"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2018. március 6., kedd

A már 120 éve egyfolytában fürdőző kisfiúk háza; századfordulós "reklám" dombormű a Hársfa utca 10/B alatt



Az erzsébetvárosi, Hársfa utca 10/B szám alatt álló, eklektikus stílusú, jobb időket látott házat Angenfeld Alajos tervezte az 1898-as évben. Az épület rettenetesen lepusztult állapotban van, de így is megcsodálhatjuk félköríves, zárt erkélyeit, a gyönyörű, Jungfer Gyula műhelyéből való kovácsoltvas kapuját, a háztető fémlemezes kupoláját, valamint belül a szép, kettős lépcsőházat, annak cirádás vaskorlátait, az egyre ritkábban előforduló sárga keramitkockás folyosóját, színes kőcsempés padlózatát. 
    De az igazi különlegessége - ha a kapu alatt állva felfelé nézünk -, a kapuzat fölött, az erkélyt tartó félköríves boltozaton látható. Egy, szinte a falba olvadó, belesimuló, apró figurákból álló és apró tárgyakat ábrázoló dombormű. Fejünk felett egy „hófehérre meszelt” fürdőszobát látunk. A megelevenedő jelenetben egy szárnyas gyermekalak, egy puttó lép éppen a vízzel teli kádba, hogy megfürödhessen. Felette a zuhanyrózsából kellemes hőfokra beállított meleg víz spriccel rá. A kád előtt papucsa, szépen egymás mellett és egy kis sámli a kád mellé állítva, hogy arra majd kiléphessen. A másik szárnyas fiúcska pedig szolgálatkészen arról gondoskodik, hogy a fürdőszobában kellemes meleg legyen; a vízmelegítésre is használt öntöttvas fürdőkályhát fával fűti. A szoba jobb oldalán függönnyel leválasztott mosdószekrényt és öltözőszéket is megfigyelhetünk, a fali fogason meg egy gondosan előkészített törülközőt. Egy szabályos, nap mint nap előforduló, szinte megszokott, rutinszerű, otthoni fürdőjelenetet láthatunk a képen. Mondhatnánk, hogy ebben most mi a különleges?
    Nos, a dombormű különlegessége, egyben kortörténeti jelentősége, hogy a Budapest városának az egyetlen, csodálatos higiéniatörténeti jelenetét, annak ábrázolását látjuk a fejünk felett. Az 1800-as évek végén már terjedni kezdtek a fürdőszobák a fővárosban, köszönhető a kiépülő, korszerű vízvezeték- és csatornarendszernek. S miért pont ezen a házon van a fürdőző jelenetet ábrázoló dombormű? Azért, mert a házat Gellért Emil üzletember építtette, akinek foglalkozása vízműgyáros volt, s aki fürdőszobák szakszerű beépítésével, kellékekkel látta el a főváros egyre igényesebb, magukra adó polgárait.
    Üzlete itt volt a ház egyik helyiségében. A dombormű tehát a ház- és üzlettulajdonos Gellért saját cégérének, "reklámtáblájának” is tekinthető. A bájos jelenetet ábrázoló kép különben csoda hogy megmaradt - bár többször fehér festékkel átmeszelték, így kissé vastag festékréteg fedi -, mert a ház homlokzatán lévő gazdag ornamentika díszei - a relieffel ellentétben -, már nem állták ilyen jól az idő viharait. Lepotyogtak, a legtöbb helyen hiányoznak, még a vakolat is csak itt-ott takarja a falat. Pedig a díszítések valamikor szépek lehettek; a homlokzat teli lehetett szárnyas istengyermekekkel és röpködő szárnyas angyalkákkal. Erre a néhol épen megmaradt angyalszárny-maradványokból követ-keztethetünk, szinte hallani véljük a szárnysuhogást... Viszont reméljük, hogy a szemérmetlenül és önfeledten fürdőző puttókat még sokáig láthatjuk pancsolni a Hársfa utca 10/B számú házának falán.
















































































































        

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése