"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2018. március 20., kedd

A férfi, aki úgy szerette kedvesét, hogy kápolnát és kastélyt épített neki; Bory Jenő. A Bory-vár, a magyar Tádzs Mahal


Székesfehérvártól nem messze, a Mária-völgyben áll egy várkastély, amelyet egy, az életet és kedvesét egyformán szerető, kedvesébe egész életén át szerelmes ember épített. Szinte minden egyes követ, téglát megfogott, ahogy épült. Egyszerre, egy személyben volt tervező, építésvezető és kétkezi kőműves, téglát cipelő munkás. Amikor verejtékes, szorgos munkája nyomán ez a szerelmi fészek, ez a szinte kacsalábon forgó gyönyörű kastély elkészült, akkor ez az ember ezt a mesebeli tündér-palotát telipakolta kultúrával, művészettel, szépséggel. És amikor így berendezte, még megtöltötte kedvességgel, melegséggel, szeretettel, szerelemmel is, majd két tenyerén tartva átnyújtotta azt feleségének.
    Bory Jenő (1879-1959) szobrászművész és építészmérnök, a Képzőművészeti Főiskola szobrász- és a Műszaki Egyetem építész tanára volt. Itt, a Mária-völgyben szinte a semmiből, 40 év áldozatos munkájával, saját tervei és elképzelése, fantáziája alapján építette, szépítette otthonát, amelyet igazán kedvesének, hőn szeretett hitvesének, Komócsin Ilonának emelt, aki szintén művészlélek, festőművész volt. A hitvesi szeretet és művészi álmainak csodálatos emlékműve lett az építmény. De valójában nem is várnak, vagy kastélynak építette Bory Jenő, hanem sokkal inkább szentélynek. És az is lett. Imádott kedvese és a művészetek temploma. Helyet készített benne szerelmének, így született meg a Hitvesi Szeretet kápolnája. A vár százoszlopos udvarának körbefutó, árkádos folyosóin a magyar történelem kőbe vésett legnagyobb alakjai, hősök, királyok, hadvezérek, dalnok-költők sorakoznak, Álmos vezértől Tinódi Lantos Sebestyénen át Szent Imre hercegig. A benti műtermekben Bory saját és más, nagy művészektől, festőóriásoktól származó festmények tömkelege látható.
     A várhoz tartozó elvarázsolt tündérkert szerves egységet alkot a kastéllyal. A természet bujasága, tobzódása érződik benne. Mindenütt fák, virágok, bokrok. A kertben és az udvarban mindenütt kutak, tavacskák, szobrok, díszes görög edények és oszlopok, amott csobogók és kis megbújó tavacskák. Fákkal, virágoktól roskadozó virágbokrokkal, zöld szigetekkel nem csak a kertben, hanem a teraszokon is találkozhatunk.
    De bármerre is megyünk, az épületen belül és kívül is, a Bory festményei által vagy a megformázott szobrai által, mindig találkozni fogunk Bory Jenőnek, a tündöklően szép feleségéről készült alkotásaival. És mindegyik kép, szobor, dombormű mellett ott a vers, a szerelmes vallomás, a féltve szeretett, kedves lényhez intézett himnusz, Bory saját versei. Ha kellett, kőből, betonból várat, kápolnát épített, márványból szobrokat faragott, képeket festett és szerelmes verseket írt. Mindezt csak őérte, csak őneki, a kedvesének.   
    És ez a szerelmes férfi annyira szerette feleségét, hogy nemcsak várkastélyt épített hitvese számára, hanem annak életében még egy kápolnát is. Nem sok szeretett hitvesnek emeltek kápolnát, vagy szentélyt az emberiség története során. Nem hogy nem sok, hanem csak egy kivétel akad; az indiai Tádzs Mahal, amelyet Sáh Dzsahán mogul, indiai sah építtetett elhunyt, szeretett felesége Mumtáz Mahal emlékére. Ez a szentély és mauzóleum, akárcsak Bory Jenő kedvesének épített szentély-kastélya és kápolnája, az örökké tartó szerelem és a példamutató, sírig tartó házasság, hűség szimbóluma.
    A kápolna központi előterében Bory, a feleségéről mintázott, egész alakos, ülő szobrát helyezte el. (Lábánál egy szárnyas puttó térdepel, aki nemcsak a lába nyomát csókolja, amerre csak jár ez a tündér nőszemély, hanem az imádott istennő éppen elővillanó lábfejét is csókolgatja. Bory magát személyesítette meg a kis puttó alakjában…) A mögötte lévő fali freskóról múzsák, angyalok, puttók tekintenek reá, irigykedve őt figyelik. Ő a középpont. Bory őbenne mintázta meg a szerelem, a hitvesi szeretet, tisztelet, megbecsülés, a hűség, a családot összetartó asszony, az odaadó, a férjét fenntartás nélkül szerető feleség eszményképét, akit egész életén át rajongással szeretett. A kápolna a várkastéllyal együtt a magyar Tádzs Mahalnak is nevezhető, hiszen az indiai párjához hasonlóan, ez is a hitvesi szeretetnek állít emléket.  
    Sáh Dzsahán, felesége halála után építtette a világ egyik legszebb, kézzel fogható szerelmi vallomását. Bory Jenő pedig a világ másik legszebb megnyilvánuló szerelmi vallomását építette meg. Rendkívülivé és különlegessé az teszi, hogy mindent saját kezűleg csinált és még a felesége életében… Ha tehette volna, talán még a csillagokat is lehozta volna az égről…  Bory Jenő 1959-ben halt meg, felesége pedig 1974-ben… 
    "A kövek beszélnek" - véste a kövezetbe Bory. Valóban így igaz, mert minden kőben ő maga van és minden kő a kedveséről mesél...
   A Bory-várat a Guiness Rekordok Könyve is jegyzi, mint a világ legnagyobb olyan épületét, amelyet tulajdonképpen egyetlen ember alkotott…

















































































































































































































































































































































































































































































  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése