Ötméteres krokodil a Gerecsében
A
Gerecse, de az egész Dunántúli-középhegység 180 millió évvel ezelőtt a két
gigantikus földrész, Laurázsia és Gondwana között hullámzó Tethys-óceán mélyén
helyezkedett el. A tengerben elpusztult, lesüllyedt mészvázas élőlényekből jött
létre az úgynevezett „gerecsei vörösmárvány”, más néven „piszkei márvány”. Ezek
a vörös színű, jura korú kőzetek nagyon lassan halmozódtak fel, vastagságuk
ezer évenként alig 1-2 centiméterrel nőtt. Rengeteg mészvázú, lábasfejű állat,
például ammonitesz fosszíliáit is megőrizték ezek a gerecsei kőzetek, szerte
Budapesten találkozhatunk velük a házakat, rakpartot építő kövekben. (Gyönyörű példányokat lehet látni például a Deák-téri metró középső szintjének vörösmárvány padlózatában, sőt, belemniteszeket is felfedezhetünk, azaz henger alakú lábasfejűeket). A
nagyméretű gerincesek csontjai viszont elképesztő ritkán maradtak meg ebben a
kőzetben. A gerecsei krokodil valahogy mégis átvészelte az évmilliókat (a
csontok sem oldódtak fel a sós vízben). Csoda hogy fennmaradt. Az öt méter hosszú
tengeri ragadozó a krokodilok korai, Thalattosuchia csoportjához tartozott,
amelyek a krokodilok fejlődéstörténete során először alkalmazkodtak a tengeri
életmódhoz.
Egy hír 1996-ból: Világszenzáció! Különleges
fosszília került elő 1996 augusztusában a Gerecse-hegységből, egész pontosan a
Pisznice-hegy oldalában található egyik kőfejtő vörös mészkőrétegeiből. A római kori bánya meredek oldalfalában
váratlanul fogakat és csontokat találtak puhatestűek (ammoniteszek,
lábesfejűek) maradványai után kutató ősmaradványgyűjtők. A kőfejtő 180 millió
éves üledékes rétegeinek feltárása után egy régen élt krokodilféle részleges
csontváza bontakozott ki a preparálási munkálatok után, ami 22 évvel ezelőtt
egész nagy sajtóvisszhangot is kapott. Fitos Attila és két társa 1996-ban a feltárt és
begyűjtött lelet csontanyagát megmutatták és átadták Kordos László geológus,
paleontológus professzornak. Ennek köszönhető egyébként, hogy a leletanyag nem
jutott a Seuso-kincsek sorsára, vagy nem került hozzá nem értő, csak az egyéni
érdekeket szem előtt tartó magángyűjtők kezébe. Az azonosítatlan, névtelen őskrokodilról
szinte az összes napilap beszámolt annak idején, aztán a leletanyag múzeumba
kerülése után szép lassan elfeledkezett róla a tudományos világ és a
közvélemény.
Aztán a gerecsei szörny 2018-ban újra
feltámadt. A Magyar Természettudományi Múzeum és az Eötvös Loránd
Tudományegyetem paleontológusai ugyanis sort kerítettek a gerecsei leletanyag
részletes, tudományos feldolgozására. A kutatócsoport kiderítette, hogy egy új,
eddig ismeretlen korai őslényfajról van szó, a krokodilok evoluciójának korai szakaszából. A körülbelül 180 millió évvel
ezelőtt élt gerecsei őskrokodil (Steneosaurus) a Magyarosuchus fitosi nevet
kapta (az előtag „magyar krokodil”, a „fitosi” a lelet megtalálójára, Fitos Attilára
utal). Mivel a gerecsei krokodil különbözik minden eddig ismert őskrokodiltól,
joggal járt neki az új fajnak kijáró új elnevezés. A méretes őshüllő alapvetően agresszív vízi ragadozó volt, azonban
túlzás lenne kora csúcsragadozójaként számon tartani, mivel arra ott
voltak a 10-12 méteresre is megnövő halgyíkok, az Ichthyosaurusok.
2018 májusában, a Természettudományi Múzeum
kupolacsarnokában 22 év után ismét
krokodilformát öltött a leletanyag, a körülbelül öt méter hosszú őslény
csontjainak maradványait – farok-, medence-, borda-, végtag- és
koponyacsontokat – úgy rendezték el, ahogy annak idején felépülhetett a kora
jura korban élt vízi szörny csontváza. Krokodilunkat én is itt tudtam lencsevégre
kapni. Méreteit, fogait elnézve, 180 millió évvel ezelőtt nem szerettem volna vele
találkozni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése