Az
Andrássy úton, a 45. szám alatt áll egy ódon, az autók füstjétől fulladozó, kormos, majdhogynem
fekete, mocskos homlokzatú, neoreneszánsz stílusú bérház, eklektikus beütéssel.
A kapun belépve meglepetés ér. A kapualj gyönyörűen felújítva, karban tartva.
Aztán vége: a belső udvar, a lépcsőház, a falak, a kerengős folyosók, a lift,
vagyis minden lepusztult, siralmas állapotban. Ahogy már írtam, a pesti
bérházakra (legtöbbjére) jellemző elhanyagoltság, lehangoló félhomály fogad. És
akkor megláttam a folyosók ablakait. Istenemre, mintha kisütött volna a Nap. A festett,
színes ablaküvegek látványa és a beáradó fény mindjárt jobb kedvre derített és felcsillantotta a
már-már tartaroszi sötétséghez szokott szememet. A horoszkópos üvegképek
gyönyörűek. Kratzmann Ede készítette. (Kratzmann neves üvegfestő művész, Róth Miksa méltó párja. A budapesti Állami Üvegfestő Intézet vezetője). Sok helyen, főleg az alsó részein
hiányosak, a háború miatt kitörtek, így örökre elvesztek. Pótlásukra sajnos nem
tellett, a helyükre betett sima, vagy sárga katedrálüveg-pótlások gyalázatosak
és elszomorítóak. De az épület így is, kissé „szakadtan” is lenyűgöző: pusztító
világháborúk ide, nemtörődöm szocializmus oda, megőrizte a látványos, büszke
palota mivoltát. (Katedrálüveg: nyomott vagy savmaratott mintájú üveg).
1878-ban Bukovich Gyula tervei alapján épül
fel Karsay Albert házaként. Az építőmester Pucher József. Földszintjén, a mai
könyvesbolt (Írók boltja) helyén Pest egyik legelőkelőbb kávéháza nyílt, a legendás
Japán Kávéház. 1907-től a képzőművészek törzshelye, híres asztaltársaságai
voltak költőkből, írókból, színészekből, újságírókból, művészekből: itt
kávézott többek közt Csók István, Fényes Adolf, Rippl-Rónai, Csontváry, Szinyei Merse Pál festők
és Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrász.
A hely 1928-tól éli második fénykorát, amikor
Kraszner Menyhért volt a tulajdonos. A nemeslelkű tulaj kiváló konyhát és
cukrászatot is vezetett, s adott hitelbe enni a kispénzű művészeknek, gyakran
egy-egy szegény sorú képzőművészeti
főiskolásnak is
juttatott kosztot hosszú időre. Ekkor a kávéház az írók paradicsoma: Molnár
Ferenc, Szép Ernő, Bródy Sándor, Déry Tibor, Kassák, Tersánszky, Nagy
Lajos járt ide. De sokszor írt Rejtő Jenő, Babits és József Attila is a
kávéház asztalánál üldögélve. Rejtő, - köztudomású, hogy, akárcsak regénybeli
hőseit, nem vetette fel a pénz -, sokszor az itt elkészült kéziratával
fizetett: a pincérfiút átszalajtotta az irománnyal a közeli kiadóhoz, az fizetett
4-5 pengőt, a fiú visszaloholt a pénzzel, így megvolt Rejtő reggelije, és még az
is lehet, hogy a pincérfiúnak is jutott néhány fillér… Bizonyított, hogy itt,
„e kávéházi szegleten” írta József Attila a Születésnapomra című versét. (A
költő utána már a Krisztusi kort sem érte meg, 8 hónap múlva, 1937. december 3-án a
balatonszárszói vasútállomáson bóklászva egy tehervonat kerekei alá kerül és
szörnyethal). És Lechner Ödön, „a nemzeti építészet mestere” is a kávéház
valamelyik asztala fölé hajolva elmélkedett, s tervezte, rajzolta vázlatait
Pest felépítendő épületeiről… Szívesen járt ide a magyar filmművészet krémje
is: Gombaszögi Ella, Jávor Pál, Latabár Kálmán, a „Latyi” és testvérbátyja
Árpád, valamint Kellér Dezső és Székely Mihály, a kiváló operaénekes.
A ház nívós lakásaiban előkelőségek laktak:
itt élt többek között lovag domonyi Brüll Miksa főkonzul, lovag Leeb Péter, a
Magyar Országos Bank RT igazgatója, nemes Odonell Henrik udvari kamarás és neje
gróf alsólelóczi és jezerniczei Tarnóczy Malvin nótaszerző, író- és költőnő.
Itt lakott gróf Pejacsevich Tódor, Verőce vármegye főispánja, horvát bán, dr.
Winterberg Gyula orvos, udvari tanácsos, Ágai Adolf lapszerkesztő, jeles
humorista-író, a „Borsszem Jankó” nevű élclap (a Ludas Matyi elődje) alapítója, dr. Ofner Oszkár
orvos, aki azzal a tettével került be 1910-ben a bulvárújságírás történetébe,
hogy a lakásában kialakított műtőben tiltott magzatelhajtást végzett el 10
koronáért a brassói illetőségű Drezmand Emma divatárus leányon. (A koronáról pengőre váltás 1927-ben történt).
A Japán Kávéház névválasztás onnan eredt,
hogy a nagy üvegablakos kávéház belső falait a szemmagasság fölött fehér
Zsolnay majolika csempére festett növényi ornamentika, bambuszok, krizantémok,
díszes vázák, keleties vonású, egzotikus madarak, daruk, szürke gémek népesítették be, amely a
japanista-stílus első jelentős magyarországi megjelenése volt. (A kávéház belső
termében nem jártam, úgyhogy majd vissza kell térnem oda, hogy megnézhessem és
lefotózzam a volt kávézót és a díszes Zsolnay csempefalat. Erről majd külön
beszámolok).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése