A margitszigeti
premontrei konvent 13. században alapított kolostor, mely a budapesti
Margit-szigeten állt. A premontreiek még a rendalapító, Szent Norbert életében telepedtek le hazánkban. A szigeti, Szent Mihály arkangyal prépostsági
egyházat egy 1234 körüli hivatalos premontrei kolostorjegyzék említi. A kápolna
közelében a domonkos apácák középkori templomának és zárdájának régészetileg
védett műemlék-romjai láthatók. E kolostorban élt 1252-től Árpád-házi Szent Margit. A római korban cölöphíd ívelt át a mai Árpád
híd helyén és a rómaiaknak temetőjük volt a szigeten. A mai kápolna mellett
találtak egy ebből az időből származó sírkövet, melynek felirata szerint az
elhunyt a 18 éves Septimus Fuscus
scholasticus, akit apja küldött tanulni Aquincumba. Egy másik római sírkő a
templom küszöbeként szolgált, de emiatt felirata teljesen lekopott. Ezt a kis
templomot 1227-ben említette először II.
András királyunk egyik oklevele, ill. IV.
Béla királyunk egy 1245-ös okirata, de a rend margitszigeti megjelenése
1131 és 1141 közé esik. Kezdetben bár valószínűleg kis létszámú, de jó anyagi
helyzetű kolostor volt, mert nagy királyi adományok gazdagították, és Párdi és Pazándok
falvaknál malmokat is szereztek. A török megszállás idején 1526 után a
konventből elmenekültek a szerzetesek, ami a hanyatlásához és a pusztulásához
vezetett. A hajdani konvent falai nagyrészt eltűntek a föld színéről. Az épület
körül több, iszapba süllyedt csontvázra – az 1241-42-es tatárjárás idején
elesett magyar vitézek holttestére illetve egy Bálint nevű kapitányuk
holttestére – leltek, a belső térben egy nagyobb sírkőlap került elő, melyen „Hic iacet Valentinus” – „Itt nyugszik Bálint” felirat olvasható.
A kápolnát 1932-ben szentelték újra, vitéz
nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának 10. évfordulóján. 1914-ben egy
szélvihar egy vén diófát csavart ki a földből, gyökerei között egy haranggal. A
kidőlt fa gyökerei között talált harang előbb a Magyar Nemzeti Múzeumba került,
majd a kápolna tornyában helyezték el. Ez a harang a 15. századból származik,
egyike a legöregebb magyarországi harangoknak. A harangon német nyelvű gótikus
feliratok találhatóak: „Hilf uns Gott
Maria perat uns dumma goss, Meister Hans Strous”, magyarul: „Segíts Isten, Mária vezess tanácsokkal minket,
együgyűeket, öntötte Strous János mester”. A kápolna román stílusú,
egyhajós, félkörös záródású, keletelt szentélyű. A kápolna két oszloppal
övezett, nyugatra nyíló bejárata felett az Utolsó Ítélet szimbolikus ábrázolása
jelenik meg. Ezen Szent Mihály egy mérleg egyik serpenyőjében az üdvözülteket,
a másikban az elkárhozottakat mutatja fel. Szent Mihály jobb kezében pallost
tart, az üdvözülteket egy angyal fogadja, az elkárhozottakat serpenyőjét
ördögök húzzák le a Pokol bugyraiba. A dombormű körül Szent Mihály könyörgése
értünk az Ítélő Bíróhoz az „Ignosce
Domine”, magyarul: „Ne ródd fel,
Uram” felirat látható. Az előtér jobb oldalán egy újjáépítési emléktábla
van elhelyezve. Az oltárt négy kőoszlop tartja és egy kocka alakú kőtömb
támasztja alá, amin Agnus Dei ábrázolás
látható. A korábbi tubernákulumot kovácsoltvas
ajtóval ellátott pasztofórium helyettesíti. (A Margit-szigeten legalább még kétszer ennyi látnivaló van. Azokat majd a nyár végén teszem fel és mutatom meg).
