A ház 1852-ben épült romantikus stílusban, bizánci, mór stíluselemekkel. Unger Henrik kovácsmester családból származott, a családnak két telke volt, egy a városfalon kívül, egy azon belül, a fal lebontása után keletkezett nagyméretű telken épült fel Ybl első pesti bérháza, a fóti templom építésével párhuzamosan. Az udvaron fakocka burkolat található, a legrégebbi a fővárosban (egész pontosan a második legrégebbi, mivel, mint már tudjuk, a Széchenyi Lánczhíd bírt a legrégebbi fakocka burkolattal, az 1849-es átadásakor. Pesten még 2-3 helyről tudok, ahol megmaradt a fakocka burkolat). A körúti homlokzat ablakai alatt sárkány-díszítést láthatunk. A mai Múzeum körút 7. számú háza csupán egyike volt a pesti adófizetők sorában előkelő helyen álló Unger Henrik bérpalotáinak. A kétemeletes épületet több mint 160 évvel ezelőtt, 1852-ben adták át, elsőként Ybl Miklós pesti romantikus alkotásai, tervei közül. Az Unger-ház engedélyezési terveit mégsem Ybl, hanem a kivitelezést irányító Wagner János építőmester írta alá. Ennek magyarázata, hogy a Károlyi grófok uradalmi építészeként működő Ybl Miklós csak 1863-ban kapta meg a céhes mesterjogot (akkor Pollack Mihály tervezőirodájában dolgozott, mint „kezdő”), vagyis a korábban beadott terveken felelősségvállalást jelentő aláírása sem szerepelhetett. Ybl Miklós sok stílus keveréséből alkotta meg a ház egyedi kinézetét: egyaránt találhatóak benne bizánci, gót, mór, reneszánsz és romantikus elemek is. A Múzeum körúti homlokzat hét ablaktengelyes, a kapu a középsőben található. Az első emeleti ablakokhoz tartozó erkélyeket két-két sárkányszobor tartja. Ezeket a szobrokat szárnyas oroszlánoknak és griffeknek is mondják. A tetőn romantikus stílusú csillagdíszes pártázat található. Az átjáróban gazdagon díszített oszlopok tartják a mennyezetet. Eredetileg az egész átjárót fakockákkal burkolták, mára ezek egy része betonnal vagy kőkockákkal lett helyettesítve. Az emeletekre két lépcsőház is vezet. Az udvarban reneszánsz stílusú árkádot alakítottak ki, az akkoriban egyébként szokásos körfolyosó helyett. Figyelemre méltó a ház térkialakítása is: a gazdagon díszített kapualj, a nagyvonalú lépcsőház és az ünnepélyes hatású, fakockákkal burkolt belső udvar mind-mind hozzájárulnak az épület egyedi hangulatához. Az épület a korabeli sajtó figyelmét is felkeltette: érdekessé tette központi fekvése, emeleteinek száma és az építészeti megoldások. Hölgyfutár 1852. augusztus 14: „Fôvárosunk építése, szépítése nagyban halad előre. Alig van utcza, ahol új ház nem építtetik, legalább javítások ne történjenek. Az Országúton is igen csinos ház építtetik.” Egy másik czikkből: „Fővárosunkban e tavasz és nyár folytán feltünő épitkezési kedv mutatkozott mindenfelé… A Magyar utczán a Smidunger-féle ház épül nagy gyorsasággal. Egyik része a Magyar utczára, másik pedig az Országutra szolgáland” – írta a Pesti Napló 1852. július 24-i száma. (A mai Múzeum körút régebbi neve volt Országút). Egy évvel később pedig, amikor már teljes pompájában állt a nagy átjáróház, ekképpen fogalmazott a korabeli cikkíró, (alaptalan, elfogultnak mondható) kritikát is megfogalmazva: „E ház, mintha mézeskalácsból nyomták volna, oly cifra és mesterkélt. Rajta az épitészet minden stilje képviselve van. Az ember, ha ablakait tekinti, nem tudja, az ivek bizant vagy gót stilben épitvék; az olasz épitészetű második emelet felett tulipán alakú csipkés párkányzat emelkedik akarva a maur-stilt (mór stílust) képviselni; a kidülő oszlopocskák faragott kőmüvet árulnak el, holott a czirádák s a cserzett fal minden ékessége gipszből készitvék. Ezt mind szépnek tarthatja a mester s a gazda, de mi izlést nem találunk benne. Lám, lám, van tehát mégis valami az életben, mit pénzen az ember magának meg nem szerezhet.” (Ízlések és pofonok…). Az épület mai látványa lehangoló: piszkosszürke, málló vakolat és a sérült épületdíszek. Erre a több mint160 éve épült gyönyörű ékszerdobozra a városvezetés egy garast sem költött, hagyják szétrohadni, összedőlni, elmúlni. Úgy látszik a hálátlan útókor nem értékeli, nem becsüli a múlt nagy építőmestereinek munkáit. A tarthatatlan helyzet pikantériája, hogy az épület műemléki védelem alatt áll… Tehát időszerű lenne már a felújítás, hogy ismét a Múzeum körút gyöngyszeme lehessen az Unger família egykori palotája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése