Az oltárkép-festő apa és a maharadzsákat festő világutazó fiú emléktáblája a Képíró uccában

A Kálvin tér közelében egy csendes, szűk utcácska található, a Képíró utca. Leghíresebb lakója egy bizonyos Schöfft József Károly (1776-1851) nevezetű festő volt. Kazinczy korában, a nyelvújítás idején még úgy mondták: képíró. A Képíró utca 4. szám alatt lakott családjával. Tehetséges, jó festő volt, akárcsak apja és majdan fia is. Főleg templomi oltárképeket festett.

    A Kecskeméti utca és a Képíró utca sarkán álló ház homlokzatára 1943-ban egy falba süllyesztett emléktábla állíttatott. Az eredeti szöveg ma már nehezen, sőt csak részben olvasható ki, mert a házat ugyan szépen renoválták, de az emléktáblát valahogy kifelejtették… A szöveg a következő: „Képíró utca. Kazinczy 1828 évben írja: ,Schöfft Pesti születésű, s oltártáblákat fest. Festő vala már atyja is, s olly tekintetű (tekintéllyel bír – Sz. Gy.), hogy azon ucca, melyben lakott, Képíró uccának tőle neveztetett.”  Egyértelmű, hogy az emléktábla és Kazinczy méltató szavai Schöfft Józsefnek, az oltárkép-festőnek állít emléket, megérdemelten.

    Én most mégis a fiáról, a családi festő-triumvirátus legtehetségesebb tagjáról, Schöfft Ágostonról (1809-1888), az apja nyomdokaiba lépő, igen kiváló festőről írok, akinek rendkívül kalandos élete vetekszik Marco Poloéval. Ezzel már el is árultam, hogy a fiatal Schöfft egy világutazó kalandor volt, aki szinte szó szerint bejárta az egész világot. Kalandos élete a többi, nagy magyar utazóéhoz, Benyovszky Móricéhoz, Jelky Andráséhoz, Magyar Lászlóéhoz, Kőrösi Csoma Sándoréhoz vagy akár Julianus barátéhoz hasonlatos.

    Tanulmányait Európa több egyetemén folytatta. Egyiptomba, Törökországba megy, bejárja Közép-Ázsiát, Perzsiát, majd Indiába utazik. Öt éves itt tartózkodása alatt keresztül-kasul járja Indiát. Kapcsolatba kerül a helyi hatalmasságokkal, festményeivel nagy sikert arat és hatalmas vagyont szerez; lefesti a pandzsábi uralkodóház maharadzsáját és családtagjait, majd a lahorei maharadzsa udvari festője lesz. A fejedelmi udvarok népszerű portréfestője. „Igen nagy tiszteletben tartatik” – írja a Vasárnapi Újság – „s a hazának becsületévé válik”. Kalkuttában találkozik Kőrösi Csoma Sándorral, jó barátság alakul ki közöttük. Itt festette le őt. Ez az egyetlen hiteles, hűen ábrázoló és ismert portré Kőrösi Csoma Sándorról. Ekkor festette meg a lahori (ma Pakisztán) maharadzsát és udvartartását. Ezek a képek az indiai és pakisztáni múzeumok igen megbecsült kincsei. Indiában, Pakisztánban ma is az egyik legnagyobb európai festőnek tartják. Keleti kalandjairól, tapasztalatairól rendszeres beszámolót küld a Magyar Tudományos Akadémiának. A Kelet-indiai Társaságnak is dolgozik. Dúsgazdagon érkezik haza. Magyarországra visszaérkezve, madár-és rovargyűjteményét a Természettudományi Múzeumnak adományozza. (Sajnos a háborúban elpusztult). Gróf Széchenyivel is jó barátságba kerül, indiai élményeiről neki számolt be először. A „legnagyobb magyart” többször is lefestette. Pesten palotát vásárolt. (Aztán Velencében is). Nagy feltűnést keltett szerecsen szolgálóival. Majd Nyugat-Európa következett. Galériáival, kiállításaival nagy sikereket ért el Európa-szerte. Képeiből még Ferenc József is vásárolt. Majd az amerikai földrészre utazik. I. Miksa mexikói császárt többször is megfesti. Bejárta Mexikót, az Amerikai Egyesült Államokat, indiánokat fest. Végül visszatért Európába, Londonban telepedett le. De ekkorra, a minden pénzét utazásaira fordító kalandor festő, költséges életvitele miatt minden vagyonát elvesztette. Életének utolsó éveit elszegényedve az agg festők házában élte le, itt halt meg zavarodottan, elborult elmével.

    A festőcsalád Képíró utcai házát már rég lebontották, ám a neves képíró-família és a világot megjárt festő emléke nem tűnt el nyomtalanul; egy belvárosi utcácska neve és egy erősen megkopott emléktábla révén őrizzük emléküket, mi, Pestet lakó polgárok.