"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2025. február 1., szombat

"Aki a mélységet látta": Gilgames, Enkidu és az égi bika; Istenek és démonok királysága: Mezopotámia

                                                 Gilgames (sumér, akkád eposz)

 

Első tábla (részlet)

 

Aki mindent látott és mindent megismert,

megértvén minden dolgok tudnivalóit;

aki látta birodalmak sorsát, s rejtett titkokat napfényre hozott;

aki bölcs volt s minden mélység megnyílt őelőtte;

aki hírt hozott a vízözön korából:

hosszú utat tett meg s minden szenvedése

kemény kőtáblákba lett végül bevésve.

 

Gilgames a győzelmes hős Uruk körül falakat emelt;

ércerős talpazatra hegymagas templomot is,

Anu fenséges házát.

Árnyékában hosszú magtárak húzódnak,

s ragyogó kövekből épült palotája.

Falain nyüzsgő hadinépe kémlel

idegen - s inneni veszélyre!

 

Kétharmadban isten, egyharmadban ember:

őt rettegi-csodálja a városi nép;

Kinél nagyobb nem volt szépségben, erőben;

Ki a szakállas oroszlánt

rejtekéből előcsalogatja;

gyors nyilaival vadakat űz;

Kinek szava törvény Uruk városában!

 

Néki - a fáradhatatlannak - görnyed az aggastyán;

néki - az álmatlannak - cipekedik a fiatal;

panaszuk az egekbe nyilall, Uruk istenéhez:

- Te alkottad a hatalmas bikát és a szakállas oroszlánt,

Gilgames, a mi urunk erősebb, mint azok.

Rajtunk súlyosodik, nyögve uraljuk őt!

 

Hallván panaszukat Anu, az ég ura,

szólította Arurut, a nagy, formákhoz értőt:

- Aruru! Te teremtéd az embereket és a vadakat

együtt Mardukkal, a hőssel.

Alkoss ellenfelet Gilgamesnek,

aki erős, mint ő - s nem a puszták állata,

vetélkedjen vele kemény viadalban

s legyen végre béke Uruk városában!

 

Hallotta Aruru, amint Anu kívánta,

elgondolt egy lényt elméjében ,

megmosta kezét, vett az agyagból,

nyálával összesodorta,

harcos Ninibtől lelket és vért is kapott;

testet formázott, emberi testet.

 

Nem ismervén semmit, embert és világot,

így állt Enkidu egyedül a pusztaságban:

szőrzete sűrű s gabonaként ágaskodó.

Gazellákkal legelészett a mezőkön,

állatokkal ivott közös forrásból,

s hullámokkal ficánkolt együtt a folyóban.



 
 









 
 


 
 














































  
 
















































  
 





































































































































































































 





 
 
 
 

































































 

 
 



 
 




































































































































 
 



 




 
 

 
 
 



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése