"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2021. július 31., szombat

A "Hazatért falu", a hűséges Somoskő: 101 év után a Somoskői vár visszavétele: négymillió éves kőzuhatag, bazalt orgonasípok a vulkánhegy oldalában

A harmadidőszaki (vagy másként harmadkor, amely mintegy (az elmúlt) 60 millió évet öleli fel) vulkáni működés térségünkben a középső-miocénban érte el tetőfokát. A tűzhányók keletkezésének oka az volt, hogy a Kárpátok alá kívülről betolódó litoszféra-lemezek szállította vízdús üledék jelentősen lecsökkentette a földköpeny olvadáspontját, ami részleges beolvadásához, magmaképződéshez vezetett. A betolódás vonalától általában 100–200 kilométerre, ahogy azt elméleti meggondolások alapján is várnánk, valóban ott húzódik a vulkáni koszorú. Kora a nyugati részeken 16 millió év körüli, a Kárpátok képződésével párhuzamosan, egyre fiatalodik. A Hargitában még a negyedidőszakban is voltak kitörések.

   A mai Magyarország területén tengeri környezetben, Etna nagyságú vagy még nagyobb andezit-tűzhányóként született meg a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Mátra, és valamivel később a bonyolultabb Tokaji-hegység. Hasonló korú vulkáni hegységek emelkednek az Északnyugati- és Északkeleti-Kárpátokban is. A hazai vulkáni kőzeteket a Mátrai andezit formációba sorolják. A vulkánossággal együtt ércgazdag erek, telérek is képződtek. A Dél-Dunántúltól fel az Északkeleti-Kárpátok előteréig a mélyben eltemetve – más lemeztektonikai háttérrel – ráadásul még a hegységek anyagánál is nagyobb térfogatú vulkáni kőzettömeg húzódik, részben a Börzsönyhöz hasonló andezitvulkánok formájában, részben pedig a heves robbanásos működések során felhalmozódott riolittufaként (melyek képződésüket tekintve főleg ignimbritek). Az ignimbrit vulkáni piroklasztikus kőzet. A szó a latin igni („tűz”) és imbri („eső”) szavak összetétele. Vulkáni habkőben gazdag, szilád részecskékből és gázokból álló piroklaszt ár üledéke. Az ignimbrit vulkáni hamu (megszilárdultan tufa), habkő és általában vulkáni törmelék durva keveréke. A hamu üveg- és kristálytörmelékből áll.

   A vulkáni hegyek sok millió éve pusztulnak, ennek ellenére általában még ma is felismerhetők elsődleges formáik. A Börzsönyben a legszebben, a Visegrádi-hegységben vagy a Mátrában már kevésbé láthatóan az egykori kalderák is megőrződtek. A formák „eltorzításában” a későbbi tektonikus mozgások és az erózió egyaránt részt vettek. A Mátra eredeti felépítményének jó része ráadásul a mélybe süllyedt és eltemetődött, s a mai hegységtől délre, az Alföld fiatal üledékei alatt helyezkedik el. 

    A Somos-kő egy kb. 4 millió évvel ezelőtt működött maar-típusú (maar-vulkánok = nagy robbanással kialakuló vulkánok. A forró magma és a kürtőbe ömlő víz kölcsönhatása okozza) vulkáni felépítmény lepusztult maradványa, amelyből annak csak az egykori kráter alatti, kürtőbe dermedt bazaltos anyaga maradt meg (kürtőkitöltés). A Somoskői-bazaltorgona a Cseres-hegység egyik legérdekesebb képződménye. A 9 m magas bazaltömlés öt- és hatszögletű oszlopai egy 4 millió éves tűzhányó kráterében jöttek létre a láva felszín alatti lassú lehűlésének következtében. Az oszlopos bazalt természetesen természetes módon jött létre. A forró láva viszonylag lassú hűlése, majd megszilárdulása során térfogatcsökkenés játszódik le, ami szabályszerű összehúzódással jár (mint például a kiszáradó iszap vagy sár esetén). Az oszlopos elválás jellemző a bazaltra, ilyen hajlott, íves formája azonban európai ritkaságnak számít. (Az egyetlen Európában!). Feltárását a vár építéséhez használt nyersanyag fejtésének köszönheti a 14. században. A somoskői vulkán egyike azoknak a kitörési központoknak, melyek a belső Nyugati-Kárpátok kérgének elvékonyodása nyomán keletkeztek. A bazaltorgona enyhén megdőlt, 15-20 cm széles öt- és hatszögű egyedülálló oszlopai jelentős természettudományi értéket képviselnek, amelyek külföldön is jól ismertek.

   A szlovák-magyar államhatáron, egy vulkáni csúcson áll a Somoskői várrom. A várat a Kacsicsok építtették a 13. század végén és a 14. század elején, az itteni bazaltoszlopok felhasználásával. 1310-ben Csák Máté tulajdona volt, majd birtokainak elvesztése után Széchenyi Tamás kezébe került. 1461-ben királyi segítséggel az Országh és a Losonczy család tulajdona lett. 1573-ban a törökök a füleki Ali bég vezetésével elfoglalták a várat, amely 1596-ig maradt a kezükön. A várat és a hozzátartozó uradalmat a 16. század végén Forgách Zsigmond szerezte meg, majd az 1618-as országgyűlés döntése alapján megerősítették. A Rákóczi-féle szabadságharc leverése után – melynek seregei 1703-ban elfoglalták – a császári seregek lerombolták. A vár eredeti formája teljes egészében nem ismert. Valószínűleg háromszög alapzatú, bástya nélküli építmény volt, később keleti részén gótikus kastéllyal, kápolnával és egy bejárati toronnyal bővült. A 16. századi átépítés során kibővítették két ágyútoronnyal, egy körbástyával, valamint a vár északi és déli részén található épületekkel. A vár belterét vésett formákkal díszítették. A vár mai állapotában még erősen romosnak mondható. Felújítására, állagmegőrzésére a szlovákok nem sokat költöttek Trianon óta…