"Tátika, mint egy korona, feltéve a tetőre..." Tátika vára, a Balaton ősi fellegvára egy több millió éves vulkanikus bazalthegy tetején, a Keszthelyi-fennsíkon, Zalaszántó mellett.

Egy középkori vár, amely egy virágról, a tátikáról (oroszlánszáj) lett elnevezve. Tátika vára Zalaszántó közelében, a Keszthelyi-fennsík, a Keszthelyi-hegység északi részének egyik bazaltcsúcsán található középkori várrom, a Balaton fellegvára. Feltehetően Magyarország egyik legkorábban, már a tatárjárás ideje előtt épült magánvára. 

   A 3 millió éve lezajlott vulkáni kitörés bazaltlávája az egykori síkságon nagy területet borított el, és a későbbiekben megvédte az alatta lévő, puha üledéket a lepusztulástól, létrehozva a mai tanúhegyekre jellemző fennsíkot. A híres Badacsonnyal ellentétben itt a kitörés később megismétlődött, és immáron szabályos vulkáni kúpot, bazalthegyet épített a fennsík közepén. A tűzhányó aktivitása, kihűlése után a vulkáni kürtőben rekedt olvadt bazalt szép lassan kihűlt, mégpedig a kürtőcsatorna szűk volta miatt a láva vízszintes bazaltoszlopokra hasadva, zsugorodva (oszlopos elválás) jött létre. (Az oszlopok mindig a legközelebbi hűlési felületre merőlegesek. Ebből adódóan a nem túl széles kürtőcsatorna fala a hűtési felület, tehát ebben az esetben vízszintes oszlopok alakulnak ki). Évmilliókkal később a tengeri üledékhomok a természetes erózió következtében „lemosódott” róla, illetve mellőle és így szabaddá téve láthatóvá vált. Aztán a középkorban erre a bazaltoszlopos, bazaltorgonás lávakúpra építették a várat. Ilyen hasonló várak vannak a Karancs-Medves-fennsíkon (Salgótarján közelében), a Salgó-vára és Somoskő-vára, amelyek szintén magas, meredek bazaltcsúcsokra épültek, s amelyek szintén, az ősidőkben aktív, erősen vulkanikus területen fekszenek, innen mindössze csak 350 kilométerre (mindkét várat már "bevettük", és bemutattam).

   A várat több misztikus történet is övezi, amelyek közül a leghíresebb Magda, az árvalány és a szomszédos várúr, Rezy Sándor története. A jegyben járó fiatalok szerelmét beárnyékolta a fiatalúr hűtlensége, aki a törökök elleni csatából hazatérve felbontotta az eljegyzést és bűnbánó száműzetésbe vonult. Bár a szép Magdának jócskán akadt új kérője, de szíve foglalt maradt kedvese iránt. A lány mostohaanyja azonban roppant féltékeny volt és nem nézte jó szemmel a lány körül legyeskedő férfiakat. Elhatározta, hogy a hegy sziklás oldalához csalja és onnan lelöki a mélybe a leányt. Rezy Sándor megneszelte a gaztettet és megakadályozta a merényletet, ő lökte a mélybe a gonosz mostohát. S bár kezéhez vér tapadt, és tettét jó szándék vezette, hogy megmentse kedvesét, akit ő is még mindig szeretett, nem tudott megbocsátani magának. Hogy bűneiért bocsánatot nyerjen, Sándor Rómába zarándokolt, míg Magda apácának állt. Így a szerelmük sosem teljesedhetett be.