Ha Zrínyi Miklósról (nem a költő Zrínyi Miklósról, akit egy vadkan ölt meg) vagy Dobó Istvánról beszélünk, akkor mindenki, mint a vízfolyás fújja a következőket: Zrínyi a hadvezér, Szigetvár várkapitánya, önfeláldozó vértanúja, 1566. I. Szulejmán várostroma, Zrínyi heroikus küzdelme, majd „kirohanása”, az ő, és 2500 várvédő hősi halála.
Dobó István: 1552. Itt még a fiatal I. Szulejmán ostromolja meg az egri várat, a „rozzant juhakolt”, amelyet Dobó az 1800 katonájával 29 napon át hősiesen megvéd.
De vajon mindenki tudja-e, hogy ki volt Szondi György és hol található a Drégelyi vár és Drégelypalánk? Ki volt és milyen hősi áldozatot hozott a török ellen, 149 bátor katonájával együtt, pont akkor, amikor is a török fősereg éppen Eger várát ostromolta a szultán személyes vezérletével?
Vagy említhetnénk Hunyadi Jánost, a „törökverőt”, a Nándorfehérvári diadal hősét, Jozef Bem tábornokot, akit a székelyek neveztek el Bem apónak, a mártír aradi 13-akat, akiktől halálukban a hóhér Haynau még a golyót is megtagadta, hogy katonákhoz méltóan haljanak meg, Kratochvil Károly ezredest, a Székely Hadosztály parancsnokát, aki a magyar katonatisztek közül egyedül szállt szembe a bocskoros, szedett-vedett román hadsereggel, hogy megvédje tőlük Erdélyt és még számtalan magyar honvédő katonát, akik a magyar hazát védték, akár az életük árán is. Illő hát tudnunk, hogy ki volt Szondi György és a 149, akik megcselekedték amit megkövetelt a haza.
Drégely a bányavárosokat védő végvári vonal előőrsének szerepébe kényszerült, amikor Ali budai pasa 1552-ben a Hont vármegyei várak ellen fordult. Drégely nem számított komoly erősségnek, mindössze 149 fős helyőrsége volt. Ali több mint tízezer katonájával 1552. július 6-án érte el a vár alatt elterülő, ma Töröktábornak nevezett fennsíkot. Először a várat körülölelő palánkot, a „külső várat” semmisítette meg, majd lövetni kezdte a kaputornyot is. A budai pasa Márton nagyoroszi papot küldte követségbe a vár kapitányához, hogy a megadás feltételeiről tárgyaljon. Szondi elutasította a török hadvezér ajánlatát és Libárdy, valamint Sebestyén nevű apródját a pasához küldte, hogy gondoskodjon róluk. A török nem sokkal ezután elpusztították a sziklavárat is, felkoncolva az életben maradt védőket. Ali pasa a hagyomány szerint ugyanakkor méltó módon temette el Szondit.
Szondi György sírja ugyan a mai napig nem került elő, ám alakját már a kortársak elé is a hősiesség és az önfeláldozás példájaként állította a híres 16. századi énekmondó-történetíró, Tinódi „Lantos” Sebestyén. Tinódi a Budai Ali basa históriája címet viselő siralmas énekben nem csupán a vár ostromának és bevételének körülményeiről és eseményeiről tudósít, de a katonai tiszteletadást, s tulajdonképpeni temetési szertartást is részletesen leírja:
„Jó Drégelnek vára lőn basa kezébe,/ Szondinak az testét vivék eleibe,/ Fejét keresteté, az testhözviteté, / Mint oly vitéz embört nagy szépen temetteté.” Tinódi értelmezésében maga a pasa (és persze művén keresztül Tinódi) teremtette meg a Szondi-hős kultusz máig élő hagyományát: „Jó dicséretébe lőn Szondi vitézsége, / Feje felé írott kopját feltétete.” A kultusz a 19. század elején Kölcsey Ferenc elevenítette fel az 1830-ban írt Szondi című költemények utolsó két sorával, bekapcsolva Szondi mitizált alakját a 19. századi modern magyar nemzetépítés diskurzusaiba. Szondi, a hős várparancsnok a katonai önfeláldozás szép példájaként kapott helyet a nemzeti panteonban a másik hős Zrínyi Miklós mellett, Kölcsey a Zrínyi dalában összekapcsolta a két tragikus történelmi figurát, amikor lírai párbeszédben, a Szondira visszatekintő Zrínyi alakjában a jelen sivárságát a régmúlt dicsőségéhez mérve szólalt meg:
„Hol van a bérc, és a vár fölette, / Szondi melynek sáncait védlette, / Tékozolva híven életét;/
Honnan a hír felszáll, s arculatja / Lángsugárit távol ragyogtatja, / S fényt a késő századokra vét?” Czuczor Gergely 1832-es balladájában is az egykori aranykor hőseként jelenik meg Szondi, kinek „Most a maradék magyar áldja nyomát / S enyhítgeti mennyei béke porát.". Ezt követően Szondi alakját a 19. század folyamán több más verses és prózai munka is megörökítette, azonban a drégelyi várparancsnok a mai olvasó számára vitathatatlanul Arany János Kapcsos könyvéből, az 1856-os balladáján, a Szondi két apródján keresztül vált a történelmi panteon és a nemzeti emlékezet részévé.
Drégelypalánk falu közepén a nyolcvanas években helyezték el Kő Pál szobrászművész munkáját, Szondi jelképes szarkofágját. A vár romjainál 2004-ben állítottak fel Melocco Miklós alkotását, amely szintén az egykori várkapitány alakját övező hagyomány továbbélését bizonyítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése