Dorog és Bajót között döntően triász időszaki (251 - 201 millió év) kőzetekből álló, a tektonikai mozgások által
kiemelt sasbércek húzódnak (kivétel a mogyorósbányai Kőszikla, amely pliocén travertínó (édesvízi)
mészkőből áll. (Csodás geológiai hely, csodás kilátással)). Ezen
triász sasbércek közül a legnyugatabbi a Bajót település felett őrt álló Öreg-kő. A barlangokkal és zsombolyokkal tarkított, már 1941
óta természetvédelmi oltalom alatt álló, 374 m magas bajóti Öreg-kő számtalan földtudományi,
geológiai értéket rejt.
A triász sasbércet körülölelő térszíneken pleisztocén (jégkorszaki) lösz fedi a
tájat, fedi be az idősebb képződményeket. Az Öreg-kő földtudományi értékei a
triász Dachsteini Mészkő Formáció üledékes
rétegsorában fejlődtek ki. A Gerecse területét
hordozó lemeztöredék a földtörténeti
mezozóikum (középidő) triász időszakában az ősi Tethys-óceán trópusi sekélytengerekkel borított selfjeinek
térségében helyezkedett el. Hosszú idő alatt a 200 méternél nem mélyebb, jól
átvilágított és mozgatott vízben hatalmas mennyiségű meszes iszap halmozódott
fel, amelyből később a kőzetté válási folyamatok hatására jól formálható,
kemény kőzetek jöttek létre. A tengerszint periodikus ingadozásai miatt az
egykori hatalmas tengerparti síkságokon, a különböző vízmélységekben a
karbonátos üledékek többféle típusa rakódott le a rétegsorokban. A nagy
vastagságú (akár 1000 m is) karbonátos kőzetösszletet a földtörténet későbbi
szakaszaiban különféle geológiai földmozgások, deformációk érték (pl. törések
menti elmozdulások, gyűrődések).
A szép kilátást adó Öreg-kő tetején sétálva
a Dachsteini Mészkő egyik terepen is jól megfigyelhető jellegzetessége az ún. vastagpadosság. Ez azt jelenti, hogy
egy kőzettestet távolabbról szemlélve kb. 1 méteres vastagságú horizontális
(vízszintes) síkok mentén a mészkő nagyobb egységekre, rétegekre, a majd függőleges síkból kiálló teraszokra azaz padokra tagolódik. (Ilyen hófehér, dolomit kőrétegeket, kőpadokat figyelhetünk meg a Vértestolna melletti Pes-kő lenyűgöző sziklafalaiban. Fantasztikus hely, ezt látni kell!).
Az Öreg-kő igazi geoturisztikai attrakciói a
hegyen nagy számban előforduló barlangok és zsombolyok. Ezek közül a
legmonumentálisabb és leglátványosabb a fokozottan védett Jankovich-barlang. A 88 m hosszú barlang gömbfülkékkel,
gömbüstökkel tarkított járatait a mélyből feláramló melegebb karsztvizek
oldották ki a mészkőben. A tektonikus mozgások által a magasba emelt,
felszakadt, elaggott barlang 10 m magas és széles bejárattal rendelkezik, s 8
m-es átmérőjű kürtővel nyílik a felszínre (ez 20 m magasan van).
A 19.
században itt zajló kőbányászat által megbolygatott Jankovich-barlang igazi
rejtett értékei azonban csak a 20. század elején láttak napvilágot. Ennek
részleteit a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság honlapjának információi árulják
el: „Az a gondolat, hogy itt
akár ősember is lakhatott, Baits György
Bajót jegyzőjének a fejében is megfordulhatott, ezért hívta fel rá a
barlangkutatók figyelmét. Az első ásatásra 1913-ban került sor, és már ennek
során számos csont és cserépmaradvány, köztük nagy mennyiségű barlangi
medvecsont került innen elő. Az első ásatást még számos további, összesen
kilenc követte. A legnagyobb tudományos szenzációnak a barlang hátsó részében
megnyílt belső terem feltárása számított. Ez a hátsó, mélyebb szinten
elhelyezkedő terem valamikor a jégkorszak végén a sok behullott
kőzettörmelékről és agyagtól elzáródhatott, és mintegy 3000 éven keresztül
teljesen érintetlen maradt. Ennek köszönhetően a neander-völgyi ősember által használt többféle kőeszköz, jáspis
lándzsahegy és barlangi medve fogából készült pengék kerültek innen elő
sértetlenül. Régészeti jelentőségét jól mutatja, hogy az itt talált
leletanyagról egy különálló őskőkori
kultúra, – a Jankovichien – kapta a nevét. A barlang elnevezése pedig Hillebrand Jenőtől, az ásatásokat
vezető régésztől ered, aki a munkálatokat anyagilag támogató, és a barlangot
személyesen is meglátogató Jankovich
Béla kultuszminiszter tiszteletére keresztelte át a barlangot.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése