Mini atomerőmű Budán; a Budapesti Műszaki Egyetem kísérleti Oktatóreaktora az egyetem Nukleáris Technikai Intézetében, az Atomenergetikai Tanszék irányítása alatt

Aki úgy hiszi, hogy Magyarországnak csak egy atomerőműve van – a Paksi Atomerőmű – nos, akkor téved (eddig én is így tudtam…).  Országunknak ugyanis kettő atomerőműve van. Leegyszerűsítve, egy nagy és egy kicsi. A „kicsi” pedig nem más, mint a Budapesti Műszaki Egyetem kísérleti Oktatóreaktora, amely az egyetem Nukleáris Technikai Intézetében található. Az ne tévesszen meg senkit, hogy „kísérleti”, meg hogy csak „oktató” funkciót lát el, mert a kapacitásában ugyan kicsi, de mindene megvan, hogy a nagyhoz méltó legyen, és ami a nagyhoz kell: urán, reaktor, grafit, hűtővíz, fúzió, maghasadás meg minden, ami kell. 

   A BME NTI a Műegyetem Természettudományi Karához tartozik.  Az NTI legfontosabb berendezése a 100 kw névleges termikus teljesítményű, medence típusú oktató- és kutatóreaktor. A reaktor hűtőközege és moderátora könnyűvíz, reflektora víz és grafit. A létesítmény 1971 óta üzemel. Az Oktatóreaktort reaktorüzemeltetési gyakorlatok oktatására alkalmazzák egyetemi hallgatók számára, de neutron- és gamma-forrásként is használják. 

 …A reaktorba a különböző minták besugárzása a pneumatikus csőposta, valamint a függőleges és vízszintes besugárzó csatornák segítségével történik. Az Oktatóreaktorhoz radiokémiai, neutron- és reaktorfizikai, valamint sugárvédelmi laboratóriumok sora tartozik. A képzés fő területei a reaktorfizika, atomerőművi termohidraulika, nukleáris biztonság, sugárvédelem, radiokémia stb. Az Intézet fő kutatási területei a következők: reaktor- és neutronfizika, radiokémia, sugárvédelem, atomenergia-rendszerek, nukleáris méréstechnika, IV. generációs reaktorok, transzmutációs és fúziós kutatások. 

   A reaktorépület az egyetem belső udvarán, a Duna partjához közel helyezkedik el. Az épületben került elhelyezésre a reaktor és a körülötte lévő laboratóriumok. Maga az aktív zóna az épület közepén, a talajszint alatt helyezkedik el. A zárt légtérrel rendelkező monolit vasbeton épület szabályozott légcserét, illetve megfelelő légállapotot biztosító szellőző- és légkezelő-rendszerrel rendelkezik. 

   Az Oktatóreaktor ún. medence típusú reaktorában a 10%-os dúsítású, üzemanyag-kazetták (24 db üzemanyag-kazetta, összesen 29,5 kg urán) összeállított aktív zóna maximális hőteljesítménye 100 kW. 

   A moderátor szerepét a reaktor esetében sótalanított víz látja el. A víz nem csak neutronlassítóként, hanem hűtőközegként és biológiai védelemként is szolgál. A reaktor nukleáris állapotáról védelmi feladatokat is ellátó ún. nukleáris mérőláncok szolgáltatnak információt. A nukleáris állapot monitorozása mellett szükség van egyéb paraméterek (vízszint, hőmérséklet) mérésére és az előírt értéktől való eltérés jelzésére is. Ezt a feladatot a technológiai mérőláncok látják el. Az aktív zóna és csatlakozó berendezései a 6,3 m magas, felül nyitott reaktortartályban helyezkednek el. A reaktortartály 99,5% tisztaságú alumínium lemezből készült, 14 méteres belső átmérőjű henger. A reaktortartály egy monolit vasbeton épület középvonalában áll, a reaktorcsarnok középpontjában felépült 5,4 m átmérőjű, 6,3 m magas beton-vasbeton reaktortömbben, amely körülveszi a reaktortartályt. Az épület betonszerkezete és a sugárvédelmi célokat is szolgáló robusztus reaktortömb kiváló mechanikai védelmet nyújt a reaktor számára. A tartályban lévő 9 m3 víz természetes cirkulációja elegendő hűtést biztosít. 

   Az Oktatóreaktor elsősorban atomfizikus- és mérnökhallgatók nukleáris témájú képzését szolgálja (a Paksi Atomerőmű mérnökei, szakemberei is innen kerülnek ki…), emellett kutatási feladatokra is használható. 19 függőleges besugárzó csatorna, 5 vízszintes besugárzó csatorna, 2 csőposta és egy nagyméretű besugárzó alagút szolgál oktatási és kísérleti célú neutron- és gamma besugárzásra a zóna körül. 

   A nukleáris spektroszkópiai laboratóriumokban oktatási és reaktor üzemviteli feladatokon túl radiokémiai kutatások folynak. A kutatások keretében például környezeti, geológiai, archeológiai minták nyomelemtartalmát határozzák meg neutronaktivációs analízis segítségével. 

   Radioanalitikai eljárásokat fejlesztettek ki nehezen mérhető radioizotópok (urán-, tórium-, transzurán-, rádium-, polónium-, stroncium-, vas-, nikkel-, nióbium-, cirkónium-, jód-, technécium izotópok) elemzésére és ezek aktivitását határozzák meg környezeti, valamint atomerőművi eredetű mintákban (primerköri hőhordozó, radioaktív hulladék) alfa-, béta- és gamma-spektrometriai mérésekkel. 

   Az Oktatóreaktorban folytatott tevékenység semmiféle negatív környezeti hatással nem jár: a talajvédelem, a vízvédelem, a levegőminőség védelme maximálisan biztosított. A radioaktív hulladékok gyűjtése szervezett módon, a jogszabályban előírtaknak megfelelően történik. Az Oktatóreaktor gépészeti-technológiai kialakítása, továbbá a folyamatosan üzemelő sugárvédelmi ellenőrző-rendszer együttesen teljesítik, hogy minden üzemi állapotban a dolgozók, hallgatók és a környezet sugárvédelme maradéktalanul biztosítható legyen. Tehát Budapest és az ország lakossága minden éjjel nyugodtan hajthatja álomra a fejét. Az Oktatóreaktorra, mint nukleáris létesítményre elvégzett biztonsági elemzés szerint a legsúlyosabb üzemzavari helyzet - amelynek valószínűsége rendkívül kicsi, de mégsem elhanyagolható -, azaz a reaktortartályban található víz elfolyása, a tartály leürülése esetén sem várható, hogy a környezetbe rendellenes mértékű radioaktivitás jutna ki. A lakosság sugárterhelése még ekkor sem érné el a normál üzemre megállapított dózishatárértéket. 

   Itt szeretném „elmesélni”, hogy a Csernobilt sújtó atomkatasztrófa azért fordult, fordulhatott elő, mert nem műszaki, hanem emberi (majdhogynem szándékos emberi) mulasztás történt. Ugyanis aktív műszakban, a felső vezetés – értsd a Kreml – egy érthetetlen kísérleti próbaleállást rendelt el (?): a reaktor hűtővízét a minimálisra leürítették, hogy majd innen hozzák vissza az ideális működési állapotra. Azonban a kritikus vízszint-csökkenés következtében szabaddá váltak, majd teljesen szárazra kerültek a szabályozó plutóniumrudak, és azok a levegővel érintkezve robbanást idéztek elő. Innen már ismerjük a történteket és a súlyos következményeket. (Aki Csernobil igaz történetéről szeretne egy nívós, jó filmet látni, ajánlom a „Csernobil” című öt részes amerikai filmet. Az Interneten elérhető. Ne felejtsünk el a képernyő jobb alsó sarkában a CC szövegfordító ikonra kattintani…). 

  A budai „mini” atomerőmű után, a közeljövőben tervezzük a Paksi Atomerőmű meglátogatását is, miután a Mátrai Erőművet (korábbi szocialista nevén Gagarin) és az Inotai Erőművet (korábbi nevén November 7.) már megnéztük (itt forgatták a „Szárnyas fejvadász 2049” című film gyári jeleneteit. Ez is érdemes a megtekintésre… Egyik kedvenc filmem…).