A magyar történelmi megemlékezésekben - szeretetünk és tiszteletünk akkori és a máig átívelő megnyilvánulásaként - Erzsébetet a haza megmentőjének, gondoskodó édesanyjának, a magyarok Nagyasszonyának nevezték, alakját Árpád-házi Szent Erzsébettel és Mária Teréziával állították párhuzamba. E különleges tisztelet egyik alapvető forrása, hogy a korabeli magyar közvélemény az 1867-es Kiegyezés létrejöttét nagymértékben Erzsébet szerepének és tevékenységének tulajdonította. Erzsébet rendkívül energikusan tevékenykedett a magyarok érdekében. A politika iránt oly kevéssé érdeklődő császárné (akkor még csak császárné) ugyanis, ennek ellenére minden rendelkezésére álló eszközt latba vetett császári hitvesénél Ausztria és a magyar nemzet kapcsolatának helyreállítása érdekében. A Kiegyezés az uralkodó Ferenc József valamint Andrássy és Deák Ferenc, azaz a két ország között köttetett, de akinek köszönhetjük és a háttérben végig szorgalmazta, az Erzsébet volt. A nagy dilemmát, a 48-as traumát és feszültséget a két ország között is Erzsébet bájos alakja és megkapó, kedves lénye oldotta fel.
1864-ben magyar származású felolvasónő került Sisi mellé Ferenczy Ida személyében, és közismert, hogy a két nő hamarosan a legszorosabb barátságba került egymással. A fiatal magyar leány elkötelezettsége és tisztelete Deák és Andrássy iránt pedig nagy hatással lehetett Erzsébetre is. 1866 januárjában Ferenczy Idán keresztül a császárné élénk politikai levelezésbe kezdett Andrássyval, természetesen magyarul, mivel közben folyékonyan megtanulta a magyar nyelvet. (Falk Miksa révén pedig sok mindent tanult szeretett magyarjairól).
Erzsébet az 1866-os évet Budán töltötte
gyermekeivel. Innen ostromolta férjét leveleivel a megbékélést sürgetve. Politikai aktivitását mutatja, hogy
július 15-én önálló tárgyalásokba kezdett Andrássyval. Kettejük találkozójáról
másnap rendkívül aggódó és szinte követelőző hangú levélben számolt be
férjének.
"Éppen most érkeztem Königsegégtől, (Königseg grófnő Erzsébet
főudvarmesternője volt) ahol Andrássyval beszélgettem, természetesen
négyszemközt. Andrássy kifejtette nézeteit tisztán és határozottan. Megértettem
őket, az a meggyőződésem, hogy ha megbízol benne, de feltétlenül, akkor mi is,
s nem csak Magyarország, hanem a Monarchia is megmenthető. ... Beszélj tehát
mindjárt vele, fenntartás nélkül teheted, mert biztosíthatlak róla, hogy nem
olyan férfi, aki mindenáron szerepet akar játszani, s állás után kapkod. ...
Amije van eszét, országos befolyását a lábad elé rakja. Most utoljára kérlek,
Rudolf nevében, ne szalaszd el az utolsó pillanatot. ... Kérlek, táviratozz
mindjárt, mihelyt megkaptad levelem, vajon Andrássy a ma esti vonattal Bécsbe
utazzék-e. Reggelre megint odarendelem Paulához, (Königsegg grófné) ott közlöm
vele a válaszod. Ha nemet mondasz, ha az utolsó órában még csak önzetlen
tanácsra sem hallgatsz, akkor igazán vétkezel mindannyiunk ellen. Akkor nem
tehetek mást, megnyugszom, abban a tudatban, hogy bármi történjék is, én majd
becsülettel jelenthetem ki Rudolf előtt: elkövettem mindent, ami erőmtől telt.
Balsorsod nem szárad a lelkiismeretemen."
Ferenc Józsefet meglepte felesége „aktív politizálása”. Így számolt be feleségének várakozásairól: `Szeretett angyalom! Imádkozz bensőséggel Istenhez, világosítson meg, hadd tegyem azt, ami helyes, s ami a kötelességem. Ma idevárom Andrássyt, nyugodtan meghallgatom, hadd beszéljen, aztán alaposan kivallatom, mert látni akarom, vajon megbízhatom-e benne. Az Öreg (Deák) már nincs Pesten, vidéken van, onnan kell majd elhivatnom, úgyhogy csak holnap, vagy holnapután lehet Bécsben. Jobb is, hogy előbb Andrássyval beszélek négyszemközt, mert az Öreg ugyan nagyon okos ember, de sohasem mutatott valami nagy bátorságot.`
1867. február 18-án a császár kinevezte Andrássyt Magyarország miniszterelnökévé és ezzel megkezdődött a Monarchia dualista alapon való újjászervezése. 1867. június 8-án Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázzák a Mátyás-templomban. A magyar Szent Koronát a fejére helyezik, majd Erzsébet vállához érintik, ekkor vált Erzsébet magyar királynénkká. A megbékélés, a béke és a fejlődés évei köszöntek ezután Magyarországra.
Erzsébet, Deák halálakor személyesen helyezett koszorút annak ravatalára, tisztelegve előtte, 1881-ben gróf Károlyi István kriptájához is személyesen ment le a fóti nagytemplom altemplomába, kegyeletét leróva. Kossuth temetése 1894-ben volt. Ferenc József tüntetőleg távol maradt, a császári udvar nem képviselte magát a temetésen. De a ravatal sok száz koszorúja között volt egy, amely Bécsből érkezett, titokban. Erzsébeté volt…
Erzsébet szobra, Zala György díjnyertes alkotása a történelem viharait átvészelve ugyan, de mára már a szobrot körülvevő felépítménytől megfosztva, eredeti helyéről eltávolítva, az Erzsébet híd budai hídfőjénél áll, magányosan.
