„A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni.”: a francia impresszionizmus és a plein-air festészet óriása: Renoir. Kiállítása a Magyar Szépművészeti Múzeumban.

Nem túlzás azt állítani, hogy Pierre-Auguste Renoir (ejtsd: rönoá) az egész életét "végigfestette". A festés, mindennapjainak szinte minden percét kitöltötte. Tájképek, csendéletek, portrék, tánc- és családi jelenetek képeinek ezreit festette meg élete során. 1892-től jelentkeznek nála a reumás ízületi gyulladás első jelei. Betegsége ellenére folyamatosan fest, életvidámságát betegsége idején is megőrizte, haláláig szinte minden nap festett. Fokozatosan tolószékbe kényszerül, ecsetjét kezéhez kötözteti, és így fest, mert tartani, fogni már nem bírja. Ilyen állapotban is remekműveket alkot. 1919-ben, 78 éves korában hunyt el. 

   22 esztendős volt, amikor mestere, Gleyre a szemére vetette, hogy „szórakozásból fest”. Renoir azt válaszolta, hogy természetesen, ha nem szórakoztatná, sohasem kezdett volna el festeni. Ars poeticája lehetne a következő kijelentése: „A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni.” Soha nem lett hűtlen önmagához, veleszületett életöröme, derűje, kiegyensúlyozottsága sohasem hagyta el, s ugyanezt az életörömöt, derűt, kiegyensúlyozottságot tükrözi valamennyi festménye, ezért kedvelik műveit a világ minden táján. Renoir festészete szüntelen ünnep, elébünk varázsolja korának kis paradicsomait, amelyekben ma is örömünket leljük. Szüntelenül a szépet festette, a szépséget tárja elénk, a l’art pour l’art született és fenséges képviselője Renoir. /Wikipédiából/