"Malom kő bányája Tartomány hasznára vagyon, mely Búzát őr..."; a Megyer-hegyi tengerszem, Zemplén természeti csodája

A Sárospatak közelében, a Megyer-hegyen fekvő Tengerszem  Magyarország egyik legszebb természeti csodája. A Megyer-hegyi tengerszem és környéke az Aggteleki Nemzeti Park kezelésében álló egyedülálló volt malomkőbánya, nagy jelentőségű bányatörténeti és földtani, valamint a bányászkodás befejezése óta kialakult botanikai és zoológiai emlék, védett terület. A tengerszemet emberkéz formálta a középkor óta, de mára a hajdani malomkőbánya és a természet lenyűgözően harmonikus egységet alkot. A tó Sárospatak városa fölött elhelyezkedő 324 méter magas Megyer-hegy területén található. Bár a nevében szerepel a tengerszem, ez egy bányató, amelynek vize csapadékvíz, nincs köze a tengerszemek gleccservizéhez. A bányató mélysége egyes helyeken a 6,5 métert is elérheti, a tavat körbevevő sziklafalak maximum 70 méterre magasodnak a víztükör fölé. A hegy fő tömege jól megmunkálható és szilárd, átkovásodott felső miocén korú (kb. 20 millió éves) riolittufából áll, mely a kainozoikum korszakban képződött. A riolittufa vulkáni kitörések szórt anyaga, amely vegyes összetételű és különböző szemszerkezetű. A portól a nagyobb törmelékig minden méret előfordul. A vulkáni tevékenység során sorozatos robbanások következtében óriási mennyiségű vulkáni törmelék tört ki a magasba, sűrű felhő formájában. A tolóerő megszűntével a levegőben gomolygó anyag a földre zuhant és lavinaként zúdult végig a területen, beterítve a tűzhányó környékét, létrehozva a több tíz méter vastagságú tufaréteget. Hazánkban riolit főként a Zempléni-hegységben (Tokaji-hegység) fordul elő, az itteni kőzetek nagy része riolit, illetve riolittufa. A tufa piroklaszt kőzetté vált vulkáni törmelék, azaz piroklasztit, apró szemcsemérettel. 

  2011-ben, az Origo internetes újság Csillagtúra nevű, Magyarország 7 természeti csodáját kereső online műsorában az olvasók a Megyer-hegyi tengerszemet találták a legszebbnek, és sorolták az első helyre. A szavazók olyan fantasztikus természeti helyeket tettek a Tengerszem mögé, mint a Szalajka-völgy, a Balatoni tanúhegyek, a lillafüredi Hámori-tó, a Dunakanyar, a Bükk-fennsík, vagy például a Gaja-patak szurdoka. (A Hámori-tó kivételével már mindegyiket bemutattam).

   A Megyer-hegy a földtörténeti harmadkor, középső miocén vulkanikus riolittufa kúpja, tömegét döntően lyukacsos szerkezetű, horzsaköves – kovás riolittufa és hidrokvarcit építi fel. A kovasavval átitatott kőzetet megszilárdulás után igen nagy keménység jellemzi, amelyet kristályos zárványai és üregei kiválóan alkalmassá tettek a malomkő-gyártásra. Az emberek itt bányászták ki a gabonaőrlők és az érczúzók malomköveit egészen a 15. századtól (még paprikamalomban is használták). A bányászmunkások kisebb fülkéket vájtak maguknak a bánya falába, és itt is laktak. A malomkövek fejtését és kidolgozását több évszázadon át szinte ugyanolyan technikával, szerszámokkal és kézi munkával végezték. A malomkőbánya átlagos termelése évi 300-450 malomkő között változott. A Megyer-hegyen bányászott „pataki malomkövek” külföldön is keresettek voltak. A bányát 1907-ben zárták be a termelés folyamatos csökkenése miatt.