Iharkút, a lerombolt, a föld színéről eltörölt bakonyi falu emlék-parkjában. A bakonyi Jurassic Park: az első magyar dinoszaurusz nyomában: az Iharkúti bauxitbánya.

Iharkút, egy csendes, a világ elől elrejtett, csöppnyi kis zsákfalu volt a bakonyi erdők mélyén. Sorsát a bányászat pecsételte meg. A bakonyi település területe már az Árpád-korban lakott volt, és bár a török időkben számos dunántúli faluval egyetemben kihalt, sváb telepesek újra élettel töltötték meg. A lakók főként fakitermeléssel, fuvarozással foglalkoztak. Iharkút lakossága 1960-ban 150 fő volt.

   A 70-es években, a falu alatti földrétegekben a bányászati szakemberek óriási bauxit-lelőhelyet fedeztek fel. A hatalom úgy döntött, azért, hogy hozzáférjenek az értékes kőzethez, a falut megszüntetik és felszámolják. A falubelieket áttelepítették a környező falvakba, városokba, ahol házat ugyan kaptak, de a közösség teljesen szétszóródott, de szerencsére senki sem vált földönfutóvá. A pici, bakonyi községet teljesen eltüntették a föld színéről: az épületeket elbontották, ledózerolták, és még a temetőt is áttelepítették Németbányára. A bányát ezután megnyitották, a bauxit kitermelése 1979-ben kezdődött el, amely egészen 2002-ig tartott. Az Iharkúti nevű fejtésekből 3 384 158 tonna bauxitot termeltek ki, de a térségekben a termelés végleg 2005-ben a Németbánya-II. telep kimerülésével állt le. A teljes 2,57 km² területű bányatelek területéről mindösszesen 6,2 millió tonna bauxitot termeltek ki, ehhez közel 28 millió m³ meddőanyagot kellett megmozgatni. A bauxitról, mint kőzetről: a bauxit üledékes kőzet, az alumíniumkohászat legfontosabb érce, ezen belül a timföld gyártásának alapanyaga, a timföld pedig az alumíniumgyártás kiinduló anyaga. Színe általában vöröses, a vastartalomtól (vas-oxid) függően.

   A falubeliek sokáig nem látták viszont egymást. A még élő iharkútiak és leszármazottaik összefogtak, hogy továbbra is megőrizzék Iharkút emlékét, közös munkájuk eredményeként jött létre az Iharkút emlékpark az egykori falu helyén, pontosabban a bánya mellett. Itt helyet kapott a harangláb a falu elveszettnek hitt harangjával, egy gémeskút a falu egykori kútjának helyén, illetve az emlék-kőkereszt is. A felhagyott bányagödör mellett ez az emlékpark árulkodik a település szomorú sorsáról.

   A külszíni bánya híre végül nem csupán a bauxit kitermelésével kezdődött, hanem világhírnévre is szert tett: a területen felszínre kerültek kréta kori leletanyagok, eddig ismeretlen dinoszaurusz-ősmaradványok és más gerincesekre utaló csontmaradványok is, melyeket a kétezres évek elejétől kezdve tártak fel. Ilyen volt – és a legjelentősebbnek számít - a Hungarosaurus tormai nevet kapó páncélos növényevő dinoszaurusz. 2010-re a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE Őslénytani Tanszékének munkatársai által végzett ásatások, kutatások nyomán már egy teljes szárazföldi gerinces fauna vált ismertté a lelőhelyről. Ez a bakonyi dinoszaurusz lelőhely hazánkban egyedülálló. A lelőhely több, korábban ismeretlen új nemmel büszkélkedhet, mint például a Hungarosaurus (a magyar páncélos dinoszaurusz), az Iharkutosuchus (az iharkúti növényevő krokodil), és a Bakonydraco (a bakonyi repülő hüllő). Ezek a szenzációs csontleletek megtekinthetők a Természettudományi Múzeumban (nemsokára bemutatom őket).