Gigászi méretű homokkő-sasbérc Palócföldön: „cipók” és „török ágyúgolyók” a sziklafalban: a Nagy-kő Bükkszenterzsébet mellett

A Nagy-kő lenyűgöző méreteivel, kiugró, búbos kemence formájú alakjával Észak-Magyarország legimpozánsabb sziklatömbje. A Bükkszenterzsébet és Tarnalelesz közelében emelkedő homokkőorom az ország talán legmagasabb összefüggő, tagolatlan sziklafala. A tetejére feljutva, a peremektől tartsuk távol magunkat, hiszen helyenként 80 méteres a mélység, a homokszemcsékkel borított felület pedig veszélyesen csúszós. Az impozáns szikla 392 méter magas, ahonnan fenséges panoráma-kilátás nyílik.

   A sziklaóriás kőzete, amelynek kavicsos, homokos anyaga a 23–19 millió évvel ezelőtt (miocén kor eleje) itt hullámzó Paratethys sekélytengeri árapály által mozgatott partmenti vizében rakódott le, benne a mészvázas élővilág fosszíliái halmozódtak fel. A kőzetté válás során ezek a karbonátos héjak feloldódtak, a meszes oldatok átjárták a homokos összletet és összecementálták azt.

   A palóc tájnyelvben apokaként emlegetett homokkőtömb előreugró sziklaidomaiból helyenként szabályos sorokba rendeződött kisebb-nagyobb „cipók" állnak ki: ezek a gumók a közvetlen, lazább, homokos környezetüknél keményebbek, mivel több meszes kötőanyag halmozódott fel bennük. A homokkőben lezajló fizikai/kémiai folyamatok közben a korábban az üledékekbe ágyazódó fosszíliák (pl. kagyló- és csigahéjak) karbonátos héjai feloldódtak, s az így kialakuló meszes oldatok átjárták az eredetileg porózus homokot/homokkövet. Bonyolult geokémiai folyamatok hatására megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkőösszlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább homokos kőzet „fogságából”. Ez az oka annak, hogy a könnyen pusztuló homokos üledékekből bizarr sziklaszobrokként formálódtak ki a jobban cementált részek. A „cipók” kialakulását a nép szájhagyományként egykoron úgy magyarázta, hogy azok nem mások, mint a törökök megkövesedett ágyúgolyói...

   A falból időnként kiperlő, kiszakadó cipódarabok nyomai a homokkő eredeti, sárgás színét feltáró törési felületek, míg a szürkés kéreg a kőzet mállásának eredménye. Helyenként, a kőfal lábánál ez az eróziós bomlás és a leszakadó homoktömbök pusztulása bizony aggodalomra ad okot. A kőfal alját végigjárva nem egy helyen tapasztaltam ilyen intenzív mállást. Az idő és a különböző eróziós hatások sajnos végzik a munkájukat… Egymillió év múlva az egyiptomi piramisokból is csak egy kupac homok marad…