Tisztelt Miniszter Úr!
Két évvel ezelőtt én írtam levelet Önnek az orosz-ukrán háború kapcsán, amelyben egy hat pontos kompromisszumos békejavaslatot tettem a háború befejezésére, a további vérontás elkerülésére.
Az Amerika közvetítésével megvalósuló Putyin és Zelenszkij közti béketárgyalások kimenetelét, a megegyezést illetően, erős kétségeim vannak. Meglátásom szerint, ha egyszer majd a két fél leül tárgyalni, Putyin azzal fog nyitni, hogy Oroszország nem adja vissza az elfoglalt ukrán területeket, ragaszkodik hozzá és az orosz sereg nem vonul ki onnan. Zelenszkij erre az fogja válaszolni, márpedig egy négyzetcentiméternyi területet sem enged át az oroszoknak. És ezzel vége is a tárgyalásnak, a két fél durcásan feláll az asztaltól, hazamegy és tovább folytatódik a véres, öldöklő harc a frontokon: több lesz a hulla a lövészárkokban, továbbra is életerős férfiak százezrei halnak meg, továbbra is szétszakadnak és roncsolódnak majd az emberi testek, leszakadnak kezek, lábak és fejek, ömlenek a földre a kiontott véres belek… És akkor, ebben reménytelennek tűnő helyzetben, a véráztatta háború megoldásaként, lezárásaként, itt van az én békéltető, megoldást nyújtó, kölcsönös kompromisszumokra épülő békejavaslatom. A kompromisszum, ugyanis azt jelenti, hogy én is engedek valamit, és te is engedsz valamit. Itt és most, ebben az esetben, a tárgyalás során Putyinnak is és Zelenszkijnek is valami nagyon-nagyot kell, kellene hogy engedjen! Vagyis a tárgyalóasztalnál, az első rosszul végződött kör után a tárgyalás, a párbeszéd így alakulhatna: Putyin azt mondja:
‒ Oroszország hajlandó kivonulni teljesen a megszállt négy tartományból, amennyiben Ukrajna garantálja és végrehajtja a következő feltételeket, Amerika, a NATO és az Európai Unió feltétlen, írásban rögzített garanciájával megerősítve:
1. Ukrajna örök időkre semleges ország marad! Ukrajna soha nem lehet a NATO tagja, az Egyesült Államok és a NATO garantálja, hogy Ukrajnát soha nem veszi fel tagjai közé.
2. Ukrajna pacifikálódik, soha semmilyen NATO-beli vagy más fegyvert nem fogadhat, telepíthet vagy vásárolhat a NATO-tól vagy más országoktól, így atomtöltetű fegyvert sem, amely fegyver vagy fegyverek veszélyt, biztonsági kockázatot jelentenének Oroszország számára.
3. Ukrajna a területén élő kisebbségekkel, különösen az orosz ajkú kisebbséggel nagyon kegyetlenül és a magyar kisebbséggel is nagyon méltatlanul és megalázóan bánt, hátrányos megkülönböztetésben részesítve őket. Ukrajna a négy, többségben orosz ajkúak lakta tartomány mindegyikének biztosítson teljes jogú autonómiát, oly módon, hogy az ott élő többségi oroszok, arányuknak megfelelő orosz többségi vezetéssel, irányítással bírva, hatékonyan bele tudjanak szólni saját életük irányításába, intézésébe, anyanyelvük használatát, kulturális identitásuk gyakorlását semmiben nem korlátozva, és ezen jogok, követelések jogosítványait biztosítva. Ukrajna az orosz és az összes más kisebbséggel humánusan, azok mindennemű érdekeit, jogait biztosítva és a nemzetközi jogállamiság feltételeinek megfelelően, az ukrán ajkú többséggel egyenlően bánik. (Ukrajnának ezeket a feltételeket teljesíteni, garantálnia kell, ha egyszer majd az EU tagja szeretne lenni… Megjegyzem, hogy Putyin a fent felsorolt három ok miatt indította meg háborúját Ukrajna ellen… Tehát okkal, és jogosan. Ez a casus belli, a háborús ok, vagy háborús indok tipikus esete).
4. Ukrajnában semmilyen más ország katonai jelenléte, állomásoztatása nem lehet: sem a NATO, sem az EU égisze, sem azok egyes tagországainak zászlója, képviselete alatt.
5. Zelenszkij mostani korrupt, fasiszta, soviniszta, uszító, szélsőségesen nacionalista kormánya hagyjon fel erőszakos, ellenséget kreáló, gyűlöletkeltő oroszellenességével és egy demokratikus, a két szláv nép egyenlőségén alapuló nemzeti kormány helyezze új alapokra Ukrajna és Oroszország jövőbeli viszonyát, kapcsolatrendszerét.
Ha Ukrajna, Zelenszkij elfogadja ezeket a feltételeket (ezzel ő is nagyon-nagyot engedne), a két fél ilyetén való kompromisszuma már biztató alapot adhat a megállapodásra, a feltételek kölcsönös elfogadására, aláírására vagyis a tartós béke megvalósulására.
Jelen pillanatban Ukrajna NATO „tagságát” és az Európai Unióba való „felvételét” is helyén kezeli Ön, Miniszter Úr és a magyar kormány. Vagyis, soha nem szabad megengedni, hogy Ukrajna NATO tag lehessen és oda felvételt nyerjen. Ez Oroszország érdeke katonai és biztonsági szempontból, első számú prioritást élvez részükről. Ukrajna felvétele Putyin elnök szemében nemcsak vörös posztót jelentene, hanem egyenesen egy újabb háborút (és akkor tartok tőle, hogy az még sokkal rettenetesebb lenne…). Ha ugyanis a NATO Ukrajnát felvenné soraiba, Zelenszkij első dolga lenne, hogy atomrakétákat fogadjon be az országába (mint ahogy most a lengyel hűtlen barátaink tervezik… /az Omega együttes Hűtlen barátok című száma jut eszembe…/. A lengyel-magyar barátságot illetően, mi akkor is következetesek maradunk, vagyis a lengyeleket mi magyarok akkor is, továbbra is a barátainknak, testvéreinknek tartjuk, legyen akármilyen a politikai széljárás…). Zelenszkij a befogadott atomrakétákat azonnal az ukrán-orosz határra telepítené, alig 500 kilométerre Moszkvától… Putyin ezt nem engedné meg és nem is szabad, hogy a dolgok, a meggondolatlan, eszement fegyverkezés idáig fajuljanak Ukrajna NATO-ba történő felvételével. Putyin reakciója erre rettenetes lenne… Ukrajna a NATO-tól való örök eltiltása ezt a lehetőset előzi meg és zárná ki véglegesen.
A híradásokban gyakran láthatjuk, amint az ukrán hadseregtoborzó katonák brutális módszerekkel, kegyetlen, megalázó fizikai erőszakot alkalmazva „fogják be” az ukrán férfiakat, hogy utána szinte azonnal a húsdarálóba, a frontokra küldjék őket. A képekből talán úgy ítéljük meg sokan, mintha az ukrán férfiak a toborzókkal szembeni ellenállásukkal, gyáva módon nem akarnák vállalni a haza iránti kötelességüket, hogy az országuk ellen támadó agresszor ellen harcoljanak s ha kell, a hazájukért meghaljanak. Tudják, hogy mészárszékre viszik őket, legtöbbjük ott hal meg a fronton… De a felületes szemlélődő nagy tévedésben van, mert az ukrán férfiak nem gyávák, nem hazaárulók és nem kötelességszegők. Kimondom, amit még előttem senki nem mondott ki: az ukrán férfiak nem a hazájukért, Ukrajnáért nem akarnak meghalni, hanem Zelenszkijért és kormányáért nem akarnak meghalni!!… Nagy különbség…
Tisztelt Miniszter Úr!
Ha megengedi, Ukrajna „Uniós” tagságáról is elmondanék néhány gondolatot. A magyar kormány és az Ön külpolitikája jó és megfontolt ebben a kérdésben is. Én még annyit tennék hozzá, hogy Ukrajnát csak öt feltétel teljesülése esetén szabadna felvenni az Unióba (valamikor, a távoli jövőben…):
- Ha a már régóta felvételükre váró, sorban álló európai országok előbb felvételt nyertek: Albánia, Szerbia, Macedónia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Moldova, Törökország,
- Ha Ukrajna teljesíti azokat a gazdasági, pénzügyi, politikai, jogállamisági, stb. stb. feltételeket, amelyek az Unió feltételrendszerének megfelelnek és a felvételhez szükségesek (erre talán, körülbelül 30 év múlva látok lehetőséget…)
- Ha a gazdasági feltételeken belül Ukrajna olyan mezőgazdasági-agrár politikát alakít ki, amelyek Magyarország és a többi Uniós ország érdekeinek is megfelelnek.
- Ukrajna soha többé ne packázhasson, zsarolhasson az orosz kőolaj és földgáz vezetékek elzárásával, a szállítás biztonságos szállításának terrorizálásával Magyarország és a többi érintett ország rovására.
- Ha Ukrajna kisebbségpolitikája minden, még a legapróbb szempontnak is megfelel, Főleg a Kárpátaljai őshonos magyar kisebbség és az oroszajkú kisebbség sorsát illetően, de minden más kisebbséget illetően is. Zelenszkij jelenlegi fasiszta, szélsőségesen nacionalista, soviniszta kormánya ugyanis most egyoldalúan és kizárólagosan ukrán párti kormány. A jövőben Ukrajnának olyan demokratikus országgá kell válnia, illetve kell lennie, amely nemcsak ukrán párti, hanem: ukrán párti, kisebbségi orosz párti, kisebbségi magyar párti, kisebbségi ruszin párti és kisebbségi román és lengyel párti lenne egyszerre. Azaz Zelenszkijnek és kormányának azonnal és teljes körűen vissza kell állítania az országban élő nemzeti kisebbségek népeinek a szerzett és az őket megillető, a nemzetközi szerződésekben lefektetett jogokat és privilégiumokat (bár a többségi liberális Európai Unió ezen kisebbségi jogok betartását egyoldalúan nem veszi figyelembe, lásd Ukrajna esetében, de akár Románia esetében is… Erről, a liberális brüsszeli vezetők mintha mindig megfeledkeznének…), és vállalja, garantálja, hogy ezeket a jövőben, mindenkor biztosítja és tiszteletben tartja. Minden nemzeti kisebbséget egyforma jog illet meg, akárcsak a kisebbségek és a többségi, tehát ukrán népcsoport között. Számunkra, Magyarország számára, az anyaország számára legfontosabb a Kárpátaljai magyarok sorsa, érdeke. A magyar nemzeti kisebbség sorsát érintő felvetések:
- Zelenszkij és kormánya a kárpátaljai magyar kisebbségnek, azaz Kárpátaljának adja meg a teljes körű- és jogú politikai és kulturális autonómiát.
- Az ukrán parlament által elfogadott és a magyar kisebbség jogait továbbra is megnyirbáló, szigorító tanügyi-, oktatási-, és nyelvtörvényt vonja vissza és olyan új rendelkezést fogalmazzon meg, amely a magyar kisebbség számára, még a legapróbb részletében is elfogadható:
– Kárpátalján a magyarok úgy és akkor beszéljenek anyanyelvükön magyarul, ahogy és amikor ők akarnak és nekik tetszik.
– A magyar iskolákban, a magyar kisebbség körében bevezetett, erőszakosan kikényszerített ukrán nyelv elsajátítását, tanulását (ukránosítás) az ukrán kormány vonja vissza.
– A magyar iskolákban magyar nyelvű tankönyvekből magyar nyelven tanulhassanak a magyar gyerekek.
– Meg kell szüntetni a magyar iskolákban a magyar tanárok vegzálását, és indokolatlan elbocsátásukat.
– A magyar vonatkozású épületekre, intézményekre vissza kell helyezni a méltatlanul eltávolított magyar zászlót.
– Ugyanezekre vissza kell helyezni a magyar nyelvű névtáblákat is.
– A magyar nyelvű helységnév-táblákat és a magyar nyelvű utcanév-táblákat vissza kell helyezni.
– az ukrán kormánynak abba kell hagynia a magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban, az azt megszerezni kívánók jogainak megnyirbálását, megnehezítését, zaklatását és hogy hazaárulókként, idegen testként kezeljék őket saját hazájukban, Kárpátalján.
– Munkácson, a turult, szent madarunkat, a magyarok szent madarát, az ukránok azonnal állítsák vissza a helyére, ahonnan méltatlanul és gyalázatos módon eltávolították.
Zelenszkijnek bocsánatot kellene kérnie Orbán Viktor Miniszterelnöktől, akit a háború során különféle aljas vádakkal illetett és kategorikusan elutasította békemisszióját, amely „detto” ugyanolyan békemissziót most Trump elnök folytat….
Tisztelt Miniszter Úr!
Nekem az orosz–ukrán háborúról az jut eszembe – egy példán keresztül levezetve – amikor két ember összeverekszik (egy gyengébb és egy erősebb fizikumú, azaz Ukrajna és Oroszország), és kegyetlenül elkezdik egymást ütlegelni. Körülállja őket 27 másik ember (az EU országai) és egy ember kivételével (Magyarország) a 26 ember arra biztatja a gyengébbiket, hogy ne hagyja magát, üssön, ahogy csak bír. Először botot, aztán bokszkesztyűt (sisakok) adnak a kezébe, majd boxert, aztán vasdorongot. A vérszemet kapott 26 ember mellett csak egy higgadt ember van, aki azt mondja, hogy nem ezt kéne csinálni, hanem talán előbb szét kéne választani őket, és megkérdezni, hogy a verekedést ki és miért kezdte és az ügyet elsimítani, a két verekedő fél problémájára megoldást találni. De egy frászt!, a 26 vérittas (mert a két verekedő nem tágít és már erősen véreznek) ember, most pisztolyt, majd gépfegyvert, golyószórót adnak a pártolt fél kezébe. De ennyi sem elég!, ágyúkat, tankokat, repülőket, majd nagy hatótávolságú rakétákat adnak a szinte kivérzett verekedő delikvensnek és még biztatják is, hogy ne hagyja magát. Azok meg anyait, apait beleadva küzdenek tovább, egyre nagyobb kegyetlenséget tanúsítva, hogy minél több sebet és nagyobb fájdalmat okozzanak egymásnak… A 27. ember szomorúan félrevonul és csendesen csak egyre azt mondja, hogy most már éppen ideje lenne abbahagyni a most már kegyetlenül elfajult verekedést. De senki nem hallgat rá! Aztán az Óceán túlpartjáról jön egy másik ember, aki ugyanazt hangoztatja, mint a 27. ember: legyen már vége, a két embert szét kell választani és megegyezést, békességet kell teremteni köztük…
Egy megjegyzés: A Krímből való orosz kivonulást (amit többek között Zelenszkij követelne az esetleges béketárgyalás egyik sarkalatos pontjaként, nos, nem lenne érdemes forszíroznia, mert azt Putyin soha nem fogja teljesíteni. Annál is inkább nehéz lenne megvalósítani, mert Putyin és az orosz politika felfogásában (ami igaz) a Krím mindig is orosz felségterület volt (95%-ban orosz ajkú lakossal…), legalábbis 1654 óta, amikor a Krím, mint ukrán területi tartomány önként csatlakozott a cári Oroszországhoz. Az, hogy Hruscsov 1954-ben Ukrajnának ajándékozta a Krímet, nos, nem tudom, lehet, hogy a vodka is közrejátszott ebben a döntésében… De ha Zelenszkij vissza akarná követelni a Krímet Oroszországtól, akkor előbb adja vissza Kárpátalját Magyarországnak! Ugyanis Kárpátalja soha, semmikor nem volt Ukrajna része, mint ahogy a Szovjetunió vagy Oroszország része sem!!.. Kárpátalja 1920-ban, Trianon után Csehszlovákiáé lett, majd Szálin 1945-ben úgy döntött, hogy a nagy Szovjetunió része lesz. Majd 1991-ben, a rendszerváltások után, a Szovjetunió szétszakadásakor a dicső Ukrajna része lett. Kárpátalja háromszor is „gazdát” cserélt. Ezt az ősi magyar földet 1920-tól kedves szomszédaink úgy adták-vették, mint a kofák a tehéntúrót a piacon…
Tisztelt Miniszter Úr!
Ha megengedi, egy kis történelmi elemzést szeretnék tenni és felvázolni. hogy hogy, hogyan jutottunk idáig, hogy mai „modern, felvilágosult” évszázadunkban, az elmúlt szomorú történelmi eseményekből mit sem tanulva, véres háború dúl Európában, a szomszédunkban, hogy emiatt háborúban áll a fél világ, s hogy emiatt az atomháború lehetséges víziója, az állandó fenyegető veszedelem láthatatlan réme is itt lebeg mindannyiunk feje felett, mint Démoklész kardja. Hogy jutottunk, juthattunk el egy olyan véres háborúhoz, amelyben sajnos kárpátaljai magyar férfiak, besorozott magyar katonák is meghalnak, hátrahagyva árva gyerekeket, özvegy feleségeket, nagyszülőket. Nekik, kárpátaljai magyaroknak, nem kellene, nem szabadna ott lenniük és meghalniuk ebben a háborúban, mert ez Zelenszkij személyes háborúja, nem a magyaroké!!
Oroszország (a volt Szovjetunió) és az USA, valamint a Nyugat között már 79 éve tart a hidegháború, váltakozó intenzitással. A maihoz hasonló mélypont a majdnem elfajuló kubai rakétaválság volt. Churchill elhíresült, de inkább hírhedt 1946-os Fultoni beszéde adta meg a hűvös alaphangot. Winston Churchill, a Brit Birodalomban lehet, hogy egy nemzeti hős, de valójában egy alávaló gazember: történelmi visszatekintésként és előzményként még meg kell említenem, hogy Churchill legnagyobb gazembersége, történelmi bűne az volt, amikor 1945-ben, a Jaltai és a Potsdami konferencián nemes egyszerűséggel Kelet- és Közép-Európa országait – benne Magyarországot is – odalökte, szinte „átadta” Sztálinnak, (ezzel gyakorlatilag cserbenhagyta, elárulta), hogy csináljon velünk amit akar! Csinált is… Churchill részéről, akkor hol volt, hol maradt a Fultonban többször is kiemelten hangoztatott, az országok függetlenségének és népek szabad akaratú önrendelkezési jogának érvényesítése?.. Előtte, nem is oly régen, Woodrow Wilson is ezt hangoztatta 14 pontos rendezési béketervében 1919-ben, a Párizs környéki „béke”kötések idején. Aztán láttuk, hogy mi lett belőle 1920-ban: Trianon megásott sírgödre: kirabolt, szétmarcangolt, megcsonkított ország, megcsonkított, megalázott életek, halál és szenvedés… Woodrow Wilson nem gazember volt, csak egy beteg ember, aki a 14 pontja megfogalmazása után otthagyta Párizst, visszarepült a Fehér Házba, cserbenhagyva Magyarországot, hogy az Antant „Nagyjai”, Clemenceau és Lloyd George ízekre szedjék. De Magyarország cserbenhagyása nem újdonság Amerika részéről, mert szemrebbenés nélkül másodszor is cserbenhagytak bennünket, 1956-ban… Churchill Fultonban, az összefogást sürgető beszédében Amerikát a Szovjetunió ellen hergelte, hogy az oroszok milyen rettenetes veszélyt jelentenek rájuk és az egész világra. Ezzel a beszédével ő alapozta meg a békés egymás mellett élés lehetőségét szétromboló hidegháború létét Európában, és az ő nevéhez fűződik a "vasfüggöny" elnevezés is. Aztán az általa keltett uszító, elmérgesedő politikai viszony folytatódott a Berlini fal megépítésével. Ezt csak súlyosbította, a helyzetet még jobban elmérgesítette a NATO megalapítása 1949-ben. Vagyis mindig mi, a „nem orosz oldal” öntöttük először az olajat a tűzre. Majd a felbomló Varsói Szerződés tagországai is a NATO védőszárnyai alá özönlöttek, még jobban szövetkezve a „főgonosz”, a „támadni készülő”, vérengző orosz medve ellen. (Ahelyett, hogy kerestük volna az enyhülés, az együttműködés, a leszerelés lehetőségeit). Winston Churchill volt az, aki kinyitotta Pandora szelencéjét, aki kiengedte a hidegháború, a háborúra való folyamatos felkészülés, fegyverkezés, az állandósult háborús veszélyben, félelemben való élés szellemét a palackból... Az orosz-ukrán háború kapcsán a vasfüggönyt most nagyon leeresztettük, sőt le lett hegesztve végérvényesen, legalábbis az Európai Unió és Oroszország egyre romló viszonyát illetően. Nem vesszük észre, hogy világháború zajlik körülöttünk, ha nem is közvetlen, de közvetett, úgynevezett proxyháború, a világ sok-sok országa két pártra szakadt és néz farkasszemet egymással… Az, hogy az elmúlt 79 év alatt ennyire elmérgesedett a politikai helyzet Európában, a világban és idáig jutottunk, az mind-mind Winston Churchillnak köszönhető, vele kezdődött a hidegháború, az ellenségeskedés, a normális emberi és az országok közötti kapcsolatok megmérgezése 1946-ban, amit súlyos teherként hagyott ránk örökül. De a problémát, a háborús hisztériát, és a minket még a mai napig körülvevő, a világ országainak kapcsolatát megmérgező, körüllengő hidegháború gyökerét megértsük, az 1920-as évekig kell visszamennünk az Időben.
Úgy látszik, mintha a brit miniszterelnökök nagyon a bögyömben lennének: mindenki úgy tudja, és azt hiszi, hogy a második világháborút Hitler okozta. Európa egyvalamit nem tud: a II. világháború okozója, kirobbantója valóban Hitler és a fasiszta Németország volt, de azért, hogy a háború kitörhetett, annak a múlhatatlan felelőse Franciaország és Anglia volt. Miért? Mert 1920-tól hagyták, hogy az akkor még ellenőrzött(!), teljesen demilitarizált, pacifikált Németország felfegyverkezzen, katonailag megerősödjön és revansot vehessen… 1920 után, az elkövetkező évtizedekben Franciaország egy erős hadsereget hozott létre, Európa legerősebb hadserege volt. Könnyen megtehették volna, hogy Németországot ellenőrzésük alatt tartják, békeszerződés pontjai szerint, hogy még csak véletlenül se tudjon fegyverkezni és katonailag megerősödni… De nem, inkább a francia-német teljes határszakaszon megépítettek egy valóban erős katonai védvonalat, a Maginot védelmi rendszert. Naivan azt hitték, hogy ez elég, és védve vannak egy esetleges német támadástól. De mi történt? Hitler, amikor kirobbantotta a II. világháborút, egy-két hét alatt lerohanta a Benelux államokat, majd a Benelux államok-francia határon átlépve – gyakorlatilag a Maginot-vonalat megkerülve, így hátulról támadva - szinte egy puskalövés nélkül, néhány nap alatt elfoglalta a Maginot-vonalat, fél Franciaországot, a „szupererős” francia hadsereget legyőzve…
Chamberlain
angol - és Daladier francia
kormányfő - politikájának mélypontját az 1938-as Müncheni egyezmény elfogadása jelentette,
amikor – mintegy koncként – Csehszlovákiát feláldozták és odavetették Hitler lábai
elé… Churchill erről később - belátva
hibás, bűnös politikájukat - így vélekedett: "Angliának
a háború és a szégyen között kellett választania. A szégyent választottuk, hogy
utána mégis a háborút kapjuk.") A müncheni egyezmény aláírása francia–brit
kapituláció volt Hitler előtt, egy aljas, alávaló politikai bűntett, Csehszlovákia elárulása.
S nem elég hogy Chamberlain és Churchill a II. világháború kitörésének fő felelősei, Churchill kezéhez még vér is tapad, saját honfitársainak, angol polgártársainak vére: London és Anglia nagyvárosait a németek előbb a V-1 (Fau-1) szárnyas-, majd a V-2 (Fau-2) nagy hatóerejű ballisztikus rakétákkal bombázták: a polgári áldozatok száma mintegy 100 000 fő (csak Londonban kb. 40 000 fő)… Churchillnek volt pofája a város romjainál sajnálkozó, együttérző látogatást tenni az emberek között… De nincs vége: az angolok megfejtették a németek titkos szuperkódját az Enigmát. Churchill értesítést kapott, hogy a németek az Enigma kódolt üzenete szerint az egyik belső Angliai kisváros meglepetésszerű bombázását tervezik. Churchill szólt, hogy a városnak viszont ne szóljanak a támadásról, mert ha felkészülnek a védekezésre, a németek egyből rájönnek, hogy az Enigma meg lett fejtve. A németek porig bombázták az angol kisvárost. A polgári halálos áldozatok száma: 24 000 fő… (Erről, az Enigma megfejtéséről egy angol, reális kémfilmet láthatunk, Kódjátszma címmel, azzal a különbséggel, hogy itt a filmben a préda, a csalétek nem egy kisvárosnyi ember, hanem "csak" egy tengeri kereskedelmi hajókonvoj, néhány ezer emberrel a fedélzeten…). A II. világháború alatt elpusztult polgári áldozatok halála Churchill lelkén szárad. Megakadályozhatták volna, hogy Hitler ne robbantsa ki a háborút, s akkor a városok bombázása is elmaradt volna, a sok polgári civil áldozat is életben maradt volna. De ez a világháború minden emberi áldozatára, összes halottjára is igaz… Churchill Budapesten, a Városligetben felállított mellszobra pontosan annyira kell az országnak, mint amennyire gróf Károlyi Mihály szobra hiányzik… Ezzel az erővel akár Horn Gyulának is szobrot lehetne állítani…
Most látható, hogy igazából kik révén és mi vezetett a II. világháború kirobbanásához és kik a felelősei… A II. világháborút meg lehetett volna akadályozni, ha az Antant hatalmak, Anglia és Franciaország helyén kezelte volna a történéseket… Ebben a kissé hosszúra sikeredett okfejtésemben csak elemezni szerettem volna, hogy 1920-tól, a Párizs-környéki békétől Churchill uszító fultoni beszédén át, a hidegháború fenyegető légkörében fuldokolva hogyan is kerültünk a mai orosz-ukrán háború véres lövészárkaiba… Mert minden mindennel összefügg és mindennek - legyen az jó, vagy rossz - minden eseménynek megvan a maga oka és okozói, felelősei…
Európa az I. és a II. világháború után gazdaságilag a padlóra került. Európa az orosz-ukrán háború révén gazdaságilag megint a padlóra került. Most, a „III. világháború” árnyékában (mert hiszen az orosz-ukrán háború közvetve, ilyen-amolyan módon, még vagy ötven országot rángatott bele a háborúba…) Európa – akár elismeri, akár nem – gazdaságilag újra a padlóra került. Mind a három világháborúból csak egy ország emelkedett ki gazdaságilag, politikai hatalomként megerősödve: az Egyesült Államok. Ha úgy tetszik, a nevető harmadik. A forró gesztenyét, mindig az egymással háborúzó, hadakozó, egymást ölő, veszekedő, marakodó európai országok kaparták ki az Egyesült Államok számára..., mint ahogy most is…
A NATO a II. világháború egyik hagyatéka, mérgezett gyümölcse. Eszmefuttatásom egyik lényeges pontja – és ezt hangoztatom már nagyon rég óta – hogy a NATO megalapításával nem szövetkezni kellett volna a Szovjetunió ellen, elpusztítani, legyűrni minden áron, hanem a Szovjetuniót fel kellett volna venni a NATO-ba! Lehetőséget adni, hogy beléphessen a zárt klubba! Tudom, hogy ez sokak szemében istenkáromlás és elképzelhetetlennek tűnik, de ezzel a „húzással” ki lehetett volna húzni a kígyó méregfogát, pontosabban az „orosz medvét” megszelídíteni. Ugyanis, ha mindenki egy katonai tömbben van, akkor nincs ellenség! Ha nincs ellenség, akkor nincs háborús veszély, nincs fegyverkezés, nem lett volna szükség esztelen fegyverkezési versenyre (helyette lehetett volna másra, jobbra költeni, pl. már rég leszállhattunk volna a Marsra amerikai-orosz-európai-kínai kooperációban, újra leszállni a Holdra akár többször is, az éhező, aszály- és polgárháborúk sújtotta Afrikán segíteni, az orangutánokat, a bálnákat, az őserdőket megmenteni, megmenteni az Arktisz, az Antarktisz és Grönland jégsapkáit, Skandinávia olvadó gleccsereit, éghajlatot, a Föld ökoszisztémáit védeni és még ezer és ezer más, humánus dologra…), nem kellett volna mindkét félnek irdatlan atomarzenált felhalmoznia, stb... Ha nincs fegyverkezés nincs háborús hisztéria, amit éppen Winston Churchill indított el, akkor talán nőtt volna a világ békéje, biztonsága, javult volna a közérzete, életszínvonala, a Föld természeti környezete, kiegyensúlyozottsága.
Mellesleg Oroszországot nemcsak a NATO-ba, hanem az Európai Unióba is fel lehetne, fel kellene, fel lehetett volna venni! Miért? Mert európai ország (is, akárcsak Törökország). Az Uniónak nem háborúznia kellene Oroszországgal, legyőzni, elpusztítani, hanem minden téren helyre kellene állítania vele a normális emberi kapcsolatokat: a kereskedelmi, üzleti, gazdasági kapcsolatokat és a békés egymás mellett élés humánus, értékalapú kapcsolatrendszerét (kultúra, űrkutatás, turizmus, stb...).
Hogy idáig fajultak a dolgok, azt kell mondanom, hogy az Európai Unió és a NATO megőrült, a háborús hisztéria elvette a maradék józan eszüket: Ukrajnát a végsőkig támogatva (nehogy aztán belepusztuljunk) naivan abban a hitben ringatják magukat, hogy Oroszország legyőzhető. (Oroszországot nem lehet legyőzni, ezt a II. világháborúban is bebizonyította... Most, hogy atomnagyhatalom, főleg nem lehet legyőzni...). Ahelyett hogy el akarnák pusztítani, meg akarnák semmisíteni, inkább azon kellene lenniük, hogy véget vessenek az öldöklésnek, a háborúnak és inkább a békét szorgalmaznák (az Európai Uniónak is jót tenne, minden szempontból..). Ezután újra felvennék a kétoldalú kapcsolatokat az oroszokkal, folytatnák a gyümölcsöző kereskedelmi, gazdasági tevékenységet, mint 2022 előtt. Inkább kölcsönös gazdasági előnyöket jelentő ipari, bányászati szerződéseket kötnének az oroszokkal, hisz annyi földfém, ritkafém van Szibériában, annyi sokféle ásványkincs lelhető fel, mint a Holdon… Az öldöklés, a háború helyett, a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokon túl, végre megismernénk egymás kultúráját: megismernénk az orosz képzőművészet, táncművészet ikonikus nagyjait: New York, London, Párizs, Berlin, Budapest vendégszereplésre hívná a Moszkvai Bolsoj Színházat, opera és balett előadásaival (pl. a Hattyúk tava, Csajkovszkij zenéjével), a Moszkvai Néptánc és Népdalkórust, a Beriozka és a Mojszejev táncegyüttest, a Vörös Hadsereg Ének és Zenekarát, az Alekszandrov-kórust. Inkább Amerika és Európa fővárosaiba invitálnánk Moszkva és Szentpétervár legnagyobb múzeumait és képtárait nagy ívű kiállításokra: a moszkvai Tretyakov Képtárat és a Puskin Múzeumot, a Szentpétervári Ermitázs Művészeti Múzeumot, amely egyike a világ legnagyobb múzeumainak, megismerve Rubljov ikonfestészetét, Siskin, Repin festészetét, akik olyan nagy orosz festőegyéniségek voltak, mint a mi Munkácsynk, vagy Rubens vagy Monet… Természetesen, viszonzásként a párizsi Louvre, a British Múzeum, a madridi Prado, a Berlini Múzeum, a New York, Philadelphia és Washington művészeti múzeumai, valamint a többi Európai ország múzeumai is megmutatnák óriási gyűjteményi kincseiket Moszkvában, Szentpéterváron és Kijevben is… Végre elkezdenénk nemcsak üzletelni, kereskedni, hanem közeledni, barátkozni egymással, kicsit jobban megismerni egymást, egymás kultúráját, humán és természeti kincseit, értékeit…, egymás lelkét…
Macron francia elnök 2025. 03. 05-ei „beszéd a néphez” című „beszédéről”: Macron beszéde egy undorító, aljas, agresszív, fenyegetőző, rendkívül konfrontatív, uszító, háborús beszéd volt! Pontosan olyan volt, mint Churchill ellenséges, uszító, a Szovjetuniót provokáló, hergelő Fultoni beszéde volt 1946-ban!… Ez hát Macron felvázolt háborús lépései, az "Európai béke" irányába mutató „víziója” Oroszország ellen, amely veszélyt jelent Franciaországra (és Európára):
- folyamatos orosz fenyegetéssel, támadással való riogatás, Oroszország „nem áll meg Ukrajnánál”,
- nukleáris fenyegetés orosz részről,
- felkészülés a háborúra,
- a katonai- költségvetés és kiadások erőteljes növelése,
- a hadiipar és a fegyvergyártás növelése,
- felfegyverkezés,
- EU-s közös hadsereg felállítása,
- atompajzs használata, az atomernyő kiterjesztése,
- elrettentés, az atomfegyverzet koncentrálása, bevonása és ha kell, használata.
Ehhez nem kell kommentár… Illetve egy, Lavrov orosz külügyminiszter reagálása: „ez Oroszországgal szembeni nyílt fenyegetés…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése