokon és mellettük mindenhol kivirult egy
igénytelenségének köszönhető mezei vadvirág, a pipacs. Körbevette, elborította
az elpusztult kiskatonák sírjait. Piros színe miatt sok katona úgy vélte, hogy
a virág az elesett bajtársai véréből nőtt ki…
S hogy jelképpé vált az angolszászok körében, az egy, a mocskos,
véres lövészárokban harcoló katonának, John A. McCrae-nek köszönhető, aki
1915-ben megírta a „Flandria mezején” című versét, látva az iszonyatos vérontást, a halál tombolását. (A legjobb barátja mellette, a fronton halt meg). A versben pipacsok borítják
az elesett katonák sírjait, akik abban reménykednek, hogy emlékük haláluk után
is fennmarad. A verset a háborús költészet egyik legszebb alkotásának tartják.
Az Emlékezés Napja, a „Remembrance Day” így
lett egyben a Pipacs Napjává („Poppy Day”) is, amelyet a Közösség országai
november 11-én tartanak, megemlékezve az elesettekről, kiterjesztve minden
eddigi háborúra, amelyben brit katonák áldozták életüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése