A pesti ortodox szerbség kulturális fellegvára volt; a Tökölyanum épülete a Veres Pálné utcában

A középkori Pesten a várost körbezáró bástyafalon belül, a déli városrészben alakult ki szerb közösség. Az árulkodó nevű Szerb utca és a Veres Pálné utca sarkán álló Szent György templom körül a Veres Pálné, a Szerb, a Bástya, a Nyári Pál és a Váci utcában éltek szerbek. 18. századi adatok szerint kb. 7-900-ra volt tehető a számuk. A pesti szerbeknek volt már templomuk a török időkben, de ez a háborúban elpusztult; 1698-ban emeltek új, egyhajós barokk templomot kis faépítményű harangtoronnyal. A templomot a 18. században kibővítették, és tornyot építettek rá, a hagyomány szerint a közeli egyetemi templomot és a Grassalkovichok gödöllői kastélyát is tervező Mayerhoffer András tervei alapján. A világháborúban megsérült, de négy kővázát leszámítva helyreállították, ma is jó állapotban áll a hangulatos templomkertben. (A templomot majd később mutatom be.)

    A magyarországi szerbek olyan királyi privilégiumokat élveztek - a későbbiekben is -, amelyek a szabad vallásgyakorlatot, az egyházi autonómiát, a saját nyelv szabad használatát, identitás kultúrájuk ápolását egyaránt biztosították számukra. (Sajnos, ennek ellenére, 1918. november 25-én az újvidéki szerb nemzeti gyűlés önhatalmúlag kimondta a jobbára magyar és svábok lakta Délvidék, azaz Bácska, Bánát, Baranya elszakadását Magyarországtól és a Szerbiához való csatlakozást. Az Antant hatalmak helybenhagyták ezt az elképzelést…) 

    Pest a 18. században az egyetemes szerb kultúra központja lett. 1838-ban létrejött a Tökölyanum, a pesti egyetemen tanuló szerb ifjúság kollégiuma az ortodox templomtól nem messze, a Veres Pálné utcában egy kétemeletes klasszicista házban. A házat 1907-ben lebontották, hogy helyén felépülhessen a Tökölyanum új épülete. A Veres Pálné utca 17–19. szám alatti impozáns épületet Fellner Sándor, a kiváló magyar építészmester tervezte, a régi szerb egyházi építészet dekoratív kőplasztikáinak felhasználásával.

    A Veress Pálné utca 17. számú épület bejárata fölött kétnyelvű, szerb és magyar felirat hirdeti: "Tekelijanum", „Tökölyanum”, azaz „Tököly a tanulóknak”. A Tökölyanum a pesti egyetemen tanuló szerb fiúhallgatók tudományos képzésére létrejött nevelőintézet és kollégium volt.

   A bizánci elemekkel gazdagon megformált ház homlokzatfalát hármas dombormű díszíti. A második és a harmadik emelet közötti homlokzatrészen ez a három dombormű mutatja be a Tökölyanum történetét: az első, az alapító, Tököly Száva 1790-ben a temesvári szerb nemzeti kongresszuson; a második a Tökölyanum 1838-as megnyitása, amikoris Tököly Száva bevezeti az intézmény első ösztöndíjas tanulóit a kollégiumba; a harmadik relief azt ábrázolja, amikor az új épület 1907-es átadásakor Tököly Száva mellszobra előtt tisztelegve, azt babérkoszorúval ékítik. A domborműveket Gönczy Lajos készítette 1909-ben. A Veres Pálné utca 17. alatti udvaron pedig megtalálható az egykori klasszicista épület igen rossz állapotú homlokzati szoborcsoportja, amely valamikor, fénykorában valami gyögyörűszép lehetett. Pest egyik méltatlanul elfeledett, pusztulásra ítélt szoboregyüttese. Ismeretlenül, mindenki elől eldugva, a zárt udvaron mállik és penészedik... Megérdemelné a felújítást, de sajnos a kutyát sem érdekli.

    A kollégiumot 114 éves működés után államosították, ez alatt több mint 400 szerb fiatal szerzett a pesti egyetemeken diplomát. Az épület ma iskola, óvoda, ifjúsági szállás és részben lakóházként funkcionál.

   Sava Tekelija (Tököly-Popovics Száva) joggal nevezhető a magyarországi szerbek legnagyobb mecénásának. Jogtudós, nagy műveltségű nemesember volt, aki minden vagyonát a közművelődésért áldozta fel. Életpályájának fordulópontját jelentette, amikor a Matica Srpska, a szerbség tudományos, irodalmi központja vezetőjének választották 1838-ban Pesten, melyet közművelődési központtá, tudós társasággá igyekezett átalakítani. (A társulat 1864-ig működött az épületben).  Ennek érdeké-ben alapította meg oktatási intézetét, a Tökölyanumot. Sorsdöntő történelmi helyzetekben, az osztrákokkal szemben többször a magyarság iránti lojalitásra buzdította a magyarországi és szerbiai szerbeket, de nemzeti patriotizmusát fenntartotta.
  (Most tudtam meg, hogy az épület egy csodálatosan szép díszteremmel és könyvtárral is rendelkezik. Úgyhogy kénytelen leszek újra elmenni, hogy megnézzem és lefotózzam. Nemsokára megmutatom.)