Az Ipolytarnóci
Ősmaradványok Természetvédelmi Terület világhírű
őslénytani
lelőhely Ipolytarnócon. Az Európa Diplomás bemutatóhely egy 20 millió évvel ezelőtti vulkáni
katasztrófa során betemetett „ősvilági Pompeii”.
Tudományos vizsgálatai 1836-ban
kezdődtek el, 1944
óta védett. A magyar állam tulajdonában és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében
levő 510 hektáros
előfordulás földtani
örökségét különleges interpretációban tekinthetik meg az ide látogatók, a geoturizmus kedvelt
kirándulóhelye.
A terület legfontosabb ősmaradványai:
cápafogakkal teli tengerparti föveny, szubtrópusi
erdő hatalmas, megkövesedett fái, egzotikus növénylenyomatok, ősvilági
élőlények lábnyomai, a vulkáni tufa áradatában összesült maradványok.
A Paratethys
óceán partszegélyi övezetében, 23 millió éve halmozódott fel a homokkő.
A területen felszínre bukkan a lábnyomos homokkő, mely kétezer négyzetkilométer
felületen, 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát tartalmazza. Többek
között ősorrszarvú, őz,
szarvasfélék, ragadozók és madarak lábnyomai,
illetve egyéb nyomfosszíliák találhatók a megkövült iszapban. A világ
legnagyobb ismert, kövesedett pinus-féle fáját a Borókás-patak
oldalában találták meg, 8 méter kerületű és közel 100 m hosszúságú. A fatörzs
megkövesedését a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav
okozta. A terület tudományos vizsgálata 1836-ban kezdődött el Kubinyi Ferenc munkája
révén. A lábnyomos felszínt növénymaradványok is tarkítják. Több, mint 15 ezer
levéllenyomat található a területen, főképp páfrányok, pálma, babér, magnólia, platán-félék és óriási, a felhőkig érő fenyők
alkották az egykori trópusi-szubtrópusi esőerdő
növényzetét.
A kora-miocén kori vulkáni katasztrófa
megőrizte a terület állat- és növényvilágát. A riolittufából kiszivárgó kovasavas
oldatok átjárták az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének
és a fatörzseknek. A vulkáni anyag kormeghatározása szerint az itt található
lábnyomok 17 millió évesek.
1965 óta ítéli oda az Európa
Diploma kitüntető címet az Európa Tanács. "Azon védett
területek érdemelhetik ki, melyek kiemelkedő tudományos, természeti, kulturális
vagy esztétikai értékekkel bírnak és egyben megfelelő oltalom alatt állva
kezelésük példaértékű." Magyarországon
a világhírű Ipolytarnóci Ősmaradványok 1995-ben nyerte el a megtisztelő
címet.