A Mária-szurdok
„Boldogasszony
Anyánk, régi nagy Pátronánk;
Nagy
ínségben lévén így szólamlik hazánk:
(refrén):
Magyarországrúl, Pannoniárúl,
Ne
felejtkezzél el árva Magyarokrúl.
Oh
Atyaistennek kedves szép leánya!
Krisztusnak
szent Anyja, Szentlélek mátkája: (r)
Nyisd
fel az egeket sok kiáltásunkra,
tégy
méltóvá bennünk régi gratiákra: (r)
Ime
lásd mint kérünk, bűnünkbül kitérünk,
Tehozzád
sóhajtunk énekszóval intünk: (r)” (Boldogasszony
Anyánk, részlet)
Kölcsey
Himnusza (a költő 1823-ban írta, Erkel 1844-ben zenésítette meg) előtt
Magyarországnak nem volt „hivatalos” himnusza. Ez időben a katolikus magyarság
néphimnusza a „Boldogasszony Anyánk” c. egyházi ének volt. Legrégebbi
lejegyzett szövegét Szoszna Demeter pannonhalmi bencés szerzetes 1715-ös
énekeskönyvéből ismerjük. A vers szerzője rendtársa, Lancsics Bonifác
(Bonifacius). A fenti részlet az énekeskönyvből vett vers legrégebbi
változatából való.
Krisztus
után 1038-ban az örökös nélkül maradt I. István királyunk (a későbbi Szent
István király, szentté 1083-ban avatták) halála előtt a Szilveszter pápától
kapott Szent Koronát és vele Magyarországot felajánlotta Szűz Mária oltalmába.
Innentől ered Magyarország régi latin nyelvű katolikus elnevezése; Regnum
Marianum, melynek jelentése: Mária Királysága. István királyunk eme nemes
gesztusa által lettünk Mária Országa. És így lett Mária a mi Boldogasszony
Anyánk, nekünk, magyaroknak a védőszentje, vagy ahogy még nevezzük, Nagyboldogasszony.
És innentől datálható a Mária kultusz is, a magyarság Mária iránti tisztelete.
Szükségben, betegségben, bajban, háborús időkben, vagy hálából mindig hozzá
imádkoztunk. Őróla lett elnevezve az a zöldmohás szikla a Szurdokvölgyben is;
Mária-szikla, sőt maga a mély bevágású völgy is; Mária-szurdok. A szikla ősi
magyar kegyhely már vagy ezer éve. Ezt a kultikus helyet, ezt a varázslatos
szurdokot mindenki jól ismeri Budakeszi mellett.
De
van ennek a szurdoknak egy másik arca, amely sokak előtt ismeretlen, titkokkal
teli, felfedezetlen. És ez a hely még varázslatosabb, még egzotikusabb, még csodálatosabb.
Az ember nem is gondolná, hogy ilyen gyönyörű hely van a Földön, mégpedig az
ismert, már százszor látott szurdok – felett. Igen, így igaz, felette.
Szerintem, nem sokan tudnak róla. Tudniillik, a kanyon meredek jobb oldalán
található egy másik csodás világ, a természet egy csodálatos gyöngyszeme. Egy
ismeretlen, rejtőzködő, titokzatos világ, egy tüneményes, virágos tündérkert.
Egy természetes sziklakert, háborítatlan élővilággal.
A
Mária-szurdok tulajdonképpen négy szintből áll. A legismertebb – a mindenki
által ismert alsó szint, ahol a Mária-szikla is található. A fölötte húzódó
három szint bejárható és végig lehet menni rajtuk, de aki ezt megkísérli, előbb
kőszáli vagy hegyi kecskévé, vagy netán zergévé kell változnia, mert
életveszélyes, meredek szakaszok is található rajtuk. Sok esetben jobb nem
lenézni a szurdok aljába, miközben nyaktörő és keskeny ösvényen egyensúlyozunk
a gerinc oldalában. A három szintet én neveztem el (képeken említem), így talán
egy kicsit jobban tudom érzékeltetni, hogy az egyes szintek milyen különleges
kő- és sziklaformációkat, milyen változatos élővilágot rejtenek odafenn. A
szinteken különleges sziklavonulatokat, megbújó sziklatömböket, napégette,
lapos sziklapadokat és nagy kiterjedésű, zöld mohapárnákat, egyedi
növényvilágot találunk. A szinteken végighaladva, a szurdokot oldalról, sőt
fentről lenézve, felülről is lehet tanulmányozni, változatos szépségeiben gyönyörködni.
Innen, a felső szintekről egy buja, érintetlen őserdőre tekinthetünk. A
negyedik szintről, a sziklatetőről meg pazar kilátás tárul elénk. Igazából van
még egy szint - s akkor ez már az ötödik -, a legfelső szint, mégpedig a tető,
vagyis ahol a hegy tetején elterülő hangulatos, füves tisztás van, amely
tavasszal például, telis-tele van nyíló vadvirágokkal; hóvirággal, fekete- és
leánykökörcsinnel, tavaszi hériccsel, kék ibolyával.
A
szocializmus égisze alatt, a rendszer egyházellenes politikájába illeszkedve,
próbálták a szurdokot átkeresztelni, másként hívni; Stromfeld Aurél út,
Meteor-szurdok. Végül 1990-ben nyerte
végleg vissza eredeti nevét.
Nagy
élményünk volt, hogy végre először, láthattunk egy élő hím szarvasbogarat. Nőstényt
sokszor láttunk már, de agancsos hímet csak elpusztult állapotban. Illetve
néhány alkalommal láttuk egyet-egyet nagy zúgással repülni magasan a tölgyerdők
lombjai között (a tölgy a kedvenc fája, lakóhelye). Most, egy gyönyörű példány
repült felénk és landolt fejmagasságban egy tölgyfa vastag ágán. Először
kapálódzott, mikor a kezembe vettem, de aztán látva hogy nem bántjuk,
megnyugodott, sőt a végén alig tudtam levakarni magamról, dupla-horgas lábaival
annyira belém csimpaszkodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése