A
Kossuth Lajos utca (akkor Egri utcza) és Szép utca sarkán álló egykori Horváth-házat Pollack
Mihály, a reformkor egyik legkiválóbb építésze, a magyar klasszicista építészet
egyik nagymestere tervezte és építette 1814-ben. A ház egyszerűségében is a klasszicista
építészet egyik remeke, Pest egyik legismertebb, kiemelkedő bérháza volt. Itt
működött a Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdászok által alapított cég,
a nevüket adó Landerer és Heckenast nyomda és kiadóvállalat. Ebben az épületben
szerkesztette Kossuth Lajos a Pesti Hírlapot 1841-ben és ez volt az a hely, ahol
1848 március 15-én kinyomtatták a forradalom 12 pontját, amit az Irinyi
testvérek fogalmaztak meg, „Mit kíván a magyar nemzet?” címmel. És Petőfi
Nemzeti dala is itt került a nyomdagépbe. Ugyanitt készítették a Kossuth-bankók
nyomódúcait, itt nyomtatták Kossuth papírpénzeit. Néhány hónapig itt székelt Batthyány
kormánya is 1848-ban. E házban lakott maga Kossuth, illetve többek között Arany
János, Bajza József, Garay János és Vörösmarty is.
A két előrelátó, merész nyomdász megérezte,
hogy a terjeszkedő, kulturálisan is fejlődő Pestnek szüksége van az egyre
jobban keresett olvasmányos regények, valamint a különféle újságok, folyóiratok
kiadására és terjesztésére. Dicséretes vállalkozásuk hosszú időn át vezető
szerepet töltött be a hazai könyvnyomtatásban. Jókai és Dickens regényei is itt
jelentek meg a két mester nyomdájában. De az élet más területén is megmutatták
emberséges vonásukat; az 1838-as pesti árvíz idején Landerer áldozatkészségéről
tett tanúbizonyságot: akárcsak báró Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós”, ő is
erején felül mentette a fuldokló embereket a megáradt, jeges Dunából. Sok ember
neki köszönhette az életét. Ezért a cselekedetéért méltán választották a város
díszpolgárává. De 48 után a Habsburgok meghurcolták, mert nem tudták
megbocsátani neki, hogy a nyomdáját átengedte Petőfiéknek. Rá is ment az élete,
korán, 1854-ben meghalt. A nyomda 1863-ig működött a nevükön.
1851-ben Wieser Ferenc, a hazai romantikus
építészetünk kiemelkedő mestere a házat áttervezte és átalakította.
A híres, történelmi eseményeket magán
hordozó épület, amely árasztja magából történelmi múlt romantikus hangulatát, ma
egyszerű, elfeledett, szürke bérház. Az, hogy bérház, nem lenne baj, hanem a
nagy baj az, hogy a ház kívül és belül egyaránt romló, pusztuló állapotban van.
A vakolat potyog, falai a forgalmas főút milliónyi autója miatt kormosfeketék. Felújítása,
az építése óta egyszer sem történt meg, köríves aulája és lépcsőháza – amely a dór
és korinthoszi oszlopfejezetű, karcsú oszlopaival az egyik legszebb klasszicista
lépcsőház Pesten – elhanyagolt, összedűlőben van, több szinten vastag
gerendákkal van aládúcolva, egyszóval, szerintem még lakni is életveszélyes a
házban. S ki tudja még meddig várat magára az épület megmentése?.. A most ott
lakók érdekében, de a történelmi emlékezet okán is jobb sorsra lenne érdemes…
Az épület lépcsőháza mintha az olümposzi
istenek csarnokába vezető lépcsőház lenne, vagy mintha Odüsszeusz ithakai palotájának
díszes, oszlopos lépcsősorát látnánk. Oszlopainak külön érdekessége, hogy a
korinthoszi oszlopok oszlopfőit rokokós gazdagságú díszítés övezi; amikor éppen
ezeket fotóztam, véletlenül vettem észre a rajtuk, a mind a négy oldaláról
figyelő ló- ás agárfej díszítéseket. Nem hiszem, hogy ezeket az apró figurális
díszeket bárki könnyen észreveszi, szerintem még az itt lakók sem tudnak róla.
Persze a rejtve maradásról, az észrevétlenségről bőven gondoskodik a rajtuk
lévő vastag fekete por, a lelógó pókháló-fürtök és a lépcsőházban állandóan
uralkodó félhomály vagy inkább tartaroszi sötétség, mert az egy-két darab,
felgyulladni is alig akaró égő néhány wattos halovány, sárga fénye teljesen elveszik a
lépcsőház hatalmas, sötét terében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése