"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2025. október 27., hétfő

A Gerecse öreg hegye, az Öreg-kő hófehér sziklaszirtjei, kőpadjai és az ősemberlakta Jankovich-barlang, Bajót mellett

Dorog és Bajót között döntően triász időszaki (251 - 201 millió év) kőzetekből álló, a tektonikai mozgások által kiemelt sasbércek húzódnak (kivétel a mogyorósbányai Kőszikla, amely pliocén travertínó (édesvízi) mészkőből áll. (Csodás geológiai hely, csodás kilátással)). Ezen triász sasbércek közül a legnyugatabbi a Bajót település felett őrt álló Öreg-kő. A barlangokkal és zsombolyokkal tarkított, már 1941 óta természetvédelmi oltalom alatt álló, 374 m magas bajóti Öreg-kő számtalan földtudományi, geológiai értéket rejt. 
   A triász sasbércet körülölelő térszíneken pleisztocén (jégkorszaki) lösz fedi a tájat, fedi be az idősebb képződményeket. Az Öreg-kő földtudományi értékei a triász Dachsteini Mészkő Formáció üledékes rétegsorában fejlődtek ki. A Gerecse területét hordozó lemeztöredék a földtörténeti mezozóikum (középidő) triász időszakában az ősi Tethys-óceán trópusi sekélytengerekkel borított selfjeinek térségében helyezkedett el. Hosszú idő alatt a 200 méternél nem mélyebb, jól átvilágított és mozgatott vízben hatalmas mennyiségű meszes iszap halmozódott fel, amelyből később a kőzetté válási folyamatok hatására jól formálható, kemény kőzetek jöttek létre. A tengerszint periodikus ingadozásai miatt az egykori hatalmas tengerparti síkságokon, a különböző vízmélységekben a karbonátos üledékek többféle típusa rakódott le a rétegsorokban. A nagy vastagságú (akár 1000 m is) karbonátos kőzetösszletet a földtörténet későbbi szakaszaiban különféle geológiai földmozgások, deformációk érték (pl. törések menti elmozdulások, gyűrődések). 
   A szép kilátást adó Öreg-kő tetején sétálva a Dachsteini Mészkő egyik terepen is jól megfigyelhető jellegzetessége az ún. vastagpadosság. Ez azt jelenti, hogy egy kőzettestet távolabbról szemlélve kb. 1 méteres vastagságú horizontális (vízszintes) síkok mentén a mészkő nagyobb egységekre, rétegekre, a majd függőleges síkból kiálló teraszokra azaz padokra tagolódik. (Ilyen hófehér, dolomit kőrétegeket, kőpadokat figyelhetünk meg a Vértestolna melletti Pes-kő lenyűgöző sziklafalaiban. Fantasztikus hely, ezt látni kell!).
   Az Öreg-kő igazi geoturisztikai attrakciói a hegyen nagy számban előforduló barlangok és zsombolyok. Ezek közül a legmonumentálisabb és leglátványosabb a fokozottan védett Jankovich-barlang. A 88 m hosszú barlang gömbfülkékkel, gömbüstökkel tarkított járatait a mélyből feláramló melegebb karsztvizek oldották ki a mészkőben. A tektonikus mozgások által a magasba emelt, felszakadt, elaggott barlang 10 m magas és széles bejárattal rendelkezik, s 8 m-es átmérőjű kürtővel nyílik a felszínre (ez 20 m magasan van). 
   A 19. században itt zajló kőbányászat által megbolygatott Jankovich-barlang igazi rejtett értékei azonban csak a 20. század elején láttak napvilágot. Ennek részleteit a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság honlapjának információi árulják el: „Az a gondolat, hogy itt akár ősember is lakhatott, Baits György Bajót jegyzőjének a fejében is megfordulhatott, ezért hívta fel rá a barlangkutatók figyelmét. Az első ásatásra 1913-ban került sor, és már ennek során számos csont és cserépmaradvány, köztük nagy mennyiségű barlangi medvecsont került innen elő. Az első ásatást még számos további, összesen kilenc követte. A legnagyobb tudományos szenzációnak a barlang hátsó részében megnyílt belső terem feltárása számított. Ez a hátsó, mélyebb szinten elhelyezkedő terem valamikor a jégkorszak végén a sok behullott kőzettörmelékről és agyagtól elzáródhatott, és mintegy 3000 éven keresztül teljesen érintetlen maradt. Ennek köszönhetően a neander-völgyi ősember által használt többféle kőeszköz, jáspis lándzsahegy és barlangi medve fogából készült pengék kerültek innen elő sértetlenül. Régészeti jelentőségét jól mutatja, hogy az itt talált leletanyagról egy különálló őskőkori kultúra, – a Jankovichien – kapta a nevét. A barlang elnevezése pedig Hillebrand Jenőtől, az ásatásokat vezető régésztől ered, aki a munkálatokat anyagilag támogató, és a barlangot személyesen is meglátogató Jankovich Béla kultuszminiszter tiszteletére keresztelte át a barlangot.”
 
 



















































































 










































































 
 
 




 





























































 
 
 










 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése