Édesvízben született, likacsos ementáli sajt-sziklák a Gerecse alján: a Kő-hegy mészkőplatójának sziklakolosszusai Mogyorósbánya közelében

A Kőszikla-hegy vagy más néven Kő-hegy a Gerecse hegység északkeleti részén, Mogyorósbánya község közelében található képződmény, 297 méteres tengerszint feletti magassággal. Alapkőzete pleisztocén korú (2,5 M év – 12 ezer év) forrásmészkő, vagy édesvízi mészkő, amely természetes platót alkot. A hely érdekessége, hogy a többi gerecsei röggel ellentétben itt nem a tengervízben keletkezett, szokványos mészkövet találjuk, hanem forrástóban lerakódott édesvízi változatot. Maga a Kőszikla a hegyet alkotó platós forrásmészkő pados kibukkanása. Olyan a hegy tetején illetve oldalában, mint egy hatalmas kinyúló kőterasz. A mészkőfelszínre érő vízfolyások a talajból felvett szénsavtartalmukkal oldják a kőzetet, majd a mélybe jutva hosszabb-rövidebb utat tesznek meg a hegy gyomrában. Amikor a víz forrásként (hévízforrások) a felszínre lép, hirtelen megváltoznak a viszonyok, ezért a széndioxid elillan, az oldott mész (kalcium-karbonát, CaCo3) pedig elkezd kiválni, kicsapódni. Az így keletkező, kiváló mészanyag szilárd karbonáttal bekérgezi a mederben heverő akadályokat (ágakat, törzseket, köveket és növényeket). A moszatok, mohák a vízből széndioxidot elvonva gyorsítják a folyamatot. A növényi részek később elbomlanak, helyükön lyukak maradnak - ennek következtében a forrásmészkő sokszor likacsos szerkezetű, olyan lukacsos, mint az ementáli sajt. Ezért ezek az óriási. monumentális sziklák sok esetben likacsos tömbsajtra hasonlítanak. Azért likacsos, mert azok a növényi részek, amelyeket a mész bekérgezett, egy idő után elbomlanak, s helyükön üregecskék, pórusok maradnak vissza. A sziklafalakban és a tövükben lévő darabos kőzetekben könnyen találhatunk, fedezhetünk fel az elbomlott ősi, édesvízi növények, sás, nád, zsurlók, különféle vastagságú lágy szárainak lenyomatát, vagy „hűlt helyét”, a kőzetben látható lukakat, likacsokat. De láthatunk olyan növényi szárakat is, amelyeket a kőzet, a mészkő bekérgezett, tehát a szár teljes egészében látható, csak kővé vált változatban. Sőt néhol a szár puha, vízfelvevő belsejét is lehet látni jól kivehetően, természetesen itt is megkövült, fosszilis állapotban. A forrásmészkő vagy travertínó a mészkő egyik formája. Egyéb megnevezései az édesvízi mészkő, tavi mészkő, mésztufa, mészszivag, traventin, illetve mészszinter. Az ókori idők óta templomok és paloták építésére használt, jól faragható kőzet.