"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2018. január 23., kedd

A volt Landerer és Heckenast nyomda épülete a Kossuth Lajos utczában



A Kossuth Lajos utca (akkor Egri utcza) és Szép utca sarkán álló egykori Horváth-házat Pollack Mihály, a reformkor egyik legkiválóbb építésze, a magyar klasszicista építészet egyik nagymestere tervezte és építette 1814-ben. A ház egyszerűségében is a klasszicista építészet egyik remeke, Pest egyik legismertebb, kiemelkedő bérháza volt. Itt működött a Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdászok által alapított cég, a nevüket adó Landerer és Heckenast nyomda és kiadóvállalat. Ebben az épületben szerkesztette Kossuth Lajos a Pesti Hírlapot 1841-ben és ez volt az a hely, ahol 1848 március 15-én kinyomtatták a forradalom 12 pontját, amit az Irinyi testvérek fogalmaztak meg, „Mit kíván a magyar nemzet?” címmel. És Petőfi Nemzeti dala is itt került a nyomdagépbe. Ugyanitt készítették a Kossuth-bankók nyomódúcait, itt nyomtatták Kossuth papírpénzeit. Néhány hónapig itt székelt Batthyány kormánya is 1848-ban. E házban lakott maga Kossuth, illetve többek között Arany János, Bajza József, Garay János és Vörösmarty is.
    A két előrelátó, merész nyomdász megérezte, hogy a terjeszkedő, kulturálisan is fejlődő Pestnek szüksége van az egyre jobban keresett olvasmányos regények, valamint a különféle újságok, folyóiratok kiadására és terjesztésére. Dicséretes vállalkozásuk hosszú időn át vezető szerepet töltött be a hazai könyvnyomtatásban. Jókai és Dickens regényei is itt jelentek meg a két mester nyomdájában. De az élet más területén is megmutatták emberséges vonásukat; az 1838-as pesti árvíz idején Landerer áldozatkészségéről tett tanúbizonyságot: akárcsak báró Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós”, ő is erején felül mentette a fuldokló embereket a megáradt, jeges Dunából. Sok ember neki köszönhette az életét. Ezért a cselekedetéért méltán választották a város díszpolgárává. De 48 után a Habsburgok meghurcolták, mert nem tudták megbocsátani neki, hogy a nyomdáját átengedte Petőfiéknek. Rá is ment az élete, korán, 1854-ben meghalt. A nyomda 1863-ig működött a nevükön.
    1851-ben Wieser Ferenc, a hazai romantikus építészetünk kiemelkedő mestere a házat áttervezte és átalakította.  
    A híres, történelmi eseményeket magán hordozó épület, amely árasztja magából történelmi múlt romantikus hangulatát, ma egyszerű, elfeledett, szürke bérház. Az, hogy bérház, nem lenne baj, hanem a nagy baj az, hogy a ház kívül és belül egyaránt romló, pusztuló állapotban van. A vakolat potyog, falai a forgalmas főút milliónyi autója miatt kormosfeketék. Felújítása, az építése óta egyszer sem történt meg, köríves aulája és lépcsőháza – amely a dór és korinthoszi oszlopfejezetű, karcsú oszlopaival az egyik legszebb klasszicista lépcsőház Pesten – elhanyagolt, összedűlőben van, több szinten vastag gerendákkal van aládúcolva, egyszóval, szerintem még lakni is életveszélyes a házban. S ki tudja még meddig várat magára az épület megmentése?.. A most ott lakók érdekében, de a történelmi emlékezet okán is jobb sorsra lenne érdemes…
    Az épület lépcsőháza mintha az olümposzi istenek csarnokába vezető lépcsőház lenne, vagy mintha Odüsszeusz ithakai palotájának díszes, oszlopos lépcsősorát látnánk. Oszlopainak külön érdekessége, hogy a korinthoszi oszlopok oszlopfőit rokokós gazdagságú díszítés övezi; amikor éppen ezeket fotóztam, véletlenül vettem észre a rajtuk, a mind a négy oldaláról figyelő ló- ás agárfej díszítéseket. Nem hiszem, hogy ezeket az apró figurális díszeket bárki könnyen észreveszi, szerintem még az itt lakók sem tudnak róla. Persze a rejtve maradásról, az észrevétlenségről bőven gondoskodik a rajtuk lévő vastag fekete por, a lelógó pókháló-fürtök és a lépcsőházban állandóan uralkodó félhomály vagy inkább tartaroszi sötétség, mert az egy-két darab, felgyulladni is alig akaró égő néhány wattos halovány, sárga fénye teljesen elveszik a lépcsőház hatalmas, sötét terében. 


































































       



























































































































































































  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése