Tisztelet és megbecsülés a víznek; az itáliai mesterek építette Roppant Csarnok; a Kőbányai Víztározó, a víz katedrálisa

2018. 03. 22., a Víz Világnapja. Ebből az alkalomból a budapesti ivóvíz egyik háromhajós templomában jártunk, a Kőbányai Víztározóban.

    Az 1850-es években Pest ivóvíz ellátása és szennyvíz-elvezetése nem volt éppen ideálisnak mondható. (A város alatti csatornarendszer úgy-ahogy már kiépült, de az legfeljebb és inkább csak az esővíz elvezetésére volt alkalmas). Az ivóvíz szerte a városban a fúrt kutakból származott, azonban a háztartásokban a szennyvizet a földekre, az udvarokra engedték. Így a szennyeződés már a talajban keveredett a kiemelt ivóvízzel. Következménye: 1866-ban súlyos kolerajárvány tört ki a városban és meghalt kétezer ember. A városvezetés ezért nem halogathatta tovább a dolgot; úgy döntöttek, hogy korszerűsítik a pesti ivóvízellátást. Ennek részeként két nagy víztározó építését határozták el Kőbányán. A tervezést az angol William Lindley mérnökre bízták. 1869- és 70-ben a víztározók medencéit itáliai építőmesterek építették magyar gyártmányú téglából. A téglákat a Tatai Uradalmi Téglagyár készítette. (Védjegyük a téglákon a falakban és az oszlopokban mindenütt ma is jól látszanak). A téglák anyaga rendkívül kemény és ellenálló volt, a szokottnál jobban kiégetve, amely az így kialakított technikai eljárásnak köszönhetően a mai napig ellenáll a folyamatos nedvességnek. (Csak ez eddig eltelt majd 150 év folyamán sötét színűre színeződött, de annak a víz minőségét befolyásoló szempontjából nincs jelentősége). A medence-csarnok falai fél méter vastagok, amelyeket kívülről több méter vastag döngölt agyaggal vettek körül. A kettős falréteg együtt máig tökéletes vízzáró hatást eredményezett. A medence mélysége tíz és fél méter, a tárolt víz magassága maximum nyolc méter. A tárolt vízmennyiség max. 10 800 köbméter.

    Az itt tárolt víz a Duna menti fúrt kutakból érkezik (szaknyelven mondva "nyomják fel" a tározóba), azaz nem közvetlenül a Dunából vett vizet szűrik, hanem a talajba fúrt, nagy mélységű kutakból, ahol a talaj a több réteg kavicságyon, kőzetrétegen, vastag, több rétegű homokon keresztül szűri meg a vizet.

    A Kőbányai Víztározó a Fővárosi Vízművek legrégebbi, ma is működő létesítménye, a város egyik ékköve, egy csodálatos, grandiózus építészeti remekmű, ipartörténeti műemlék. Sajnos kevesen tudnak róla, kevesen ismerik és ritkán látogatható. De a Víz Világnapján, szerencsére igen.

    Egy adalék az építése során felhasznált téglák számáról: csak a medence egyik oszlopa 9 000 darab téglából áll. Gondoljunk bele!: a majd két tucat oszlophoz, a medence falaihoz, aljához, a többszörösen kupolás födémhez (azt is téglából építették, aminek technikai kivitelezése - ha felnézünk rá, láthatjuk -, külön egy építészeti csoda), tehát szumma-szummárum, több százezer, majdnem egymillió téglát használtak fel a tározó építéséhez.
    A minket kalauzoló vízügyi szakemberek elmondták, hogy a látogatásunk, azaz a civilek látogatása után, ahogy mindenki elhagyta a medencét (jól összemászkáltuk...), a tározót többszörösen átmossák, tisztítják, fertőtlenítik, majd elkezdik feltölteni. A feltöltés közben vízmintákat vesznek, megvizsgálják, ellenőrzik. Ha a víz minősége száz százalékos, fejezik be a feltöltést és ahogy mondták, "amennyiben minden rendben van, csak akkor kerülhet vissza a hálózatra". 
    A víz a földi élet egyik alapja; a víz élet. A magyar ivóvíz, Budapesten és országosan is, világmé-retekben számítva elsőrangú, kiváló minőségű. A világban egyre jobban fogyóban van az iható víz. A Kárpát-medence kedvező földrajzi és vízrajzi adottsága miatt szerencsére mi bővelkedünk benne. De azért vigyázzunk rá és becsüljük meg ezt az értékes magyar kincset. Még a neve is szép: édesvíz.