Zubogy és Szalonna középkori református templomai Gömör és Kishont vármegyében. A szűz vértanú, Antiochiai Szent Margit legendáriuma a szalonnai Árpád-korabeli templom falfreskóin.

Aggtelek környékén, a Gömör-Torna eldugott kis falvaiban számos középkori templom található, közülük az egyik legszebb a Szalonna faluban álló gyönyörű kis Árpád-kori gyöngyszem. Az erődfallal övezett román kori épület látványát egy fából épült különálló harangtorony teszi teljessé. A falu, a nevét nem a sertésszalonnáról, hanem valószínűleg a „sós” jelentésű szláv „solna” szóból kapta, közelében ugyanis enyhén sós vizű forrás található.

   Az ősidők óta lakott település kora középkori temploma két részben épült, a XI. század elején egy kerek kápolnát emeltek, majd a XII.-XIII. században román stílusú, négyszögletes hajóval bővítették, amelynek a korábbi kerek kápolna  lett a szentélye. A templom addig is díszesen festett falaira újabb freskók kerültek, és erődfallal kerítették az épületet. Az 1562-es törökdúlás után helyreállították a leégett templomot, új zsindelytetőt is kapott, majd a később a reformátusokhoz került, akik fehérre meszelték díszesen festett falait, csak az 1970-es években végzett rekonstrukció során váltak újra láthatóvá a falfestmények. (Sajnos, a reformáció és a protestantizmus idején nagyon sok templombelső értékes falfreskóit „tüntették el”, meszelték le az új tulajdonosok, amikor sok Árpád-kori katolikus templom került a reformátusok birtokába).

   A szépen helyreállított fehér falú templom ősi, kerek alakú szentélyének belső falain, a kis ablak alatt román stílusú, XII.-XIII. századi, Antiochiai Szent Margit (Szűz Szent Margit) vértanúságát megörökítő freskó látható. A diadalív bélletén különböző szentek mellképeit, Szepesi András műveit látjuk a XV. század első harmadából.

   A szalonnai templom hajójában és apszisában ugyanakkor sok, a későbbi korokból (reformáció) származó művészi igényű munkák láthatók: az 1777-ben készült festett, barokk stílusú fakarzat, a gazdagon díszített, 1801-ből származó szószék és áttört, népies stílusú koronája, mely az észak-magyarországi asztalosság legszebb remekei közé tartoznak.

   A templom mellett áll a 15 méter magas, népies barokk stílusú, galériás fa harangtorony. Az épületegyüttes és a temető középkori eredetű védfalát a XVIII. században újították meg. A templom köré épített bástyafal a templom erődtemplom jellegét hangsúlyozza.