A Magyar Királyság ősi vára: a történelmi Magyarország első kővára, amelyet Szent István király építtetett: a Nógrádi vár, Nógrád település mellett, a Börzsöny szoknyáján

Most egy olyan várat mutatok meg, amelyet, hogy ha meglátunk, szinte beleborzongunk. Ugyanis a történelmi Magyarország, a Magyar Királyság első várát, legelsőnek épített kővárát tekinthetjük és tisztelhetjük benne. A Nógrádi vár Nógrád község és a vármegye névadó vára, amely a környező vidékből hatvan méterre kimagasodó, nagy területű fennsíkot koronázza.

   Nógrád (szlovákul: Novohrad; németül: Neuburg) egy kis község Nógrád vármegyében, a Rétsági járásban. A Börzsöny keleti előterében található. A falu (és a vár, a vármegye) nevét a bolgár-szláv Novigrad, azaz Újvár elnevezésből kapta, azaz Nógrád. Története a honfoglalás előtti időkre vezethető vissza, már ebben a korban is kulcsfontosságú helynek számított. I. István királyunk városi rangot adományozott neki és a vármegye székhelyévé tette. Anonymus a vár keletkezési idejét Árpád korára teszi. Majd a kezdetleges várat I. István király építtette igazi erősséggé, komolyabb, erősebb, egyben mutatós, látványos kővárrá az ezredforduló elején, amikor erőteljes várépítkezésekbe kezdett a külső ellenség fokozódó támadásaival szemben. (Ez jól látszik majd a vár rekonstrukciós képein, amit majd mutatni fogok). Okleveles adataink 1108-tól vannak a királyi várról, melynek abban az időben bizonyos Slauiz a várnagya és ispánja. A budai káptalan 1299-es iktatólevelében "Castrum Novigrad" néven említik. IV. László király I. Tamás váci püspöknek adományozta Nógrádot. Az adományozás valószínűleg az 1274–1284-es évek között történt.

   A Luxemburgi Zsigmond halála utáni évtizedekben a huszita támadások ellen Szilassy Vince váci püspök erősítette meg falait. A vár fénykorát Mátyás királyunk idejében élte, nagyszabású kiépítése Báthori Miklós váci püspök nevéhez fűződik, aki 1475–1506 között, az olasz származású Traguinus Jakab építész tervei alapján hatalmas költséggel új épületekkel bővíttette, 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal keríttette, kutat fúratott és új tornyot, a belső vár öregtornyát építtette meg, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott sárkányrendes, három farkasfog-címerdíszes, vörös márványból készült, reneszánsz emléktábláját helyezték el. Ezt az emléktáblát a feltáráskor megtalálták a torony előtt húzódott sziklaárokban, a törmelék között. De megfordult a nagyszabású munkálatokon Hunyadi Mátyás király udvari építésze, Giovanni Dalmata is. 1544-ben, Buda eleste után, a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott. Az elhagyott várat Mohamed budai pasa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg.

   1685-ben a villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég később kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg. Az óriási robbanás teljesen megsemmisítette a belsővárat, ezzel gyakorlatilag védhetetlenné téve azt. Ezzel katonai jelentőségét végleg elvesztette, falait a könyörtelen időjárás kezdte ki és építőköveit szabad préda gyanánt a környékbeli lakosság kezdte széthordani. Nagyságos I. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk szabadságharca idején utoljára még játszott a vár némi katonai szerepet, de ezt követően a császári csapatok lerombolták. (Ezeknek a korlátolt osztrák császároknak (főleg I. Lipótnak és I. Józsefnek) ez volt a mániájuk: nézzük meg: ma Magyarországon csak romvárak vannak, nincs az országnak egy darab ép vára, (hogy a rebellis magyaroknak ne legyen várfészkük, ha megint fellázadni merészelnének) mert császáraink, „magyar királyaink” szinte az összes magyar várat lerombolták, felrobbantották. Bezzeg a mai Ausztriában - ezt is meg lehet nézni - az osztrák várak „köszönik jól vannak”, mert minden váruk ép és „egészséges”… Köszönjük ezt a megkülönböztetett figyelmet nekik…). A törökök elvonulása idejére a falu elnéptelenedett, ezért a Felvidékről származó szlovákokkal telepítették be, akik magukkal hozták nyelvüket, szokásaikat (Mária Terézia meggondolatlan, intenzív betelepítési politikája (is) – a szlovákok, és főleg a bocskoros románok betelepítésével – kihatott és vezetett a Trianoni szörnyűséghez, többek között… Köszönjük Mária Terézia…).

   A valaha fenséges, büszke Nógrád vára ma, romba dőlten is a magyar történelem ezeréves néma tanúja. Hirdeti, hogy ugyan fejünket az ár ezerszer is elborította, ezerszer a sárba, a porba tiporták a magyar népet (vagy cserben hagyták, mint az amerikaiak 1956-ban, bezzeg most  - ugyanaz a történelmi helyzet - fegyverrel, pénzzel, paripával támogatják Ukrajnát Oroszország ellenében és kinyalják Zelenszkij seggét…, pedig Ukrajna se nem NATO tag, se nem EU-s tag… Mert Amerika, a NATO, az EU Oroszországot nem legyőzni akarja, hanem elpusztítani, megsemmisíteni… Még azon az áron is, ha abba mindannyian belepusztulunk… És ha már Amerika és az EU nyakló nélkül önti a fegyvert és a pénzt Ukrajnába, akkor miért nem segítik pénzzel, élelmiszerrel a Közép-Afrikai országokat is, amelyeket öldöklő háborúk sújtanak, és most a katasztrofális áradások: ahol most mérhetetlen szegénység van, éhínség van, mert nincs élelem, nincs ivóvíz, nincs áram, az áradások pedig mindenüket elvitte… Őket kellene segítenünk!), de vagyunk, megmaradtunk (a tatárjárás majdnem megsemmisítő szörnyűségét és a török megszállás pusztítását csoda hogy túléltük…) és büszkék vagyunk hősi nemzeti múltunkra és hős elődeinkre… (Csak azt sajnálom, hogy az olyan „nagy formátumú történelmi személyiségek” is, mint a Horn Gyulák, Göncz Árpádok, Medgyesi Ferencek és Gyurcsány Ferencek bekerülnek majd a magyar történelemkönyvekbe… Pedig nem ott, hanem a történelem szemétdombján lenne a helyük…).