A kőbányai sör, amelyet valaha öt kontinensen ittak: Dréher Antal, a "Sörkirály" gyárkomplexumának 150 éves, még le nem bontott épületei Kőbányán, a Maglódi úton

 Az ifjabb Dreher Antal  még csak 14 éves volt, amikor apja, az osztrák sörgyáralapító (a „Sörkirály”, a Lagerbier kifejlesztője) meghalt, így csak 7 év után, 1870-ben vehette át a négy Dreher serfőzde (Schwechat, Kőbánya, Triest, Michelob) vezetését. Erőteljesen fejlesztette gyárai technológiáját és kapacitását, s a kőbányai hamarosan Magyarország legnagyobb sörgyárává vált. A körülötte egymás után épülő új serfőzdék (1892: Polgári; 1894: Király; 1910: Haggenmacher; 1912: Fővárosi Serfőzde) sem tudták megtörni Dreher Antal Serfőzdéjének fejlődését. A négy gyárból álló konszern 1890-ben már 1,2 millió hektoliternyi habos nedűt termelt. Kőbányára egy Münchenben tanult pesti sörfőzőmester, Schmidt Péter kiváló söre hívta fel a figyelmet. Schmidt ugyanis hatalmas sikert aratott a kőbányai sziklapincékben érlelt sörével. Később kiderült, hogy a mélyfúrással nyert kőbányai kutak vize kitűnően alkalmas a sörfőzéshez, a pincék pedig állandó hőmérsékletet biztosítanak a sör ászokoláshoz. (A Kőbányai pincerendszer vagy pincelabirintus évente kétszer látogatható).

   A báró Deutsch Ignác és fia céget üzemeltető gabonanagykereskedő család is üzletet látott a kőbányai sör főzésében. A sörgyárak szomszédságában lévő telkeket megvásárolták. 1912-ben a Hazai Bank pénzével megalakították a Fővárosi Serfőző Rt.-t a Maglódi út 47. szám alatt. Ez volt akkor már a hatodik sörgyár Kőbányán. A bankoknak jó befektetés volt és 1913-ban pompás gyárépületeket terveztettek a német Zimmermann építészprofesszorral. A csupán téglából épült gyárépület hónapok múlva készen állt, így 1914. március 15-én a gyárban főzött sörrel koccintottak az átadáskor. Malátaüzemet és sörpalackozót is építettek. A ma is álló vöröstéglás épületen Mátyás király nagyméretű, Zsolnay cég által készített mozaikdísze látható, amely a gyár védjegye is lett, hiszen többek között, itt gyártották a Mátyás sört. A gyár az első világháború elején épült, így hamarosan a Mátyás sör mellett megjelent a Hősök söre is. A gyárat 1943-ban vásárolta meg a Dreher cég. A Dreher Nyugat-Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is ismert, világhírű márkanévvé emelkedett.

   A második világháború után 1948-ban államosították a család magyarországi tulajdonát. Egy évvel később a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzdét összevonták a Polgári és a Fővárosi Serfőzdével, az Export Magyar Malátagyárral, valamint a Kanizsai Király Serfőzdével. A nagy múltú Dreherből így lett Kőbányai Sörgyár, a Dréher sörből a Kádár korszak ikonikus söre, a Kőbányai sör. A gyártelep egy részébe 1948-tól a Fővárosi Konzervipari Nemzeti Vállalat üzemét helyezték ide. 1958-tól Budapesti Konzervgyár néven üzemelt, dobozos készételeket is gyártva. A privatizáció után 1991-tól Globus Konzervgyár néven működött tovább az üzem. A konzervgyár 2009-ig üzemelt, ekkor bezárták a gyárat, a Globus ugyanis eladta védjegyeit a cseheknek(?). A csehek még ma is gyártanak Globus védjegyű konzerveket(!). A Globus márkanév még ma is jól cseng a világban. A gyár használható épületeit pedig raktáraknak, üzemeknek, cégeknek adták ki. A régi, klasszikus építésű, Maglódi út felőli központi épületsor pedig mára kezd az enyészetté válni, mert elhanyagoltsága miatt pusztulásra ítéltetett.

   A hatalmas gyárkoplexum épületeinek nagy részét mára vagy lebontották, vagy romos állapotban van, csak egy kis része maradt meg, viszonylag jó állapotban. Ezek közül a legimpozánsabb ez a Maglódi út felőli csodálatos vörös téglás épületegyüttes, amely tömbben először a Király Serfőzde, utána a Deutsch Malátagyár, majd a Fővárosi Serfőzde működött (innét az FS rövidítés a mozaikon, Mátyás király pedig a róla elnevezett sör miatt került rá). Sajnos mára ezek az épületek is egyre romló, pusztuló állapotba kerültek, főleg a tetőszerkezet, amely már több helyen beszakadt. Képeim jól mutatják eme tragikus helyzetet. Az egyik épület frontrészéről éppen akkor zúdult le (majdnem a nyakamba) egy hatalmas méretű téglavakolat, amikor ott jártam. (Erről is mutatok képeket). 

   A két medalion kép színjátszó, eozinmázas koszorúit és a különleges, egyedi színezésű mozaikkockáit a pécsi Zsolnay gyárban készítették. A Kőbányán működő Fővárosi Serfőző gyár védjegye két helyen is megtalálható az épület homlokzatán. Védett műemlékek. (Az épületegyüttes viszont nem… Úgy látszik nem kár érte… Kár. Pedig némi felújítás és állagmegőrzés után ipari műemlékké lehetne nyilvánítani). A Dréher Sörgyár ma az eredeti telephely alig egyötödén működik… De túlélte...