A Budavári Palota megépítését a nagy építész, a Mester, Ybl Miklós kezdte el és álmodta meg, befejezése a 19. és a 20. század fordulóján Hauszmann Alajos, a méltó utód nevéhez fűződik, aki Ybl Miklós halála (1891. január 22.) után kapta meg a megbízást Ferenc Józseftől. A stafétabot átadatott… Hauszmann nem feledkezett el a nagy elődjéről, akiről a következőképpen emlékezett: „Ybl mesterünk egy nagy alkotásának folytatásával bíztak meg, érzem gyöngeségemet és csak a munka iránti lelkesedés ád erőt, hogy a folytatást megkisértsem. Az a kimagasló művészi pozíció, melyen ő állott, egyhamar egyikünk sem érheti el. Példaként áll előttünk.”
A csodálatos Várpalota, benne a Szent István-terem sorsát a második világháború végóráiban dúlt esztelen rombolás és pusztítás pecsételte meg. S mindazt, ami megmaradt a művészi igénnyel megtervezett és kivitelezett múltból, azt az 1945 utáni új hatalom tüntette el könyörtelenül. Szinte felfoghatatlan, hogy a korszak legnagyszerűbb művészeti alkotása, a királyi palota, amelynek építészeti és kultúrtörténeti jelentősége csak az Országház épületével mérhető össze, teljesen elpusztult, s helyén mindössze a csupasz falak maradtak. (Az oroszok Buda ostromakor a Várnegyedet szinte teljesen szétágyúzták, több aknagránátot lőttek ki rá, mint a háború során eddig összesen). A korabeli fennmaradt rajzok, tervek, számtalan jó minőségű fotó, dokumentumok alapján kellett a termet és teljes berendezését újraalkotni.
A Szent István-terem csillárjait Hauszmann Alajos tervezte és Kissling Rudolf és fia csillár- és bronzárugyára kivitelezte. Az egyenként több mint egy mázsa súlyú, kristályüveggel és drágakövekkel díszített, aranyozott sárgaréz világítótestek több mint száz elemből álltak össze. Kisslingék készítették továbbá a közel harminc elemből álló míves falikarokat, az ajtók bronz vereteit, a kilincseket, a Zsolnay-kandalló tűzibakját és a szellőzőrácsokat is. A falikarok kialakítása az intarziás padló motívumával volt összhangban: az 5-5 izzó egy sárkányfigurából ágazott ki, amit csiszolt üvegkövekkel díszítettek. A Neuschlosz fivérek alkották a Szent István-terem intarziás parkettáját.
A terem falait Roskovics Ignác festményei ékesítették. Roskovics az Árpád-házi királyok és szentek festője volt, a XIX. század utolsó évtizedeinek és a századfordulónak egyik népszerű festőművésze. Az életművét meghatározó egyházi és történelmi témájú alkotásai közül kiemelkedik a Budavári Palota Szent István-terme számára készített tizenkét festménye, amelyek alapján a Zsolnay-gyárban a kerámiaképek készültek. Roskovicsot országosan elismert művészként kérte fel Hauszmann Alajos az átépülő budavári királyi palota Szent István-termének festészeti díszítésére. Roskovics tíz egész alakos portrét festett Árpád-házi királyainkról és szentjeinkről (Szent Imre, I. Béla, Szent László, Könyves Kálmán, III. Béla, II. Endre, Szent Erzsébet, IV. Béla, Szent Margit (akkor még Boldog Margit), III. András), két másik képe pedig Szent István életéből vett két jelenetet ábrázol: Szent István királlyá koronázása és Szent István a keresztény vallást hirdeti.
Roskovics eredetileg vászonra készült olajfestményeinek a pécsi Zsolnay-gyárban adtak végleges formát. A képtáblák különlegessége, hogy a képek kerámialapjait külön, összefüggő lapként öntötték ki. Zsolnay Vilmos megbízásából Darilek Henrik és Nikelszky Géza iparművészek a királykép-sorozatot pirogránit kerámialapokra másolták. Az egyszer már kiégetett kerámiatáblákra kerültek a festékrétegek. A különböző festékrétegek felvitele és az aranyozás több kiégetéssel járt együtt, így a színek csillogóbbak, vibrálóak lettek. Roskovics képeinek hitelességét az aprólékos, pontos kidolgozás és a történelmi hűségre törekvése adták. A művészt e nagyszabású munkájáért 1900-ban kis állami aranyéremmel tüntették ki.
Az ország leghíresebb kandallója és a Zsolnay-kerámiák a magyar történelmi múlt három nagy korszakának emléket állító dísztermek közül az Árpádok korát szimbolizáló Szent István-teremben kaptak helyet. A Zsolnay-majolikából készült kandalló nagyszerű iparosmunka, a századfordulós magyar ipar kimagasló minőségű terméke. Egyedi alkotás, máshol nem lelhető fel másolata. Az Árpádok korát szimbolizáló teremben magától értetődő, hogy az Árpád-ház címere jelenik meg a kandallón, mégpedig a tűztér fölött a homlokoldalon, központi helyzetben. A kandalló főpárkányán helyezkedett el Szent István mellszobra: Strobl Alajos alkotása első királyunkat a Szent Koronával ábrázolja.
Az igényesen megtervezett és kivitelezett, Zsolnay-majolikából készült iparművészeti remekmű elkészítését Zsolnay Vilmos még megérhette, de a beszerelését már nem felügyelhette: nem sokkal korábban, 1900. március 23-án elhunyt.
Hauszmann osztozni kívánt a dicsőségben Györgyi Gézával, helyettesével, hiszen, mint írja „a szoba összes részletezését Györgyi Géza építész munkatársam végezte, aki ritka érzékével rajzolta azokat.”
A századfordulón, amikor a Szent István-terem és benne a Zsolnay-kandalló készült, nagy feltűnést keltett. „Misztikus és káprázatos hatást tesz az emberre” - indokolta 1902-ben a Budapesti Hírlap újságírója. A tudósító, aki Hauszmann Alajos jóvoltából vehetett részt a még átadás előtt álló új királyi palota első világításpróbáján, az óriási kandallót „stilizált búboskemencének” nevezte, amely „csupa majolikából való”.„A legpazarabb kandalló, ami eddig Magyarországon készült”.”Szeretettel készült az egész terem, s benne a Zsolnay-kandalló is, ez minden elemén látszik.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése