"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2021. március 15., hétfő

Egy volt francia pénzintézet patinás épülete az Andrássy út elején: a Fonciére-palota, ahol a fázós, meztelen Aphrodité didereg a hideg lépcsőházban

Pest, Terézváros fő ütőere a 19. századig a túlzsúfolttá vált Király utca volt. A Pesti Hírlap 1841. évi 18. számában jelent meg Kossuth Lajos "Mire van szüksége Pest városának, hogy magára fővárosi alakot öltsön?" című írása, melyben a Városerdőig (Városliget) nagy fasorok ültetését kívánta. "Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát."- írta Kossuth. A problémák orvoslására vetette fel gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök egy új központi sugárút építésének tervét. 1870 decemberében a Képviselőház rábólintott a tervekre, és 1870. évi LX. törvényczikkben a Sugárút (1957-től 90-ig Népköztársaság útja, ma Andrássy út) építésével kapcsolatban a terület megszerzésére és kiépítésére 6,7 millió koronát szavazott meg. Közben a kormány 1871-ben egy újabb nagyszabású ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa is szorgalmazta egy város szívén áthaladó út megépítését, amely egyrészt csábítóbb hellyé teszi a Belvárost, másrészt pedig fontos közlekedési útvonalként szolgálhat: „A város zöme minden összefüggés nélkül szórványosan csak itt-ott mutatja az emelkedésnek némi jelét s nagyrészt elavult házakkal van megrakva. A fejlődésnek csakis azáltal lehet okszerűbb irányt adni, ha a város területének közepén egy szép, tágas s az egész városon keresztbe átvonuló út nyittatik, mely által egyrészt felébresztetik a kedv annak mentén díszesebben építkezni, másrészt ez az út, mintegy határvonalat képezvén, legalább a városnak ezen belül eső részében célszerűbb tömörülést fog előidézni.” A két grandiózus új út egy akkor még gödörként tátongó nyolcszögletű téren – az Oktogonon – találkozott. A felépítendő épületek tervezésével többek között Ybl Miklóst és Linzbauer Istvánt bízták meg. Az újonnan kialakított út egységes eklektikus-neoreneszánsz stílusa ennek is köszönhető. (Lovag Linzbauer István császári és királyi építész. Az 1860-as évektől Pesten dolgozott. Fontosabb épületei: a pesti Vigadó mögötti, azóta lebontott ún. Haas-palota, a Duna-parti Bristol Szálló (Belgrád rakpart 33.), az Andrássy-paloták (Bem rakpart 6-7. és Fő u. 11-13.), a Sugárút és a Nagykörút előkelő bérházai, valamint a nádasdladányi Nádasdy-kastély tervei. Műveihez történeti stíluselemeket használt fel).

A francia Fonciére (ejtsd: fonszijer) Biztosító Társaság (a XIX. század második felétől egészen az államosításig működött nálunk) 1881 februárjában hirdetett tervpályázatot a mai Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévő telkének beépítésére (Andrássy út 2.). 58 pályamű futott be hozzájuk, ebből négyet díjaztak (Quittner Zsigmond, Lechner Ödön, Feszty Adolf és Pártos Gyula munkáit), de végül Feszty kapta meg a megbízást. (Feszty Adolf kiváló építész, sok híres budapesti palota-, üzlet- és bérház tervezője. Feszty Árpád, neves festőművész testvére). Az építkezést Pucher József építészmester irányította. Az épület így az elsők között volt, amelyek a kialakuló Andrássy út épületegyüttesét alkották. Az épület egykori gyönyörű, hatalmas, égbenyúló kupolája elpusztult a világháborúban, és nem építették újjá, a korábban előtte álló Hermész-szobrot és a két griffet - melyek Szász Gyula kiváló szobrászmester alkotásai, és amelyeket a ház padlásán megőriztek - viszont 1990-ben ismét visszahelyezték a ház ormára. (Budapest szocialista „újjáépítése” során a város legtöbb épületének, bérházának, palotájának tetőtéri kupoláját, tornyát nem építették vissza. Lásd pl. a Budavári Palotát, amelynek a központi nagykupola mellett még tizenhat kisebb kupolája volt, tehát összesen tizenhét. Csak a nagykupolát építették vissza, de azt sem az eredetinek megfelelően…). A koraeklektikus épület kültéri, homlokzati díszítéseit megcsodálva, majd a míves kovácsoltvas bejárati kapun a lépcsőházba lépve rögtön láthatjuk, hogy nem egy átlagos, klasszikus bérházban vagyunk. Az oszlopos előtérben kecses antik szobor, a postaládákat ízléses lámpa világítja meg, a lépcsők szélesek – föléjük arany és bronzszínű boltívek hajolnak, a vasmíves-díszítésű, korszerű liftház, a patinás öntöttvas lépcsőkorlátok és -oszlopok előkelő hatást sugároznak. Méltán érdemli ki Budapest egyik legszebb lépcsőháza címét. Érdekesség még, hogy az épület tetején álló Hermész szobor egy kicsit furcsa egy pénzintézet, egy biztosító-társaság székházának a tetején, lévén hogy Hermész másod- vagy harmadállásban a tolvajok védelmezője is volt...