Ez az kivételes szépségű erdőrezervátum a pilisi örökerdő, vagy pilisi őserdő. A rezervátum
két különálló erdőrészén, vagy ahogy az erdészek hivatalosan nevezik,
magterületén olyan erdei, ősállapotokat idéző, biológiai ökoszisztéma
található, amelyet még ember nem bolygatott hagyományos erdőgazdálkodással; fakitermelés,
ritkítás, karbantartás, kidőlt, elhalt, fekvő holtfáktól való tisztítás, stb…,
vagy csak minimálisan nyúlt hozzá (erdei út kialakítása). A
gazdálkodásból kivont magterületeken semmilyen emberi beavatkozás nem
megengedett. Ezek az
erdő-rezervátumokká nyilvánított erdők állnak legközelebb a természetes
erdőkhöz. A természetközeli
erdők legfőbb jellemzője a fajgazdagság, a többszintű vegetáció és a vegyes
korösszetételű faállomány. No, meg az érintetlenség. Ezekben az erdőkben a kidőlt, korhadó fák, a holtfák
helyben maradnak, táptalajul szolgálva a háborítatlanul burjánzó erdei gomba-
moha- és rovarvilágának, növénytársulásainak. (Hál'Istennek - bár kevés erdőnk van -, több erdőrezervátum is létezik országunkban).
Mindkét "erdőmag" a Pilis tető fennsíkján, illetve
a Pilis hegy déli, meredek oldalában található és mindkettőt egy egybefüggő,
széles védőzóna vesz körül. Természetesen ez is védett erdő és a rezervátum
része. A hegy platóján lévőt bükkerdő, a hegy déli, meredek oldalában elterülő
magerdőt pedig molyhos-tölgyesek és cseresek borítják.
Nekünk, egyszerű, halandó embereknek, vagyis
túrázóknak, kirándulóknak, erdők szerelmeseinek abban a kivételes szerencsében
(egyben megtiszteltetésben) lehet részünk, hogy mindkét erdei gyöngyszemet láthatjuk;
a Két-bükkfa-nyereg felől, a Z (zöld) turistajelzésen a Pilis csúcsa felé haladva, először az első mag bal
szélét érintjük, majd továbbmenve, a második magterület közepén haladhatunk át.
Igazából, ez egy végtelenül hatalmas, egybefüggő erdőrengeteg. Ám van egy rendkívül fontos, és betartandó szabály, ami (ha jól emlékszem), a Z
turistaút elején tábla is jelez; az útról letérni szigorúan tilos, mivel
fokozottan védett területről van szó. Nyilvánvaló, mindannyiunk érdeke, hogy ne
mászkáljunk be, meg össze-vissza az erdőbe, ha azt akarjuk, hogy unokáink is
ilyennek láthassák ezt a mesebeli erdőt, ahogy most kinéz, sőt ilyen maradjon
száz, ezer, tízezer év múlva is. (A Tiltott Erdő bejárása, kutatása,
tanulmányozása, vagy akár az útról való letérés, csak a Pilisi Parkerdő
Igazgatóság, vagy az „erdészeti” Minisztérium írásos engedélyével lehetséges).
De teljesen felesleges letérni az útról, mert azon végigmenve, onnan is
gyönyörűen láthatjuk ennek a csodálatos erdőnek minden szépségét. Mintha
megállt volna az idő és egy ősi, sűrű, érintetlen dzsungelen mennénk keresztül.
Az ősember is ilyennek láthatta tíz- vagy ötvenezer évvel ezelőtt; mindenfelé
kidőlt, mohos, vagy korhadó holtfák tömege, lehullott száraz faágak
áthatolhatatlan, sűrű szövevénye. De az erdő él, és minden tavasszal
újjászületik. Ha az ember vigyáz rá és nem avatkozik be az életébe, akkor
természetes, öröktől való életfolyamatai újra és újra biztosítják a fennmaradást. S ha így történik, akkor még sokáig gyönyörködhetünk benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése