Piliscsaba sziklacsodái, a Csabai kőgomba; egymillió szál hóvirág a mesebeli Kőris-völgyben

Piliscsabát elhagyva, a falu határától nem messze egy érdekes természet alkotta szikla-képződményt fedezhetünk fel a Kálvária-hegy gerincének oldalában. Ez a természet faragta különleges szobor; a Csabai kőgomba, vagy Gomba-szikla. Kialakulása érdekes földtani, geológiai történések láncolata. Szemmel is jól látható, hogy tengeri üledékes kőzetről van szó, amely az évmilliók alatt összecementálódott. A felső, sötétebb színű, keményebb állagú, tehát dolomitból és mészkőből álló rétegei (oligocén képződmény, mintegy 30-25 millió év) közvetlenül települt a sokkal korábbi, késő triász kori (kb. 200 millió év) alaphegység kőzetrétegekre, amelynek anyaga márga, agyag és homokkő volt. Az újabb évmilliók során, az eróziós erők a feltárulkozó piliscsabai hegyoldal alsó, puhább állagú, „homokosabb” rétegeit jobban bontotta és pusztította, mint a tetejét, mert az masszívabb, keményebb összetételű kőzet volt. Így maradhatott meg az elvékonyodó, pusztuló homokkő tetején a fekete „sapkája”, a kőgomba. Hosszú idő alatt körülbelül így alakulhatott ki hazánk egyik legkülönösebb alakú, itthon szinte egyedülálló sziklaformációja, amely ráadásul kevesek által, kevésbé ismert, fantasztikus kőképződmény.
    Érdemes a gombához lemenni és közelről megnézni, valamint körüljárni, mert minden oldalról más és más arcát mutatja; hol egy nagyfejű UFO lényhez hasonlít, hol meg egy óriás megalodus kagylóhoz, vagy más helyről éppen olyan, mint egy szfinx, amely már időtlen idők óta a völgyet figyeli… 
   A gomba mellett - attól nem messze, a nehezen megközelíthető meredek hegyoldalban -, egybefüggő sziklafalakat, hatalmas sziklakúpokat fedeztem fel, amelyek látványosan mutatják magukon a sötétebb és világosabb, eltérő öszletű, leülepedett tengeri kőzetrétegeket, még a kiterjedt megbontási fázis állapota előtt. Mindegyik sziklaóriás „fején” ott lehet látni a jellegzetes, fekete svájcisapkájukat. (Nyári időszakban, a lombok takarásában ezek a bújócskát játszó sziklák alig vehetők észre, szinte láthatatlanok). Ilyen és ehhez hasonló látványos kőképződmények vannak a törökországi Kappadókiában, persze nagyobb területen és nagyobb mennyiségben.

    A gomba sorsa - és ez sajnos borítékolható, hogy nem is olyan soká, földtörténeti időben számolva egy szemhunyásnyi idő csupán -, néhány tízezer, esetleg százezer év múlva beteljesedni látszik. A kemény, súlyos gombafejet tartó, egyre jobban elvékonyodó, azaz egyre jobban pusztuló, málló homokkő „nyakat” az idő vasfoga egyre jobban pusztítja, mállasztja, vékonyítja, míg végül annyira „elfogy”, hogy a gombafej le fog dőlni.

   Az amúgy minden évszakban meseszép Kőris-völgyben nem először jártunk, így kora tavasszal. Milliónyi hóvirága elvarázsolt bennünket, most sem tudtunk betelni velük…