A Nógrád-Gömöri bazaltvidék, a Medves és Eresztvény kőbányái: a "ritzerek" és a "macskakövek" letűnt világa: egy ősi tűzhányó nyomában

A Medves-fennsík több mint 2 millió évvel ezelőtti vulkanizmus során kialakult Nógrád-Gömöri bazaltvidék legszebb vulkáni takarója. A 15 négyzetkilométer területű rétegvulkáni felépítésű bazaltfennsíknak ma egy 7,8 km2-es része tartozik országunkhoz. („Természetesen” ennek is lenyúlták a felét a „kedves szomszédaink”, a „csehszlovákok”, mint oly sok mindenünk felét (vagy egészét): pl. a Tokaji borvidék felét, a Bükki Karsztvidék Nemzeti Park felét, a Bükki Karszt cseppkőbarlangjainak felét és még hosszan sorolhatnám…).
   A csodálatos földtörténeti, geológiai terület kialakulását és felépítését első kézből tanulmányozhatjuk a bányák földtani, az Eresztvényi Kőbányák geológiai tanösvényét bejárva, az állomásokon a különböző kifejlődésű lávafolyásokról és vulkáni törmelékes kőzetekről (pl. tufa, bazalttufa, piroklasztitok) a tájékoztató táblák nyújtanak hasznos ismereteket. Összesen „csak” öt bányáról van szó, mi mindet bejártuk. Szerencse, hogy a bányák „viszonylag” elég közel vannak egymáshoz, kb. 15 négyzetkilométeren belül helyezkednek el (egy térképet is mutatok, a „bejárásunk” útvonalát is jelölöm benne). Az öt bánya, amit láttunk, egy igazi természeti csoda, maga az út pedig egy izgalmas, látnivalókkal teli élmény volt.

   A korábbi szénbányászatot követően Közép-Európa legnagyobb bazaltplatója, a Medves-fennsík az 1800-as évek második felében, a nagy vasút- és közútépítések korában került ismét a figyelem középpontjába, hiszen a kitűnően hasítható, egyenletes kopású, ugyanakkor nagy szilárdságú bazalt – „macskakő” és zúzott kő formájában - valósággal berobbant az akkori építőiparba. A bányákban nemcsak az európai léptékben is egyedülálló helyszínnel és a tájat uraló különleges kőzettel ismerkedhetünk meg, hanem az egykori „ritzerek” (kőfaragók) kopácsolástól hangos élete is megelevenednek. A Medves-térség környezetét harmadidőszaki (oligocén és miocén korú) tengeri és szárazföldi üledékek, valamint vulkáni képződmények építik fel, ezek határozzák meg látványos formakincsét is, mely hangsúlyozottan jelenik meg a tanösvény állomásain. A harmadidőszak végére (pliocén) a terület már szárazulat volt, melyet az erózió alaposan lepusztított, a felszínbe mély vízmosások, völgyek vágódtak be. Ahol az eróziós tevékenység erősebb volt, ott az üledékes rétegek nagy része hiányzik, néhol még a miocénben keletkezett széntelepek is lepusztultak. Kb. 2-6 millió évvel ezelőtt (pliocén-pleisztocén) működtek a „nógrád-gömöri bazaltvulkánok” A Medvesen a vulkáni kitörések törmelékszórással kezdődtek. Az első barnás színű, az áttört kőzetekből származó zárványokkal tarkított tufaréteg jobbára nem található meg az egész fennsíkon, de ahol igen, ott jelentős (8-10 m) vastagságú. A második kitörés terméke is tufa, amely az elsőre igen éles határral elkülönülve terült szét. Bár ez a tufaréteg az előzőnél lényegesen vékonyabb (0,5-2 m), már az egész takaróban megtalálható, s a benne lévő, jól kifejlődött augit- és olivinkristályok alapján nevezte Jugovics Lajos geológus (1971) „kristálytufának”. A harmadik és negyedik kitörés alapvetően lávát produkált, amely már a bazalt. Az idősebb, nem mindenhol előforduló kisebb mennyiségű bazaltláva szürkésfekete, tömör, finomszemű, általában szabályos oszlopos kifejlődésű. A fiatalabb lávaréteg, mely a takaró fő tömegét alkotja, világosszürke színű, pados elválású és kitűnő hasadási tulajdonságokkal rendelkezik. A lávafolyások alsó és felső részén likacsos láva, ill. lávabreccsa található. A nagyobb kitörési központokban a törmelékszórás és a lávafolyás váltakozott egymással (rétegvulkánok). A vulkánkitörések anyagai - a bazalttufák és a lávaárak - eltérő vastagságban (10-100 m) ugyan, de kitöltötték a völgyekkel, árkokkal tagolt térszín egyenetlenségeit, létrehozva így a fennsík felső tömegét. A medvesi vulkáni takaró felépítésében a lávának jutott a főszerep, mert a bazaltláva mind vastagságra, mind tömegére nézve messze felülmúlja a tufákat.