A szabadságért fellobbanó, égő emberi fáklyák a prágai Vencel téren és a pesti Múzeumkertben: Bauer Sándor égő áldozata a magyar szabadságért

(Felnőtteknek szóló tartalom szövegben és képekben is!).

56 éve, Bauer Sándor autószerelő-tanuló az emberi jogok eltiprása és a kommunista önkény ellen való tiltakozása jeléül, Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjében önégetéssel lángra lobbantotta magát.

   A sajtó (Népszabadság) a következőket írta az esetről: „Bauer Sándor 17 éves budapesti ipari tanuló, aki már 1967-ben, 15 éves korában sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg, hétfőn a Nemzeti Múzeum kertjében ruháját leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta, ily módon öngyilkosságot kísérelt meg. Súlyos égési sebekkel szállították kórházba, állapota válságos.” 

    Részlet a letartóztatási jegyzőkönyvből (teli hazugságokkal, ferdítésekkel):  

„A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.” 

   A pártállam által irányított  sajtó öngyilkosságnak próbálta beállítani a tettét. Még a temetés időpontját is a rendőrség határozta meg. 1969. január 28-án, reggel 9 óra. Bauer Sándor barátait, osztálytársait, tanárait nem értesítették a temetés időpontjáról, titoktartási nyilatkozatot írattak alá a szülőkkel, így a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem is értesült haláláról és temetéséről.

   Dr. Tihanyi Sándor rendőrezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság helyettese utasította a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatósági vezetőjét, hogy a Temetkezési Vállalat részéről megbízható személyek végezzék el a szertartást, valamint a rendőrség által előírt búcsúbeszéden kívül ne hangozzék el más. Természetesen a temetést operatív tisztek felügyelték.

    (Az 1969-es év Amerika történelmének fénylően ragyogó, kiemelkedő éve: ekkor történt a holdraszállás, a Woodstock rockfesztivál, az Internet megszületése, a Beatles utolsó koncertje, az Easy Rider (Szelíd motorosok) mozipremierje, a Concorde és a Boeing 747-es első repülése, az első ATM bankautomata. De ezeket a nagyszerű dolgokat egyvalami árnyékolta be: a Vietnámi háború, amikor is amerikai fiatalok tízezreit küldték a vágóhídra, hogy a vietnámi dzsungelekben lemészárolják őket. 

   Ohió, Kenti Állami Egyetem. 1969-ben, Amerikában egyetemisták tüntettek a tömeggyilkos Nixon elnök vezette kormány értelmetlen vietnámi háborúja ellen. A tüntetők a békét jelképezve és a békesség jeleként virágot, egy-egy szál szegfűt dugtak az ellenük kivezényelt katonák (Nemzeti Gárda) puskacsövébe, de azok közéjük lőttek és több fiatal meghalt… 4 halott, 13 sebesült. A halottak nevei: Allison Krause, Jeffrey Miller, Sandra Scheuer és William Schroeder... 19-22 éves diákok voltak... /A vietnámi háborúban 58 223 18-25 év közötti fiatal amerikai katona halt meg... A semmiért... A témához olyan ikonikus filmeket ajánlok, mint a Hair, Eper és vér, Szelíd motorosok, Zabriskie Point, A szakasz, Született július 4-én, Jákob lajtorjája, Forrest Gump/ ) 

 

 

 

 

 

"Aki a mélységet látta": Gilgames, Enkidu és az égi bika; Istenek és démonok királysága: Mezopotámia

                                                 Gilgames (sumér, akkád eposz)

 

Első tábla (részlet)

 

Aki mindent látott és mindent megismert,

megértvén minden dolgok tudnivalóit;

aki látta birodalmak sorsát, s rejtett titkokat napfényre hozott;

aki bölcs volt s minden mélység megnyílt őelőtte;

aki hírt hozott a vízözön korából:

hosszú utat tett meg s minden szenvedése

kemény kőtáblákba lett végül bevésve.

 

Gilgames a győzelmes hős Uruk körül falakat emelt;

ércerős talpazatra hegymagas templomot is,

Anu fenséges házát.

Árnyékában hosszú magtárak húzódnak,

s ragyogó kövekből épült palotája.

Falain nyüzsgő hadinépe kémlel

idegen - s inneni veszélyre!

 

Kétharmadban isten, egyharmadban ember:

őt rettegi-csodálja a városi nép;

Kinél nagyobb nem volt szépségben, erőben;

Ki a szakállas oroszlánt

rejtekéből előcsalogatja;

gyors nyilaival vadakat űz;

Kinek szava törvény Uruk városában!

 

Néki - a fáradhatatlannak - görnyed az aggastyán;

néki - az álmatlannak - cipekedik a fiatal;

panaszuk az egekbe nyilall, Uruk istenéhez:

- Te alkottad a hatalmas bikát és a szakállas oroszlánt,

Gilgames, a mi urunk erősebb, mint azok.

Rajtunk súlyosodik, nyögve uraljuk őt!

 

Hallván panaszukat Anu, az ég ura,

szólította Arurut, a nagy, formákhoz értőt:

- Aruru! Te teremtéd az embereket és a vadakat

együtt Mardukkal, a hőssel.

Alkoss ellenfelet Gilgamesnek,

aki erős, mint ő - s nem a puszták állata,

vetélkedjen vele kemény viadalban

s legyen végre béke Uruk városában!

 

Hallotta Aruru, amint Anu kívánta,

elgondolt egy lényt elméjében ,

megmosta kezét, vett az agyagból,

nyálával összesodorta,

harcos Ninibtől lelket és vért is kapott;

testet formázott, emberi testet.

 

Nem ismervén semmit, embert és világot,

így állt Enkidu egyedül a pusztaságban:

szőrzete sűrű s gabonaként ágaskodó.

Gazellákkal legelészett a mezőkön,

állatokkal ivott közös forrásból,

s hullámokkal ficánkolt együtt a folyóban.