"Búbos kemence" tengeri homokból: a Szér-kő, a Bárna-patak völgye fölé magasodó gigászi homokkőtömb Bárna település mellett

Salgótarjántól nem messze, Bárna község közelében, a Bárna-patak völgye fölé magasodik a Szér-kőnek nevezett, keresztrétegzett, oligocén, miocén kori (33 – 5 millió év) homokkőfala. Különlegessége, hogy eltérően a környező, jellemzően bazalt "kövektől" nem vulkanikus eredetű, hanem homokkő. Finomhomokos anyaga egy itt hullámzó Paratethys sekélytenger árapály által mozgatott, part menti vizében rakódott le, benne a mészvázas élővilág fosszíliái halmozódtak fel. A kőzetté válás során ezek a karbonátos héjak feloldódtak, a meszes oldatok átjárták a homokos összletet, és összecementálták azt. 

   A homokkőtömb búbos kemenceként előreugró sziklaidomából vízszintes rétegekben, szabályos sorokba rendeződött kis „cipók" állnak ki: ezek a gumók szomszédságuknál keményebbek, mivel több meszes kötőanyag halmozódott fel bennük. A hosszú idő alatt a lazább homokkő-összlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók,  jobban cementált egységek, „cipók” jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. A „cipók” kialakulását a nép egykoron úgy magyarázta, hogy azok nem mások, mint a törökök megkövesedett ágyúgolyói. A falról időnként leszakadó darabok nyomai a homokkő eredeti, sárgás színét feltáró törési felületek, míg a szürkés kéreg a kőzet mállásának eredménye. 

   Ilyen gyönyörű geológiai képződmények, „kőcipókkal” ékesített, réteges homokfalak, óriási homokkőtömbök még Bükkszenterzsébeten, Ivádon, Zagyvarónán, Kishartyánban és Istenmezején vannak (mind az ötöt már bemutattam).