"Tengerre magyar!" - A volt Atlantica Trust Rt. Hajógyár a budai Háros-szigeten. Az Adria tengerészpalota Pesten, a Szabadság-téren.

Az I. világháború előtt Magyarország, ha nem is tengeri nagyhatalom, de mindenképpen tengeri hatalomnak számított: tengeri kijárattal az Adriai tengerre és fontos tengeri kikötővel, Fiumével. A századfordulóra a fiumei kikötő kiépítése a végéhez közeledett. Több kilométernyi rakpart szolgált a hajók kikötésére, daruk tucatjai segítették a ki- és berakodást. A rakpartokon villanyvilágítás működött. Hajógyárak álltak rendelkezésre úszó és szárazdokkal. Fiume egy időben Európa tizedik legforgalmasabb tengeri kijárata volt. Kiépült a tengerhajózás, a tengeri kereskedelem egyéb háttérintézményei is, a tengerészképzésig bezárólag. A magyar állam több milliárd koronát áldozott tengeri kijárójának, tengerészetének, tengermelléki és tengerentúli kereskedelmének fejlesztésére. A századfordulót követő években, a szabadhajózást és az új hajók vásárlását támogató törvények elfogadását követően, újabb szabadhajózást folytató társaságok alakultak. Az egyik az Atlantica Tengerhajózási RT. néven, Budapest székhellyel, fiumei üzletigazgatósággal, hét darab 5-6000 tonnás hajóval. Az Atlantica RT. megalakulásától arra törekedett, hogy csak magyar tiszteket alkalmazzon, s személyzet nagy része is csak magyarokból tevődött össze. A társaság igazgatótanácsa és felügyelő bizottsága is hasonló képet mutatott, kizárólag magyarokból állt.1914 augusztusának közepén - az I. világháború kitörésekor - a három legnagyobb cég, az Adria, az Atlantica és a Levante már 53 db. hajóval, 155.542 BRT-vel rendelkezett (BRT = bruttó-regisztertonna). E hajók közül, a háború végén 19 került az ellenség kezére. Az Atlantica RT hajói közül a JÓZSEF ÁGOST FŐHERZEG-et, a GRÓF SERÉNYI BÉLÁT és az ATLANTICA-t az olaszok, a POLNAY-t a britek, a BUDAPEST-et és a MORAWITZ-ot pedig az amerikaiak foglalták le. A semleges kikötőkbe menekült hajóink is csak rövid ideig élvezhették a semlegesség kegyeit. Olaszország és az Egyesült Államok a háborúba lépésével valamennyien zsákmányul estek. A magyar hajópark zöme az Adrián talált menedéket a háborús években. Ezekből sokat rekviráltak, főleg a haditengerészet részére, de a hadsereg is igénybe vett néhányat ellátóhajónak. Csapatokat, hadifelszerelést, sebesülteket, hadifoglyokat szállítottak. Nehéz évek voltak ezek, a tisztek zöme besorozva hadi szolgálatot teljesített korábbi hajóján. Olaszország hadba lépése után a hajók teljesen elsötétítve közlekedtek, s a szokásos parti fényjelek sem segítették a parancsnokokat a tájékozódásban. A fegyverszünet idején az Atlantica RT 5 hajója állomásozott az Adrián. A győztesek a Népszövetség fehér-kék-fehér lobogójára cserélték a felbomlott hatalom, a Monarchia közös kereskedelmi lobogóját. A horvát elkötelezettségű vállalatok a horvát, az olasz elkötelezettségű vállalatok, így az ATLANTICA is az olasz lobogót húzták fel árbocaikra. Fiume soknemzetiségű polgárai, akik a kialakult helyzetben a város szabad státusában reménykedtek, hamarosan nagyot csalódtak. A két aspiráns, az addigra összeállt Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és az Olasz Királyság között megkezdődött az öldöklő küzdelem a város birtoklásáért. A fiumei magyarság egyre nehezebb szívvel figyelte a romló közállapotokat. Rá kellet döbbenniük, hogy az évtizedek során befektetett pénzük, munkájuk (ne felejtsük el, hogy a város épületei, közműve, a kikötő, az infrastruktúra (áram, vízmű, csatornarendszer) és a közlekedés kiépítése jobbára a magyarság kétkezi munkája, Baross Gábor, a „Vasminiszter” áldozatos politikája révén) és verejtékük elveszett számukra és az ország számára. Fiume keleti oldala a Baross-kikötővel az új horvát államalakulaté, a nyugati oldal az Olasz Királyság része lett. A Trianoni békediktátum szentesítette a kialakult helyzetet, nem csak Fiumétól és a tengermelléktől fosztotta meg a Magyarságot, de elvette valamennyi hajóját is. Az Atlantica RT. az olasz kormánnyal 1924 márciusában kötött külön egyezmény alapján Fiumana S.A.N. névvel leányvállalatot alapított, s megmaradt hat hajóját csak ekkor keresztelte át. A hajók vételárát tíz év alatt kellett volna törleszteni a magyar kormánynak. Ez az jelentette, hogy saját hajóikat újra meg kellett vásárolniuk az olasz kormánytól(!). Hajóikat, a BUDAPEST, a DANUBIO, az ALBERTO FASSINI, a FIUMANA, az UNGHERIA és az ATLANTICA gőzösöket 1930-ban adták el, utána az egész Atlantica Trust felszámolt.

   Az Atlantica Tengerhajózási Rt. a XX. század első felének egyik kiemelkedő magyar tengeri kereskedelmi vállalata volt. 1907-ben alakult Budapesten azzal a céllal, hogy Fiumét és az Al-Dunát összekösse Dél-Amerika, Európa és a Távol-Kelet kikötőivel. Saját és bérelt gőzöseivel a magyar hajózási támogatások igénybevételével folyamatosan törekedett a magyar gazdaság érdekeinek megfelelő járatokat fenntartani A társaság székhelye Budapesten volt, ahol 25 főt foglalkoztató központot tartottak fenn, de Fiuméban, Odesszában, Nyikolajeffben, Brailában, Sulinában és Londonban is voltak kirendeltségeik. 1907-ben 6 darab modern óceánjárót építtetett a vállalat, 1911-ben még 5 új gőzösük épült. A virágkor az első világháborúig tartott, amikor a hajókat eladták, de leginkább a sorsuk hadizsákmányként elkobzás lett, vagy, a hazajutottak esetén, a Hadügyminisztérium parancsára hadi célokra alkalmazták őket. 1918-ban Atlantica Trust lett a név, amely alatt a cég még 1930-ig létezett. Az Atlantica vezérigazgatója, az eredetileg fakereskedő Pollacsek Jenő – neve akár egy Rejtő-regény szereplőjéé – is érdekes figura. 1907 előtt több brit hajózási társaságnál dolgozott, és szerzett így szakmai tapasztalatot, és hasznos ismeretségi hálózatot, az Atlantica megalakulása előtt pedig az Adria Tengerhajózási Rt. igazgatója is volt. A nagy műveltségű üzletember 1911-ben, az Atlantica élén végzett munkájáért Ferenc Józseftől nemesi rangot kapott Polnay névvel, s ezen a néven közélelmezési miniszter lett a háború után a Friedrich-kormányban. Ugyanő 1944-ben a budapesti „Gyermekkert Egylet” vezetőjeként 400 elhagyott, üldözött kisgyereket mentett meg, ami azért is csoda, hiszen ő maga is zsidó származású, így üldözött volt. Még idős korában is „Kegyelmes Úr”-nak szólították, méltán és megérdemelten. A világon ritka az olyan politikus és üzletember, akiről elmondható az, hogy egyszerre művelt, filantróp, hazafi és hős.

   Érdekesség, hogy 1920-ban az Atlantica hajósinasként foglalkoztatta a fiatal József Attilát a Vihar, a Török és a Tatár nevű gőzös vontatóin.

   A Falk Miksa utca 18-20 alatti palota az Atlantica Tengerhajózási Rt. székházának épült 1911-ben. Az Atlantica gőzösei Dél-Amerikától Európa kikötőin át a Távol-Keletig minden fontosabb kikötőben megfordultak. A vállalat saját és bérelt gőzöseivel az 1907. évi VI. törvénycikk adta állami támogatásokat igénybe véve folyamatosan törekedett a magyar gazdaság számára előnyös fuvarokat szerezni.

   Az Adria jövőjét a Baross Gábor miniszter nevéhez köthető, 5,7 millió koronás állami támogatás alapozta meg, amellyel 1891-ben lényegében új alapokra helyezte a magyar tengerhajózást és rövidesen 15 nagyobb hajót állított üzembe, majd 8 új gőzöst építtetett, ezzel már 33 hajót tudott magáénak a tengerhajózási cég.

   A Szabadság téri palota az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székházaként épült. Ha jobban szemügyre vesszük az épületet, a külső ornamentika egyértelműen utal a társaság profiljára: a kovácsoltvas kaput delfinek, hullámok, horgony díszítik, a homlokzaton mindenhol hajókötél, kikötőgyűrűk, szigony, misztikus tengeri halak, kagylók, az épület sarkán díszes hajóorr, evezőlapátokkal. A középtengelyben elhelyezett ablak felett óriási kagyló és ha még feljebb nézünk, a társaságot jelképező, hajózásra utaló motívumokkal ellátott pajzsmező, benne az olvasható felirat, az Adria jelmondata: HAZÁNAK HASZNÁLJ. Ezt hímezték azokra a zászlókra, melyek a legnagyobb magyar tengerhajózási társaság gőzöseinek középső árbocán lengtek. A palotába sajnos nem jutottam be fotózás céljából, mert éppen felújítás alatt van. A belső termekről, folyosókról, díszterméről, díszítéseiről viszont láttam képeket, csodálatosak. Amint kész lesz, bekérezkedek és majd mindent megmutatok.

Figyelem Emberek! Rendkívüli hír! Most nyílt meg - egy talán soha vissza nem térő - fantasztikus kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, az első kínai császár idejéből való páratlan műkincsekkel. A 150 műtárgy különlegessége, hogy köztük látható a kínai császár terrakotta agyaghadseregéből 10 darab katona és egy harcimén. Aki teheti nézze meg, mert aki nem teszi, az legközelebb ezeket, szerintem „csak” kb. száz vagy kétszáz év múlva „láthatja”. De aki nem tudja megnézni, sebaj, majd beszámolok róla…