Gilgames (sumér, akkád eposz)
Első tábla (részlet)
Aki mindent látott és mindent megismert,
megértvén minden dolgok tudnivalóit;
aki látta birodalmak sorsát, s rejtett titkokat napfényre hozott;
aki bölcs volt s minden mélység megnyílt őelőtte;
aki hírt hozott a vízözön korából:
hosszú utat tett meg s minden szenvedése
kemény kőtáblákba lett végül bevésve.
Gilgames a győzelmes hős Uruk körül falakat emelt;
ércerős talpazatra hegymagas templomot is,
Anu fenséges házát.
Árnyékában hosszú magtárak húzódnak,
s ragyogó kövekből épült palotája.
Falain nyüzsgő hadinépe kémlel
idegen - s inneni veszélyre!
Kétharmadban isten, egyharmadban ember:
őt rettegi-csodálja a városi nép;
Kinél nagyobb nem volt szépségben, erőben;
Ki a szakállas oroszlánt
rejtekéből előcsalogatja;
gyors nyilaival vadakat űz;
Kinek szava törvény Uruk városában!
Néki - a fáradhatatlannak - görnyed az aggastyán;
néki - az álmatlannak - cipekedik a fiatal;
panaszuk az egekbe nyilall, Uruk istenéhez:
- Te alkottad a hatalmas bikát és a szakállas oroszlánt,
Gilgames, a mi urunk erősebb, mint azok.
Rajtunk súlyosodik, nyögve uraljuk őt!
Hallván panaszukat Anu, az ég ura,
szólította Arurut, a nagy, formákhoz értőt:
- Aruru! Te teremtéd az embereket és a vadakat
együtt Mardukkal, a hőssel.
Alkoss ellenfelet Gilgamesnek,
aki erős, mint ő - s nem a puszták állata,
vetélkedjen vele kemény viadalban
s legyen végre béke Uruk városában!
Hallotta Aruru, amint Anu kívánta,
elgondolt egy lényt elméjében ,
megmosta kezét, vett az agyagból,
nyálával összesodorta,
harcos Ninibtől lelket és vért is kapott;
testet formázott, emberi testet.
Nem ismervén semmit, embert és világot,
így állt Enkidu egyedül a pusztaságban:
szőrzete sűrű s gabonaként ágaskodó.
Gazellákkal legelészett a mezőkön,
állatokkal ivott közös forrásból,
s hullámokkal ficánkolt együtt a folyóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése