Pannonia provincia, Kr. u. 153: gladiátor viadalon az Aquincumi polgárvárosi amfiteátrumban és benézünk a katonavárosi, légiós amfiteátrumba is

Ha egyszer elhatározzuk, hogy egy római kori amfiteátrumot szeretnénk látni, akkor nem kell feltétlenül Rómába utaznunk: Budán, alig pár megállónyira egymástól, akár kettőt is megcsodálhatunk.

   Az amfiteátrum (az ógörög άμφί 'két oldalt' és θέατρον 'színház' szavakból, latinul amphitheatrum) kör vagy ovális alakú épület. Lényegében, mintha két félkör alakú ókori görög színházat egymással szembe állítanánk… Azért ’két oldali’.

   Pannónia provinciában a ma leginkább ismert amfiteátrum a Kr. u. 2–3. században virágzó Aquincumban volt, ez a budai, Nagyszombat utcai katonavárosi, legionárius amfiteátrum, amelynek küzdőtere – de nem maga az épület – a legnagyobb a világon! Kevésbé ismert az innen alig pár megállónyira lévő polgárvárosi amfiteátrum az Aquincum HÉV-megállónál. Mindkettő a Kr. u. 2. században épült. Az előbbi kb. 13000, a polgári kb. 5000 főt voltak képesek befogadni. Mindkét amfiteátrumban a köríves küzdőtér falában még ma is láthatók a vadállatok ketreceit befogadó fülkék is, ahonnan kiengedték őket a porondra…. A látványos "műsorok", állatviadalok, gladiátor párbajok megrendezése mellett a katonavárosi amfiteátrumot a római légiók katonái gyakorlatozásra is használták.

   A véres viadalok, párbajok során a nézők ugyanúgy fogadhattak a győztesre, mint ma a lóversenyen, és egymás után legalább 25 küzdelem zajlott le, a plebs legnagyobb örömére. A szlogen ez volt: „panem et circenses”, „kenyér és cirkusz”. A császárok igyekeztek legalább ezt a két dolgot biztosítani a birodalom, de főleg a római polgárok számára, mert akkor nem lázadtak az impérium ellen. Másrészt a cirkuszi játékok növelték a császár népszerűségét, ezáltal hatalmának megerősítését.

  A polgárvárosi amfiteátrum lelátójának kőpadjai közül néhányon látható a páholy tulajdonosának neve: Aelius Quintus, Claudius Fabianus és Gaia Valeria Nonia – egy hölgy is szórakoztatónak találta a küzdelmet.

   Két főkapu volt, a porta pompae, azaz a díszkapu a bevonulásra szolgált, míg a porta triumphalison a győztesek távoztak. A porta Libitinae (halottak kapuja, a halál istene, Libitina nevéből) arra szolgált, hogy kihúzzák az áldozatok, a küzdelemben alulmaradtak véres holttestét. Hogy ki győzött, az a rómaiak szerint Nemesistől, a játékok istennőjétől, a sorsistennőtől függött.

   A „budai” katonavárosi amfiteátrumban, ahogy említettem, a világ legnagyobb arénája található(!) (89 X 66 méter), nagyobb, mint a Colosseumé (86 x 54 m.). De míg az előbbi nézőterén legfeljebb tizenháromezren fértek el, addig a Colosseum nézőterén hetvenezren.  

  Pannoniában még három helyen volt amfiteátrum: Sopronban (Scarbantia), Komáromban (Brigetio) és Szombathelyen (Savaria).