Magyarország családi ezüstje; a pannon Seuso-kincsek a Parlamentben

374-ben, a rómaiak, Gabinius quadus (kvád) királyt és kíséretét egy tárgyalással egybekötött vacsora után – megsértve és felrúgva a vendégbarátságot és az elemi, erkölcsi etikettet, miszerint az asztalunkhoz meghívott vendégeket nem gyilkolásszuk le – orvul meggyilkolták. A király megölése után (a királygyilkosságot és a rómaiak más - ezt megelőző -, galád tetteit megbosszulandó), óriási barbár pusztítás érte Valeriát és Pannonia Secundát (Pannonia provincia két tartomány-része). Valentinianus császár 375-ös hadjárata még visszaállította a rendet, de a rómaiak 376–378 között már feladni kényszerültek a sáncrendszert… Ezután a rabláshoz és fosztogatáshoz kiválóan értő quadusok (kvádok) meg sarmaták (szarmaták) szövetkeztek, és egyre messzebbre kalandoztak. Férfiakat, nőket egyaránt elhajtottak zsákmányul, s ujjongva nézték a fölperzselt majorok üszkös maradványait, valamint a mit sem sejtő, lekaszabolt lakosok szenvedéseit, akiket könyörtelenül legyilkoltak. Az egész környéken elharapózott a hasonló sorstól való félelem.

                                         részlet Marcellinus: Róma története c. művéből, szabadon

Seusso, az előkelő és nemes patricius – hallván a vérfagyasztó híreket a kvádok betöréséről és rettenetes pusztításairól – megrettent. Az események oly váratlanul érték, hogy családjával együtt elmenekülni már nem tudott. Hogy az eddig gyűjtött, töméntelen mennyiségű kincseit - gyengéje volt az ezüst -, valamiképpen megmentse, s azok ne kerüljenek a rabló barbárok kezére, szolgáival a konyháról tizenegy rézüstöt hozatott. Megparancsolta, hogy az üstöket díszes aranyedényeivel és ezüst lakomakészleteivel rakják tele. A szolgák, mikor készen voltak, és összehordták a házban fellelhető összes kincset, jelentették uruknak, hogy két üstöt töltöttek meg aranyos tárgyakkal és kilencet pedig ezüst cicomás edényekkel. A nemesfémek visszaverődő csillogása betöltötte az udvart, a Nap rajtuk megtört aranyló és ezüstös fénye rávetült a ház árnyékos falaira. Seuso megparancsolta, hogy a majorság kertjében és azon kívül is, tizenegy különböző helyen ássák el azokat. A szolgák nyomban úgy is tettek. Seuso ezek után már csak az istenek kegyeiben reménykedett, hogy valamiképpen elkerülik a mészárlást, bizakodván abban, hogy a vérszomjas keleti barbárok talán nem vetődnek erre és elkerülik csendes villájukat.     

    Valószínű, hogy patricius Seuso, és annak családja valamint háza népe is a tartományba beözönlő rabló, gyilkoló kvádok áldozataivá váltak… (mivel nyilvánvaló, hogy a rablóhordák eltakarodása után Seuso kiásatta volna a kincseket…)

                                                                                                             Szentes Gyula

1975-ben Polgárdi-Kőszárhegy mellett egy darab rézüstöt találtak meg, ezüstkincsekkel telirakva…