Az erzsébetvárosi,
Hársfa utca 10/B szám alatt álló, eklektikus stílusú, jobb időket látott házat
Angenfeld Alajos tervezte az 1898-as évben. Az épület rettenetesen lepusztult
állapotban van, de így is megcsodálhatjuk félköríves, zárt erkélyeit, a
gyönyörű, Jungfer Gyula műhelyéből való kovácsoltvas kapuját, a háztető
fémlemezes kupoláját, valamint belül a szép, kettős lépcsőházat, annak cirádás vaskorlátait, az egyre ritkábban előforduló sárga keramitkockás folyosóját, színes kőcsempés padlózatát.
De az igazi különlegessége - ha a kapu alatt állva felfelé nézünk
-, a kapuzat fölött, az erkélyt tartó félköríves boltozaton látható. Egy, szinte
a falba olvadó, belesimuló, apró figurákból álló és apró tárgyakat ábrázoló
dombormű. Fejünk felett egy „hófehérre meszelt” fürdőszobát látunk. A
megelevenedő jelenetben egy szárnyas gyermekalak, egy puttó lép éppen a vízzel
teli kádba, hogy megfürödhessen. Felette a zuhanyrózsából kellemes hőfokra
beállított meleg víz spriccel rá. A kád előtt papucsa, szépen egymás mellett és
egy kis sámli a kád mellé állítva, hogy arra majd kiléphessen. A másik szárnyas
fiúcska pedig szolgálatkészen arról gondoskodik, hogy a fürdőszobában kellemes
meleg legyen; a vízmelegítésre is használt öntöttvas fürdőkályhát fával fűti. A
szoba jobb oldalán függönnyel leválasztott mosdószekrényt és öltözőszéket is megfigyelhetünk, a fali fogason meg egy gondosan előkészített törülközőt. Egy
szabályos, nap mint nap előforduló, szinte megszokott, rutinszerű, otthoni
fürdőjelenetet láthatunk a képen. Mondhatnánk, hogy ebben most mi a különleges?
Nos, a dombormű különlegessége, egyben
kortörténeti jelentősége, hogy a Budapest városának az egyetlen, csodálatos
higiéniatörténeti jelenetét, annak ábrázolását látjuk a fejünk felett. Az
1800-as évek végén már terjedni kezdtek a fürdőszobák a fővárosban, köszönhető
a kiépülő, korszerű vízvezeték- és csatornarendszernek. S miért pont ezen a házon van
a fürdőző jelenetet ábrázoló dombormű? Azért, mert a házat Gellért Emil
üzletember építtette, akinek foglalkozása vízműgyáros volt, s aki fürdőszobák
szakszerű beépítésével, kellékekkel látta el a főváros egyre igényesebb, magukra adó polgárait.
Üzlete itt volt a ház egyik helyiségében. A
dombormű tehát a ház- és üzlettulajdonos Gellért saját cégérének,
"reklámtáblájának” is tekinthető. A bájos jelenetet ábrázoló kép különben csoda
hogy megmaradt - bár többször fehér festékkel átmeszelték, így kissé vastag
festékréteg fedi -, mert a ház homlokzatán lévő gazdag ornamentika díszei - a relieffel
ellentétben -, már nem állták ilyen jól az idő viharait. Lepotyogtak, a legtöbb
helyen hiányoznak, még a vakolat is csak itt-ott takarja a falat. Pedig a
díszítések valamikor szépek lehettek; a homlokzat teli lehetett szárnyas
istengyermekekkel és röpködő szárnyas angyalkákkal. Erre a néhol épen megmaradt angyalszárny-maradványokból
követ-keztethetünk, szinte hallani véljük a szárnysuhogást... Viszont
reméljük, hogy a szemérmetlenül és önfeledten fürdőző puttókat még sokáig
láthatjuk pancsolni a Hársfa utca 10/B számú házának falán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése