Egy katonatemető, ahol nincsenek sírok, sírkövek, halottak, csak egy, a hős amerikai pilóták tiszteletére állított emlékmű magasodik a Budaörsi út 77. szám alatti, volt temetőkert közepén.
A második világháború alatt az USAAF (United States Army Air Forces) főhadiszállása az összes Grouptól két napon belül jelentést kapott, amely a bevetésekről vissza nem tért személyzetek nevét, és azonossági számát, illetve a bevetés során eltűnt repülőgépeket és személyzeteket tartalmazta. (Group = Légierő-ezredek, a Légierő alegységei, komponensei). Ebben a jelentésben mindenki szerepelt, akár egy vadászpilótáról, akár a bombázógép tízfős legénységéről, vagy külön egy kiugrott lövészről volt szó, akinek a gépe sérülten a legénység többi részével mégis visszatért. A Group bázisán minden gépről és személyzetéről jelentés készült. Ezeket a kartonokat a mai napig nyilvántartják. A háború végén minden felkutatott és azonosított halottat kihúztak a „missing” listáról, ez a tevékenység azóta is folyamatos. Az erre vonatkozó anyag Washingtonban, a Military Archives Division; National Archives, Washington National Records Center Building épületében található meg.
A magyar területen eltemetett, majd elszállított amerikai repülőszemélyzet listája nem ismert. Ennek része a 15. AAF-re vonatkozó „lost” (elesett) és „missing” (eltűnt) listája. Ez a nyilvántartás az amerikaiak előtt természetesen ismert, az akkori magyar hatóságok nemigen foglalkoztak vele. Az amerikaiakra nagyon jellemző (és becsületükre legyen mondva), hogy a háborúkban elesett, vagy eltűnt katonáikat szinte „darabra”, módszeresen felkutatták. Lásd a későbbiekben a Koreai háború vagy a Vietnami háború (a 2. Indokínai háború). A Vietnami háborúban pl. pontosan 58 220 amerikai katona esett el, a sebesültek száma pedig pontosan 153 303 fő volt.
A 15. AAF Magyarország feletti pontos gépveszteségeit a halottak és eltűntek jegyzéke adná, ami számunkra nem ismert. A budapesti Budaörsi úti temetőt valószínűleg 1944. július 2-a után létesítették, amikor egyszerre nagyszámú amerikai halott katonai temetéséről kellett gondoskodni. Ide viszont nem szállítottak halottakat az ország távoli részeiből, csak Budapest környékéről, kb. 40–50 km-es körzetből. A Dunántúlon, a lezuhant gépek halottait általában a közeli város, vagy falu temetőjében hantolták el, a teljesen elégetteket pedig a helyszínen helyezték örök nyugalomra.
Az 1945-ben felállított Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) mellett működő Amerikai Misszió az összes ismert sírt felkutatta, és 1945-46-ban az exhumált maradványokat elszállíttatta, így Magyarországon egyetlen valós, elesett amerikai katona holtestét rejtő sír sincs, így tehát az itteni, a Budaörsi úti temetőben sem. (A hely ma inkább kegyeleti parknak vagy emlékparknak nevezhető, mint temetőnek). A Magyarországról, valamint a Felvidékről és Délvidékről elszállított halottakat részben az Egyesült Államokba, részben a Franciaországi Elzászban létesített nagy katonatemetőkben helyezték el.
1945. május 20-án lezárt lista szerint a 15. AAF. 1698 főt vesztett Magyarország felett. Közülük 1069 fő "MIA" (Missing Aircrew, eltűnt légiszemélyzet) és 481 fő "captured" (hadifogoly) volt. A 15. AF. Statistics sem tudja, hogy hol van a hiányzó 148 fő. Nem is beszélve arról, hogy a határok önkényes értelmezése miatt a lelőtt gépek egy részét a Felvidék, Délvidék miatt Csehszlovákia és Jugoszlávia megnevezés alatt könyvelték el – mint azt a Magyarország felett eltűntnek jelentett amerikai repülőgépek c. listája jelzi.
Az bizonyos, hogy a háború után 1945–46-ban a budapesti Budaörsi úton létesített katonai temetőből 278 fő földi maradványait exhumálták és szállították el. Tudomásunk van arról, hogy az új Köztemetőből 284 főt exhumáltak, és a város több kisebb temetőjéből is helyeztek át amerikai halottakat. A nagyobb vidéki városok temetőiben, főleg a Dunántúlon szinte mindenütt voltak amerikai sírok, amelyeket nyilvántartottak, és exhumálásuk nem ütközött nehézségbe. Más a helyzet a lezuhant gépek személyzetével, akik szénné égtek a roncsok között, vagy a robbanás teljesen megsemmisítette őket. Ezeket a maradványokat a terepen elföldelték, és háború után már nem jelölte őket semmi, ma is ott nyugszanak jeltelenül.
A nyilvántartások sorsáról egy példa: 1989-ben átadtak a budapesti amerikai katonai és légügyi attasénak 150 db fém katonai azonossági jegyet, amelyeket 1969-ben az I. kerület Fiáth János u. 3. sz. ház padlásán találtak. Itt működött 1944. áprilisától az SS Nyilvántartó Hivatala – és ide kerültek az amerikai repülők azonossági jegyei is, miután a német hatóságok a magyar szervektől a hadifoglyokat átvették. Közülük az azonosítás szerint 42 volt, aki nem élte túl a háborút, az ő sírjaik ismertek, és csak egy volt, akinek nem lelhető fel a sírja. Ezek szerint akkor 108-an szerencsésen túlélték a német fogságot és a háborút. Ők azért szerencsések, mert több esetben a németek a foglyul ejtett amerikai katonákat embertelenül, szemrebbenés nélkül agyonlőtték, illetve kivégezték. Mindent összevetve, az amerikaiak repülőszemélyzet-vesztesége több mint 2000 fő volt, a halottak száma kb. 600 lehetett.
Az 1944-es angol, amerikai (és szovjet) légierő Budapest és Magyarország feletti bombázásainak összesen -sajnos-, mintegy 20 000 fő magyar civil, polgári áldozata is volt.
A temetőben egy szent szobrának egy nagyon szép, fehér mészkőből faragott talapzata áll. A valamikor rajta lévő Xavéri Szent Ferenc
szobra már nincs meg, ki tudja mióta, és hol lehet… A szobor (a talapzatával együtt) a felállításától kezdve, itt a Budaörsi út mentén, a temetőhöz közeli, a később Petőfi laktanyává vált épület mellett állt. A szocialista hatalom viszont úgy gondolta, hogy a laktanya mellett álló szent nem szolgálja igazán a szocialista eszmét, ezért 1965-ben átpaterolták ide, az Amerikai katonatemetőbe. (A spanyol jezsuita Xavéri Szent Ferenc energikus hittérítő misszionárius volt a Távol-Keleten (Kína, Japán) a XVI. század közepén.) Ha már idekerült a temetőbe, legfeljebb annyi köze lehet a katonákhoz, hogy amikor Loyolai Szent Ignáccal szerzetesrendjüket megalapították, magukat Krisztus Katonáinak tartották (Szent Ignác előtte katona volt). Nevük először Jézus Csapata volt, de nemsokára Jézus Társasága névvel cserélték fel, amely kevésbé hangzott katonásan... A szobor esetleges visszaállítása és egy emléktábla elhelyezése teljessé tehetné a hős pilóták emlékét.
